195323. lajstromszámú szabadalom • Talaj- és/vagy területhasználat optimalizálásához szükséges kalibráló mérési eljárás, valamint mintavevő eszköz
195323 Megemlítjük, hogy célszerűen a betakarítással egyidőben a talajhasznosulás mérésére talajmintákat is vehetünk, -amelyek elemzését ismert módon (laboratóriumban) végezzük el. A talajhasznosulásról, a termőtalaj tápanyagellátásáról még bővebb információt úgy nyerhetünk, ha célszerűen több, különböző mélységű pontból veszünk mintákat. A középső kezeletlen sáv, a kezelt sávok, valamint a teljes (kezelt) termőterület alapterületének (nagyságának) ismeretében, a terméshozamokból közvetlenül meghatározzuk az átlagterméseket, vagyis az egységnyi földterületre jutó termésátlagokat. Ezen adatok ismeretében az adott termesztő terület minősítése az adott növényfajtára vonatkoztatva a következő, űn. „visszakalibrációs" módszerrel történik: A kezeletlen sáv átlagtermését egységnyinek véve kiszámítjuk a kezelt és kezeletlen sávok átlagtermésének viszonyát, majd a teljes termesztő terület termésátlagát viszonyítjuk a kezelt sávok termésátlagához. Ez utóbbi arányszámmal „visszakalibráljuk” a kezeletlen sáv átlagértékét, vagyis az egységnyinek tekintett értéket megszorozzuk azzal a viszonyszámmal, amely a kezelt szélső sávok és a teljes termesztő terület átlagtermésének aránya. Ezen számítási móddal, minthogy nem a helyi — mikroszkopikusnak tekinthető — értékekből következtettünk a várható terrnésalakulásokra, tehát nem néhány kis minta és laboratóriumi mérés adatát terjesztettük ki a nagy termőterületekre, hanem a nagy termőterületen mért, az elérhető terméssel közvetlenül kapcsolatban álló mérési adatot vonatkoztattuk a mintavételi helyekre, az egész területre jellemző valóságos állapotokról nyerhettünk információt. A találmány szerinti eljárás során célszerű, ha a termőterületen több referenciaterületet, s ennek megfelelően több kezeletlen sávot alakítunk ki, s a számítások alapjának ezen kezeletlen sávokról mért átlagtermések átlagát tekintjük (vagyis választjuk egységnyinek) . Célszerű továbbá, há a termésbetakarítást, illetve a talajmintavételezést, — vagyis öszszefoglalóan a mintavételi pontok megválasztását — megfelelő zavarkompenzációs módszer segítségével végezzük. Ennek lényege, hogy a referenciahelyek középső sávjának egyik szimmetriatengelyére, vagy a szimmetriatengelyek metszéspontjára nézve tükör-, illetve pontszimmetrikusan jelöljük ki a mintavételi helyeket. Amennyiben pl. egy adott sávon belül a kezelés mértéke minden pontban azonos volt, akkor ezen mintavételi pontokból közel azonos terméseredményeket szükséges nyernünk. Amennyiben a megfelelő szimmetriapontokban a termésértékek jelentősen eltérnek, helyi — talajlani-inhomogenitással kell számolnunk, ezen mérési eredményeket az átlagértékek számításánál elhanyagoljuk. (Ugyanakkor e zavarkompenzációs módszer5 4 rel az inhomogenitások egyúttal feltérképezhetek.) Az előzőekben egy üzemi tábla referenciahelyének kialakítását mutattuk be részletesen, amely egyetlen kezelő paraméter (pl. egyetlen típusú műtrágya) egy meghatározott értéke (dózisa) hatásának vizsgálatára vonatkozott, de természetesen ugyanez az elrendezés és számítási módszer alkalmazható inhomogén kezelésekre és a nagyüzemi multifaktorális (soktényezős) kísérletek értékelésére is. Ez utóbbi esetekben a kezelést meghatározott rendszer, úgynevezett „antirandom” elrendezés szerint célszerű elvégezni, amelynek lényegét a következőkben egy példa kapcsán mutatjuk be közelebbről. Ezen — két merőleges szimmetriatengelyű — kezelési-mérési elrendezés alapvető jellemzője, hogy a kezelést, illetve kezeléseket olymódon végezzük, hogy bármely két szomszédos, különbözően kezelt pontot figyelembe véve, a kezelési értékek előnyösen legfeljebb egy kezelési paraméter egyetlen, a legkisebb fokozatával különböznek egymástól. Az egyes területrészeken legalább egy, de célszerűen négy, páronként tükörszimmetrikus elrendezésű teljes értékkombinációját valósítjuk meg a kezelési paramétereknek, s ezen területrészek határvonalai mentén is biztosítjuk, hogy a szomszédos területrészeken (sávon, parcellákon) a kezelési paraméterek egyikét változtassuk csak meg. Célszerűen az egyes, így kialakított kezelt sávok szélessége legalább a betakarító gépek vágási szélességének felel meg, hogy a kezelést és a mérést a nagyüzemi módszerekhez adaptáltan, termés- és időkiesés nélkül valósíthassuk meg. Növeli a mérés és az értékelés pontosságát ha az egyes kezelt sávok közé— ismert módon — biztonsági (kezeletlen, vagy átmeneti kezelési értéknek megfelelő) sávokat iktatunk be, a szegélyhatások (parcella-parcella áthatások) további csökkentése érdekében. Inhomogén, ill. multifaktoriális kísérletek esetén is nagy jelentősége van az előzőekben ismertetett zavarkompenzációs módszernek. Ez esetekben szintén úgy szükséges eljárni, hogy a mérőterületen több, egymáshoz képest tükör-, vagy pontszimmetrikusan elrendezett, azonosan kezelt területrészt alakítunk ki, amelyekről közel azonos terméseredmény várható; s ha jelentős eltéréseket tapasztalunk, ezt korrekciós tényezőként vesszük figyelembe számításainknál. Ilyen jellemző pontok (mérési helyek) mindenekelőtt a kezeletlen sávok, továbbá a multifatoriális kísérleti területek azon pontjai, amelyeken valamely üzemi tábla kezelt sávjával azonos kezelési értéket állítottunk be. Megvalósítható célszerűen a találmány szerinti eljárás olymódon is, hogy az üzemi táblák kezelt sávjain is egy-, (két vagy többtényezős) tényezős, de antirandom elrendezé-6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
