195304. lajstromszámú szabadalom • Belsőégésű és szabályozható huzatú, mozgatható kandallókazán

195304 A találmány tárgya fatüzelésű, nyitott tüzterű kandallók számára kialakított hőhasz­nosító berendezés, pontosabban egy belső égé­sű és szabályozható huzatú mozgatható kan­dallókazán, amelyben hőhordozó közeg kerül alkalmazásra. A találmány által megoldandó műszaki probléma a fatüzelésű, nyitott tűzterű kan­dallókban felszabaduló energia optimális mó­don történő felhasználása és visszanyerése a kandalló esztétikai hatásának és jellegé­nek megőrzése mellett. Jelenleg az így felszabaduló hőmennyiség nagy része elveszik a környezetben vagy csak igen mérsékelt hatékonysággal hasznosul az eddig alkalmazott energiahasznosító szerke­zetekben, amelyek gyenge hatásfoka vitatha­tó esztétikai megjelenéssel párosul. A hőhasznosítók mérsékelt hatásfoka a hőforráshoz képesti kedvezőtlen elhelyezkedé­sükre vezethető vissza, amely elhelyezkedés esztétikai meggondolásokkal van összefüggés­ben. Ezen túlmenően statikus, helyhez kötött kialakításuk miatt nem képesek igazodni a tűz kifejlődéséhez, alakulásához. Az ideális helyzet a kandalló tűzrakása felett és ahhoz közel, a tűztér legjobban lát­ható helyén van. Egy ehhez közelítő megoldás ismerhető meg a 2 484 613 sz. FR szabadalmi leírás­ból, amely egy központi fűtésre használha­tó üstszerkezetet javasol. Ez a megoldás azon­ban nem jelent igazi újdonságot és haladást^ és a jelentkező hasznos eredmény is csak csekély, mivel egy üst semmiképpen sem ké­pes elérni egy kazán hatásfokát, annál is kevésbé, mivel statikus elhelyezésű. A fenti megoldás szerint az üstben levő víz minő­sége (hőfoka) lehetővé teszi több radiátor meleg tápvízzel való ellátását is. Ez azon­ban bármelyik hőhordozó közeggel rendelke­ző hőhasznosító szerkezetre jellemző, tehát nem újdonság. A fenti megoldásnál emellett a fedél mozgathatósága, leszerelhetősége révén válik lehetővé a tisztálkodási melegvíz elő­állítása. Egy fejlettebb konstrukciónál a fe­dél leszerelhetősége nem lehet feltétele a tisz­tálkodási melegvíz előállításának. Végül az említett szabadalmi leírás szerinti megoldás­nál az üst fel van szerelve egy akasztóken­gyellel, amellyel egy fogasléces szerkezetre felfüggeszthető. Miután ez a jellemző is ál­talánosan ismert az üstöknél, az említett ta­lálmány nem sokat módosított a technika eddigi állásán. Egy, a bevezetőben említett típusú hő­hasznosító kazán legfontosabb tulajdonsága, hogy befogja, irányítsa és a belsejébe kon­centrálja a hőt, a lángokat és a tüzelőhely, például egy kandalló égő farakásából fel­szabaduló égési gázokat, és hogy kinyerje ezt a hőt anélkül, hogy megváltoztatná a kandalló esztétikai jellegét. A találmány szerinti berendezés lehetővé teszi a műszaki és az esztétikai követelmé­nyek összeegyeztetését, jó hatásfok biztosí- 2 1 tása mellett. A megoldás sajátossága, hogy a berendezés a tűzrakás felett, a hőforrás közepén helyezkedik el és a tűzrakás tüzé­­vel egy nagy hatásfokú, valódi kazánt képez. A találmány tárgyát képező kazán jellem­zői és előnyei a következők: A találmány szerinti kazán egy nyitott tűzterű tüzelőhelyek, például kandallók szá­mára kialakított hőhasznosító berendezés, amely hőhordozóként valamely (célszerűen folyékony) közeget alkalmaz. A belső égés számos égéskamrában zajlik le, amelyek le­felé bővülő kúpos alakja fékezi az égési gá­zokat és a forró füstgázokat, arra kénysze­rítve ezeket, hogy rajtuk felütközzenek és „nyaldossák" belső falaikat, ily módon nö­velve a tüzelés hatékonyságát és a hőcserét. A kazán alja parabola alakú, és ily módon alkalmas befogni, irányítani és koncentrál­ni az égési gázokat, a lángokat és a forró füstgázokat a kazán belsejében, ahol a hő­csere lezajlik. A hőcserét egy keringtetett, terelőfalak által megvezetett közeg biztosítja a kazán egész alaptestén keresztül a számos égéskam­ra körül, ami lehetővé teszi egy^ a kazán átmérőjéhez képest jelentős hőátadó felület létrehozását. Az égéskamrák egy, a kazán felső részén levő füstgyűjtő kamrába torkolla­­nak. Hátsó részén a füstgyűjtő kamra egy spirálos termosztátról automatikusan vezérel­hető huzatszabályozóval van felszerelve, ahol a megnyúló spirál működteti a berendezés fölött elhelyezkedő huzatkapcsolót. Ez a szabá­lyozás lehetővé teszi a racionális tüzelőanyag­­-fogyasztást. Egy kézi beállítású helyzet le­hetővé teszi a tökéletes huzatlezárás követ­keztében, hogy a kandallót folyamatos tü­zelésre is használhassuk. Az alkalmazott formai kialakítások (a ka­zán alja, az égéskamrák, a füstelvezető ve­zeték) műszaki hatásai lehetővé teszik bizo­nyos kandalló típusok rossz huzatának lé­nyeges javítását. A kazán felső részét egy vizsgálóakna­­-fedél képezi, hozzáférést biztosítva az auto­matikus és kézi huzatszabályozóhoz, a füst­gyűjtő kamrához, az égéskamrához, egy auto­matikus tisztítócsaphoz és egy biztonsági sze­lephez. Egy függesztőszerkezet, amely a kazánnal szilárdan össze van kötve, lehetővé teszi a kazán automatikus gravitációs helyzetváltoz­tatási, lehető legközelebbre beállítva azt a hőforrás fölé, a kandallóban égő tűz kifej­lődésének függvényében. Ez azáltal lehetséges; hogy a kulisszás függesztőszerkezetet a rajta levő kazánnal egy kiegyenlítő rugó tartja egyensúlyban, amely kompenzálja a kazán fahasábokra gyakorolt függőleges irányú nyo­mását. A kiegyenlítő rugó erejéhez hozzá­adódik természetesen az a reakcióerő is, ame­lyet a tűzrakás fahasábjai gyakorolnak a kazán aljára. Ahogy a tűzrakás az égési folyamat következtében fokozatosan össze­­roskad, ez a reakcióerő csökken, a kazán kissé 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents