195295. lajstromszámú szabadalom • Karmantyú csővégillesztések tömítéséhez
195295 1 A találmány tárgya karmantyú csővégillesztések tömítéséhez, mely mindkét csővég falához belülről a karmantyúval egy darabból készített egynél több körbefutó bordával fekszik fel, rugalmas anyagból készül és belső oldalfala a körbefutó bordák tartományában feszítő gyűrűk által kifelé van szorítva. A csövek előnyösen belülről járhatóak. Ismeretesek a 20 38 976 és a 12 00 225 sz. GB szabadalmi leírásból hasonló karmantyúk, melyek terheletlen állapotában keresztmetszeti kontúrjuk egy állandó ívű a csőfaltól a cső közepe felé ívelő görbét alkot. Ha ezeket a karmantyúkat lazán a csőbe helyezik, hogy utána feszítőgyűrűkkel a csőfalakhoz szorítsák, úgy a karmantyúk felső felét meg kell támasztani, különben leesnének. Ez abban az esetben is érvényes, ha a karmantyút előzőleg kézzel a csőfalhoz szorítottuk. A találmány cálja az előzőekben vázolt olyan karmantyú kialakítása, mely a csőbe való laza behelyezése és kézzel a csőfalhoz szorítása után az így felvett helyzetét megtartja. A kitűzött célt olyan tárgyi kialakítással érjük el, hogy terheletlen állapotban a körbefutó bordák keresztmetszeti kontúrja a csőfal felé irányuló két domborulatot alkot. Célszerűnek bizonyultak a találmány szerinti karmantyú olyan kiviteli alakjai, melyeknél a csőbe helyezett és kézzel a csőfalhoz szorított karmantyú elengedése után is megtartja eredeti helyzetét. Ezt a körbefutó bordáknak a belső csőfalak tömítési szakaszán köszörüléssel elsimított felületéhez való szívó tapadása biztosítja. A két domborulat közti térből ugyanis a karmantyú belső csőfalhoz szorításakor levegő szorul ki. Amennyiben ezután a karmantyút elengedjük, ebben a térben bizonyos mértékű vákuum keletkezik, ami a karmantyút rögzíti. Az eddig ismert megoldásoknál a csőfalazat és a karmantyú gyűrű közti légpárna mérete nagyobb, mint a találmány szerinti megoldásnál. Ez egy lágy, rugalmas rugózáshoz hasonlítható. Ennek következménye, hogy a körbefutó bordák erőhatás változásakor, pl. akkor ha a kezdeti csőfalhoz szorítás után a karmantyút elengedjük, könnyebben elmozdulhatnak, mint a találmány szerinti megoldásnál. Az ilyen elmozdulások oldalirányú elcsúszáshoz vezethetnek, minek következtében levegő juthat az üreges térbe. Ezáltal az ott uralkodó vákuum megszűnik, és a karmantyú nem tudja tovább tartani eredeti helyzetét. Egy további előnyt jelent, hogy a találmány szerinti karmantyú jobban tömít az eddig ismert megoldásoknál. A feszítőgyűrűk által a csőfalhoz szorítás közben ugyanis a körbefutó bordák domborulatokkal ellátott szakaszai mélyebben és nagyobb felületen nyomódnak be a belső csőfalazat mélyedéseibe, mint az eddig ismert megoldásoknál. Ennek oka az, hogy a körbefutó bor- 2 2 dák csőfallal érintkező szakaszai nem tudnak oldalirányban kitérni. A találmány szerinti karmantyú egy további előnyét biztosítja az a megoldás, hogy terheletlen állapotban a körbefutó bordák egymástól olyan távolságra helyezkednek el, hogy egymással való érintkezésük terhelés alatt is kizárt. Ez a tömítő hatást tovább javítja. Célszerű továbbá a találmány szerint, ha a két-két domborulattal ellátott első körbefutó bordák mindkét oldalán egy-egy második körbefutó borda van elhelyezve, melyek keresztmetszetének csőfal felőli felülete egyenesként, vagy megközelítőleg egyenesként van kiképezve. Előnyösnek bizonyult az olyan megoldás, amelynél a karmantyú terheletlen állapotában a második körbefutó bordák felületének kontúrvonala az első körbefutó bordák felőli végétől kiindulva a csőfaltól ferdén távolodó módon van kialakítva. Különösen előnyös továbbá, ha a karmantyú terheletlen állapotában a második körbeíutó bordák felületének kontúrvonala az első körbefutó bordák felőli végétől kiindulva a csőfal felé ferdén közelítő módon van kialakítva. Célszerűnek bizonyult továbbá, ha a karmantyú terheletlen állapotában a második körbefutó bordák oldalfalai egymással párhuzamosan, a csőfalhoz és az első körbefutó bordákhoz viszonyítva ferde helyzetűén vannak kiképezve. A találmány továbbfejlesztését jelenti, hogy a második körbefutó bordák első körbefutó bordák felőli oldalfalai a feszítőgyűrűk oldalélévei egy vonalban vannak kiképezve. Amennyiben a feszítőgyűrűt a karmantyúhoz szorítjuk és ezáltal a karmantyú a csőfalhoz feszül, úgy a külső második körbefutó gyűrűk úgy billennek félre, hogy tömítőfelületük a belső csőfalhoz tapad. A találmány előnyös kiviteli alakját jelenti az olyan megoldás, amelynél a két domborulattal ellátott körbefutó gyűrűk lábrészeik felé kúposán bővülő módon vannak kialakítva. A csőfal felé domborulattal kiképzett tömítőfelületek a növekvő szorítóerő hatására merőlegesen nyomódnak a csőfalhoz, és ferde irányú erőhatások, amelyek a tömítőfelület oldalirányú elmozdulásához vezetnének, nem lépnek fel. Végül célszerű, ha a szélső második körbefutó bordák a szomszédos első körbefutó bordáktól a karmantyú terheletlen állapotában olyan távolságra vannak elhelyezve, hogy terhelés alatti állapotban való érintkezésük kizárt. A találmányt az alábbiakban célszerű példaképpeni kiviteli alakok kapcsán, a csatolt rajzra való hivatkozással ismertetjük részletesebben, ahol az 1.ábra egy találmány szerinti karmantyú részleges metszete, a ri 10 15 ;o 25 no 35 <Ú) 45 50 55 50 65
