195295. lajstromszámú szabadalom • Karmantyú csővégillesztések tömítéséhez

195295 1 A találmány tárgya karmantyú csővégil­­lesztések tömítéséhez, mely mindkét csővég falához belülről a karmantyúval egy darabból készített egynél több körbefutó bordával fekszik fel, rugalmas anyagból készül és bel­ső oldalfala a körbefutó bordák tartományá­ban feszítő gyűrűk által kifelé van szorítva. A csövek előnyösen belülről járhatóak. Ismeretesek a 20 38 976 és a 12 00 225 sz. GB szabadalmi leírásból hasonló karmantyúk, melyek terheletlen állapotában keresztmetsze­ti kontúrjuk egy állandó ívű a csőfaltól a cső közepe felé ívelő görbét alkot. Ha eze­ket a karmantyúkat lazán a csőbe helyezik, hogy utána feszítőgyűrűkkel a csőfalakhoz szorítsák, úgy a karmantyúk felső felét meg kell támasztani, különben leesnének. Ez abban az esetben is érvényes, ha a karmantyút előzőleg kézzel a csőfalhoz szorítottuk. A találmány cálja az előzőekben vá­zolt olyan karmantyú kialakítása, mely a csőbe való laza behelyezése és kézzel a csőfalhoz szorítása után az így felvett hely­zetét megtartja. A kitűzött célt olyan tárgyi kialakítás­sal érjük el, hogy terheletlen állapotban a körbefutó bordák keresztmetszeti kontúrja a csőfal felé irányuló két domborulatot alkot. Célszerűnek bizonyultak a találmány sze­rinti karmantyú olyan kiviteli alakjai, melyek­nél a csőbe helyezett és kézzel a csőfal­hoz szorított karmantyú elengedése után is megtartja eredeti helyzetét. Ezt a körbe­­futó bordáknak a belső csőfalak tömítési szakaszán köszörüléssel elsimított felületéhez való szívó tapadása biztosítja. A két dombo­rulat közti térből ugyanis a karmantyú belső csőfalhoz szorításakor levegő szorul ki. Amennyiben ezután a karmantyút elen­gedjük, ebben a térben bizonyos mértékű vákuum keletkezik, ami a karmantyút rög­zíti. Az eddig ismert megoldásoknál a csőfa­lazat és a karmantyú gyűrű közti légpárna mérete nagyobb, mint a találmány szerin­ti megoldásnál. Ez egy lágy, rugalmas ru­gózáshoz hasonlítható. Ennek következménye, hogy a körbefutó bordák erőhatás változá­sakor, pl. akkor ha a kezdeti csőfalhoz szo­rítás után a karmantyút elengedjük, könnyeb­ben elmozdulhatnak, mint a találmány sze­rinti megoldásnál. Az ilyen elmozdulások oldalirányú elcsúszáshoz vezethetnek, minek következtében levegő juthat az üreges térbe. Ezáltal az ott uralkodó vákuum megszűnik, és a karmantyú nem tudja tovább tartani eredeti helyzetét. Egy további előnyt jelent, hogy a talál­mány szerinti karmantyú jobban tömít az ed­dig ismert megoldásoknál. A feszítőgyűrűk által a csőfalhoz szorítás közben ugyanis a körbefutó bordák domborulatokkal ellátott szakaszai mélyebben és nagyobb felületen nyomódnak be a belső csőfalazat mélyedé­seibe, mint az eddig ismert megoldások­nál. Ennek oka az, hogy a körbefutó bor- 2 2 dák csőfallal érintkező szakaszai nem tudnak oldalirányban kitérni. A találmány szerinti karmantyú egy továb­bi előnyét biztosítja az a megoldás, hogy terheletlen állapotban a körbefutó bordák egy­mástól olyan távolságra helyezkednek el, hogy egymással való érintkezésük terhelés alatt is kizárt. Ez a tömítő hatást tovább javítja. Célszerű továbbá a találmány szerint, ha a két-két domborulattal ellátott első körbe­futó bordák mindkét oldalán egy-egy máso­dik körbefutó borda van elhelyezve, melyek keresztmetszetének csőfal felőli felülete egyenesként, vagy megközelítőleg egyenes­ként van kiképezve. Előnyösnek bizonyult az olyan megol­dás, amelynél a karmantyú terheletlen álla­potában a második körbefutó bordák felületé­nek kontúrvonala az első körbefutó bordák felőli végétől kiindulva a csőfaltól ferdén távo­lodó módon van kialakítva. Különösen előnyös továbbá, ha a kar­mantyú terheletlen állapotában a második körbeíutó bordák felületének kontúrvonala az első körbefutó bordák felőli végétől kiindul­va a csőfal felé ferdén közelítő módon van kialakítva. Célszerűnek bizonyult továbbá, ha a kar­mantyú terheletlen állapotában a második körbefutó bordák oldalfalai egymással pár­huzamosan, a csőfalhoz és az első körbe­futó bordákhoz viszonyítva ferde helyzetűén vannak kiképezve. A találmány továbbfejlesztését jelenti, hogy a második körbefutó bordák első kör­befutó bordák felőli oldalfalai a feszítő­­gyűrűk oldalélévei egy vonalban vannak ki­képezve. Amennyiben a feszítőgyűrűt a kar­mantyúhoz szorítjuk és ezáltal a karmantyú a csőfalhoz feszül, úgy a külső második körbe­futó gyűrűk úgy billennek félre, hogy tömítő­­felületük a belső csőfalhoz tapad. A találmány előnyös kiviteli alakját jelen­ti az olyan megoldás, amelynél a két dom­borulattal ellátott körbefutó gyűrűk lábrészeik felé kúposán bővülő módon vannak kiala­kítva. A csőfal felé domborulattal kiképzett tömítőfelületek a növekvő szorítóerő hatására merőlegesen nyomódnak a csőfalhoz, és fer­de irányú erőhatások, amelyek a tömítőfelü­­let oldalirányú elmozdulásához vezetnének, nem lépnek fel. Végül célszerű, ha a szélső második körbefutó bordák a szomszédos első körbe­futó bordáktól a karmantyú terheletlen ál­lapotában olyan távolságra vannak elhelyez­ve, hogy terhelés alatti állapotban való érintkezésük kizárt. A találmányt az alábbiakban célszerű példaképpeni kiviteli alakok kapcsán, a csatolt rajzra való hivatkozással ismertetjük részle­tesebben, ahol az 1.ábra egy találmány szerinti karmantyú részleges metszete, a ri 10 15 ;o 25 no 35 <Ú) 45 50 55 50 65

Next

/
Thumbnails
Contents