195294. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés csövek állandó összekapcsolására
195294 1 A találmány tárgya elrendezés csövek állandó összekapcsolására a csővéget az alakzáró kötés létrehozásához zónánkénti hidegalakítással a csővégbe helyezett idomdarab csatlakozó csonkjához tengelyirányú eltolás útján hozzákapcsoló nyomógyűrüvel, a csővégre húzandó, gyűrűalakú kidomborodással ellátott, a nyomógyűrű rátolásakor alakváltozó, ennek során a kidomborodás körzetében sugárirányban befelé anyageltolódást elszenvedő hüvellyel, ahol az idomdarabnak a csővéget, a hüvelyt és a nyomógyűrűt felütköztető karimája van. Ilyen jellegű elrendezések meglehetősen nagy számú kiviteli alakban ismertek már, amelyek közül elsősorban a 3 149 860, a 3 375 026, a 3 498 648,, a 3 528 689 és a 4 061 367 sz. US szabadalmi leírásokat emeljük ki. Az- említett összekapcsoló elrendezések segítségével egyszerű módon és viszonylag kis idő-, valamint anyagfelhasználás mellett jó fizikai tulajdonságú csőkötéseket lehet létrehozni, amelyek nagy mechanikai szilárdsággal és magas fokú tömítettséggel rendelkeznek. A gyakorlatban azonban megmutatkozott, hogy bizonyos alkalmazási esetekben az ilyen típusú csőkötések az említett fizikai tulajdonságok magas fokát hosszú időn keresztül nem őrzik meg, hanem a korróziós és eróziós hatások következtében viszonylag rövid üzemidő után nem megengedhető mértékben romlanak ezek a tulajdonságok, aminek következtében a csőkötések törése következik be. Ha a csővég a csatlakozó csonk belsejében van, ahogy ez a 3 375 026 (3. ábra) és a 4 061 367 sz. US szabadalmi leírás (5 ábra) csőkötése esetében előfordul, akkor a csőben nagysebességgel áramló közeg esetén turbulenciák keletkeznek a csővég homlokoldalán, illetve a két csővég ütközésének helyén az eltolódások vagy hézagok következtében. Ezek a turbulenciák a csatlakozó csonk belső falazatán eróziós hatásokat váltanak ki, azaz anyagleválás lép fel a csatlakozó csonkon (és a csővégen), amíg a csatlakozó csonk el nem törik. A csatlakoztató szerkezeti részek megfelelő konstrukciója és a csőkötések precíz előállítása esetén ezeket a hibákat nagymértékben csökkenteni lehetne. Ehhez azonban elsősorban a csővég precíz levágása lenne szükséges. Mindazokban az alkalmazási esetekben viszont, ahol a csőkötést nem üzemi körülmények között állítják elő, hanem például építési területen, a megkívánt magas fokú precizitás nem tartható be Ebben a vonatkozásban kevesebb nehézség adódik azoknak a csőkötéseknek az esetében, ahol a csatlakozó csonk a csővégeken kívül van elhelyezve, ahogy ezt például a 3 528 689 (3. ábra) és a 4 061 367 sz. US szabadalmi leírás (10. ábra) ismerteti. Ezeknek a kiviteli alakoknak az esetében az idomdarab belső falán nincsenek egyenlőtlen-2 2 ségek a tengelyirányú keresztmetszetek tekintetében. Ezzel szemben viszont a csonkvégeken az összeköttetés körzete van veszélyeztetve, hiszen a vezetékben továbbított folyadék kapilláris módon behatol a csatlakozó csonk és az ezen viszonylag laza illesztéssel elhelyezett csőfal közé és réskorróziót eredményez, aminek következtében a cső belülről van kitéve a káros hatásnak és folyamatosan megy tönkre. Ha még az átfolyási keresztmetszet is egyenlőtlenül változik a csonkvégek körzetében, akkor ezen felül még turbulenciák is felléphetnek és erózió is keletkezhet az öszszekÖttetés körzetében. A találmánnyal megoldandó feladat az ismert megoldások hátrányainak kiküszöbölése mellett olyan elrendezés kialakítása csövek ál'andó összekapcsolására, amellyel kellő szilárdság és egyéb mechanikai tulajdonságok mellett a csőkötéseknek a korábbinál hosszabb élettartama érhető el. A találmány szerinti továbbfejlesztés érteimében a nyomógyűrűnek a mozgásirány szerinti hátulsó végén gyűrűszerű belső pereme van és a nyomógyürű felhelyezésekor a hüvely anyaga a hüvely hátulsó végénél sugárirányban befelé van nyomva, továbbá a csatlakozó csonk hossza a nyomógyűrű hosszához és ezzel a hátulsó hüvelyvégnél a csővégben keletkező gyűrűalakú behasasodás helyzetéhez viszonyítva úgy van megválasztva, hogy a csatlakozó csonk szabad vége a karimához közelebb van, mint a behasasodás legkisebb átmérőjű pontja. Ezzel a megoldással a réskorrózió is kiküszöbölhető, hiszen a csatlakozó részek nyomással vannak egymásra szerelve és a csatlakozó csonk vé généi ilyen módon a folyadék bejutása meg \an akadályozva. A legegyszerűbb kiviteli alak, amelyben a csatlakozó csonk sima üreges hengerként van kialakítva. Ekkor a csatlakozó csonk szabad végénél annak belső fala legalább megközelítően a külső falával való metszésig egyenletesen tágulóan lehet kialakítva. Ezzel a 3 528 689 US szabadalmi leírás 5. ábráján mutatott kiviteli alakkal ellentétben alakzáró összeköttetést lehet létrehozni a csővéggel és turbulenciát létrehozó keresztnetszet csökkenés sem lép fel. Ha a csatlakozó csonk sima üreges hengerként van kialakítva, akkor bizonyos körülmények között a húzófeszültség a rányomott nyomógyűrűben mértéken felül nagy lehet, aminek következtében a hüvely, a csővég és a csatlakozó csonk nyomott anyagában helyenként az igénybevétel a folyáshatárt is meghaladhatja. Ennek a hátránynak a kiküszöbölése érdekében a hüvelynek elülső végénél további gyűrűalakú kidomborodása lehet, ami a nyomógyűrűnek a hüvelyre nyomott állapotában sugárirányban befelé a csővég peremkörzetére van nyomva. Ilyen módon lehetőség van arra, hogy a nyomógyűrűre alkalmazott kisebb présnyomással alakzáró és tömített ösz-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
