195294. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés csövek állandó összekapcsolására

195294 1 A találmány tárgya elrendezés csövek ál­landó összekapcsolására a csővéget az alak­­záró kötés létrehozásához zónánkénti hideg­alakítással a csővégbe helyezett idomdarab csatlakozó csonkjához tengelyirányú eltolás útján hozzákapcsoló nyomógyűrüvel, a cső­végre húzandó, gyűrűalakú kidomborodással ellátott, a nyomógyűrű rátolásakor alakvál­tozó, ennek során a kidomborodás körzeté­ben sugárirányban befelé anyageltolódást el­szenvedő hüvellyel, ahol az idomdarabnak a csővéget, a hüvelyt és a nyomógyűrűt fel­ütköztető karimája van. Ilyen jellegű elrendezések meglehetősen nagy számú kiviteli alakban ismertek már, amelyek közül elsősorban a 3 149 860, a 3 375 026, a 3 498 648,, a 3 528 689 és a 4 061 367 sz. US szabadalmi leírásokat emel­jük ki. Az- említett összekapcsoló elrende­zések segítségével egyszerű módon és viszony­lag kis idő-, valamint anyagfelhasználás mel­lett jó fizikai tulajdonságú csőkötéseket le­het létrehozni, amelyek nagy mechanikai szi­lárdsággal és magas fokú tömítettséggel ren­delkeznek. A gyakorlatban azonban megmutatkozott, hogy bizonyos alkalmazási esetekben az ilyen típusú csőkötések az említett fizikai tulaj­donságok magas fokát hosszú időn keresz­tül nem őrzik meg, hanem a korróziós és eróziós hatások következtében viszonylag rö­vid üzemidő után nem megengedhető mérték­ben romlanak ezek a tulajdonságok, aminek következtében a csőkötések törése következik be. Ha a csővég a csatlakozó csonk belse­jében van, ahogy ez a 3 375 026 (3. ábra) és a 4 061 367 sz. US szabadalmi leírás (5 ábra) csőkötése esetében előfordul, akkor a csőben nagysebességgel áramló közeg ese­tén turbulenciák keletkeznek a csővég hom­lokoldalán, illetve a két csővég ütközésének helyén az eltolódások vagy hézagok követ­keztében. Ezek a turbulenciák a csatlako­zó csonk belső falazatán eróziós hatásokat váltanak ki, azaz anyagleválás lép fel a csat­lakozó csonkon (és a csővégen), amíg a csatlakozó csonk el nem törik. A csatlakoz­tató szerkezeti részek megfelelő konstrukció­ja és a csőkötések precíz előállítása esetén ezeket a hibákat nagymértékben csökkente­ni lehetne. Ehhez azonban elsősorban a cső­vég precíz levágása lenne szükséges. Mind­azokban az alkalmazási esetekben viszont, ahol a csőkötést nem üzemi körülmények kö­zött állítják elő, hanem például építési terüle­ten, a megkívánt magas fokú precizitás nem tartható be Ebben a vonatkozásban kevesebb ne­hézség adódik azoknak a csőkötéseknek az esetében, ahol a csatlakozó csonk a csővé­geken kívül van elhelyezve, ahogy ezt pél­dául a 3 528 689 (3. ábra) és a 4 061 367 sz. US szabadalmi leírás (10. ábra) ismerteti. Ezeknek a kiviteli alakoknak az esetében az idomdarab belső falán nincsenek egyenlőtlen-2 2 ségek a tengelyirányú keresztmetszetek te­kintetében. Ezzel szemben viszont a csonk­végeken az összeköttetés körzete van veszé­lyeztetve, hiszen a vezetékben továbbított fo­lyadék kapilláris módon behatol a csatla­kozó csonk és az ezen viszonylag laza illesztés­sel elhelyezett csőfal közé és réskorróziót eredményez, aminek következtében a cső belül­ről van kitéve a káros hatásnak és folyamato­san megy tönkre. Ha még az átfolyási kereszt­­metszet is egyenlőtlenül változik a csonkvégek körzetében, akkor ezen felül még turbulenciák is felléphetnek és erózió is keletkezhet az ösz­­szekÖttetés körzetében. A találmánnyal megoldandó feladat az is­mert megoldások hátrányainak kiküszöbölése mellett olyan elrendezés kialakítása csövek ál'andó összekapcsolására, amellyel kellő szi­lárdság és egyéb mechanikai tulajdonságok mellett a csőkötéseknek a korábbinál hosszabb élettartama érhető el. A találmány szerinti továbbfejlesztés ér­teimében a nyomógyűrűnek a mozgásirány szerinti hátulsó végén gyűrűszerű belső pe­reme van és a nyomógyürű felhelyezésekor a hüvely anyaga a hüvely hátulsó végénél sugárirányban befelé van nyomva, továbbá a csatlakozó csonk hossza a nyomógyűrű hosszához és ezzel a hátulsó hüvelyvégnél a csővégben keletkező gyűrűalakú behasaso­­dás helyzetéhez viszonyítva úgy van meg­választva, hogy a csatlakozó csonk szabad vége a karimához közelebb van, mint a behasa­­sodás legkisebb átmérőjű pontja. Ezzel a meg­oldással a réskorrózió is kiküszöbölhető, hi­szen a csatlakozó részek nyomással vannak egymásra szerelve és a csatlakozó csonk vé généi ilyen módon a folyadék bejutása meg \an akadályozva. A legegyszerűbb kiviteli alak, amelyben a csatlakozó csonk sima üreges hengerként van kialakítva. Ekkor a csatlakozó csonk szabad végénél annak belső fala legalább megközelítően a külső falával való metszé­sig egyenletesen tágulóan lehet kialakítva. Ezzel a 3 528 689 US szabadalmi leírás 5. ábráján mutatott kiviteli alakkal ellentét­ben alakzáró összeköttetést lehet létrehozni a csővéggel és turbulenciát létrehozó kereszt­­netszet csökkenés sem lép fel. Ha a csat­lakozó csonk sima üreges hengerként van kialakítva, akkor bizonyos körülmények kö­zött a húzófeszültség a rányomott nyomó­gyűrűben mértéken felül nagy lehet, aminek következtében a hüvely, a csővég és a csat­lakozó csonk nyomott anyagában helyenként az igénybevétel a folyáshatárt is meghalad­hatja. Ennek a hátránynak a kiküszöbölése érdekében a hüvelynek elülső végénél további gyűrűalakú kidomborodása lehet, ami a nyo­mógyűrűnek a hüvelyre nyomott állapotában sugárirányban befelé a csővég peremkörze­tére van nyomva. Ilyen módon lehetőség van arra, hogy a nyomógyűrűre alkalmazott ki­sebb présnyomással alakzáró és tömített ösz-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents