195291. lajstromszámú szabadalom • Áramlásszabályozó szerkezet ömlesztett anyagot, főleg szemesgabonát szállító ejtőcsőrendszerhez

A találmány tárgya áramlásszabályozó szerkezet, főleg nyitó-záró szerkezet, illetve irányváltó szerkezet, amely ömlesztett anya­got, főleg szemesgabonát szállító ejtőcsőrend­szerbe építhető. Mint ismeretes, az ilyen csővezetékek nyi­tására, illetve zárására, valamint irányvál­toztatására jelenleg többnyire különféle to­lózárakat alkalmaznak. Ezek közös jellegze­tessége, hogy a házban az áramlásra me­rőlegesen mozgatott zárólappal rendelke­zik, amellyel az áramlási szabad keresztmet­szet kézi, vagy gépi hajtás segítségével le­zárható. Ilyen megoldásokat ismertet pél­dául Pattantyús: „Gépész- és villamosmérnö­kök kézikönyve" (IV. kötet, Műszaki Könyv­kiadó, Budapest, 1969.), valamint Tomory „Gabonaipari kézikönyv" c. könyve. A gyakorlati tapasztalatok szerint az is­mert tolózárak gazdaságosan csak viszony­lag nagy tűréshatárokkal gyárthatók. Ezzel viszont túl nagy méretszóródás’jár, ami mű­ködési bizonytalansághoz vezet. Az egymáson elcsúszó felületeknél így a „kiporzás" nem szüntethető meg, ami egyrészt a kezelősze­mélyzet egészségére rendkívül káros, más­részt a túl nagy hézagok a beékelődés ve­szélyét magukban hordozzák. A fenti műkö­dési bizonytalanságok korlátozzák az ilyen tolózárak távmüködtetését. Ismert továbbá az 557.286 számú svájci szabadalmi leírásból olyan irányváltószerke­zet, amelynek házban elfordíthaíóan és tö­­mítetten ágyazott forgórésze van. Ez ívelt átömlőcsővel rendelkezik és fordító munka­hengerrel van kapcsolatban. A háznak egyet­len beömlése és két, tükörképszerűen elhe­lyezkedő kiömlése van. A beömlés az elfor­dítható forgórész átömlőcsövének egyik alap­helyzetében az egyik kiömléssel, a másik hely­zetében viszont a ház másik kiömlésével köz­lekedik. A ház és a forgórész henegeres kö­penyei között ennél a megoldásnál egyrészt csúszó tömítőlapok, másrészt felfújható tömlő­­szerű tömítések vannak elrendezve, amihez bonyolult pneumatikus rendszer tartozik. Az ilyen tömítés egyrészt igen pontos illesztést igényel, másrészt drága, továbbá, a forgó­rész elfordításakor a szállított anyagszemek óhatatlanul beszorulhatnak a ház és a for­górész közé, ami pedig a szerkezet üzem­­biztonságát veszélyezteti. Ugyancsak forgóirányváltószerkezetet is­mertet a 130.329 számú NDK-beli szabadal­mi leírás. Ennél a házban forgathatóan ágya­zott forgórész hosszúkás hengerként van ki­alakítva, amely vízszintes tengely körül el­fordítható. A forgórész anyagátvezető csator­náját az egyik oldalon ferde terelőlap ha­tárolja. Itt külön tömítéseket nem alkalmaz­nak, de a szerkezet ismertetéséből és a mel­lékelt rajzból nyilvánvaló, hogy ilyen elren­dezés esetén a ház és a forgórész henge­res palástja közé kerülő gabonaszemek mű­ködési zavarokat okozhatnak. Ugyancsak prob- 2 1 tematikus az ilyen szerkezet működése, ha a csővezetékben feltelik az ömlesztett anyag. Továbbá, ez a szerkezet alkalmatlan az anyag­áram elzárására, így erre a feladatra já­rulékosan elzárószerkezetet kell a csőveze­tékbe építeni. Tekintettel a viszonylag nagy csatlkoztatási hézagokra, tetemes „kiporzás­­ra" kell számítani, ami pedig a fentiekben már említett hátrányokkal jár. A jelen találmánnyal célunk, a fenti hiá­nyosságok kiküszöbölése, azaz olyan meg­oldás létrehozása a fenti célra, amely járu­lékos tömítőelemek alkalmazása nélkül por­mentes és üzembiztos használhatóságot biz­tosít, továbbá viszonylag egyszerű szerkezeti kialakítás mellett távvezérelve működtethető. A kitűzött feladat megoldásához olyan is­mert áramlásszabályzó, azaz nyitó-záró, illet­ve irányváltó szerkezetből indultunk ki, amely­nek beömléssel és kiömléssel ellátott háza és abban vízszintes tengely körül elfordít­­hatóan ágyazott hengeres forgórésze van, ez anyagátvezetö csatornával van ellátva. Ezt a találmány szerint azzal fejlesztettük tovább, azaz a találmány lényege, hogy a ház beöm­­lésének alsó széle a hengeres forgórész kül­ső palástfelületével koaxiális, hengeres tömí­­tő záró-peremként van kialakítva, amelynek ra­diális távolsága a forgórész külső palást­­fe-ületétől legfeljebb 0,4 mm, a ház belső palástfelülete a forgórész külső palástfelü­letétől viszont olyan radiális távközzel van elrendezve, amelynek értéke a záróperem táv­közének legalább a húszszorosa. Célszerűen a záróperem radiális távköze 0,2—0,4, előnyösen 0,3 mm, a ház és a for­górész palástjai közötti radiális távköz pe­dig 15—25, előnyösen 20 rnm. Kombinált nyitó-záró, illetve irányváltó szerkezetet nyerünk abban az esetben, ha a találmány szerinti szerkezetnél a ház alul két kiömléssel van ellátva, amelyek a forgó­rész forgásirányába tekintve egymás után, előnyösen egymástői 90°-ra helyezkednek el, továbbá a forgórész anyagátvezető csatornája beömlésének és kiömlésének középvonala egy­mással 180°-nál kisebb szöget zárnak be, továbbá az anyagátvezető csatornát az egyik oldalon ferde terelőlap zárja le, amely a forgórész ívelt zárópalástjához csatlakozik. A találmány részletsebben a csatolt rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány sze­rinti megoldás két példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon: az 1. ábra a találmány szerinti áramlás­­szabályzó szerkezet első példa­kénti kiviteli alakjának hossz­­metszete; a 2. ábra metszet az 1. ábrán II—II vonal mentén felvéve; a 3. ábra a találmány szerinti áramlás­szabályzó szerkezet másik pél­daként! kiviteli alakját hossz­­metszetben szemlélteti; a 4. ábra a 3. ábrán IV—IV vonal men­tén vett metszet. 2 195291 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents