195266. lajstromszámú szabadalom • Berendezés térszín alatti építmény, különösen vonalas mérnöki műtárgy, pl. kéregalatti metróalagút üzemivízzel történő ellátásáre és az építmény környezetében a talaj vízháztartásának a szabályozására
195266-vezeték a 9c átkötővezeték útján van a 6 átemelőblokkba bekötve. A 6 átemelőblokknak — amint a 4. ábrán jól látható — 32 zsompja van, amelynek Jg fenékszintje távközzel mélyebben van, mint a 2 állomás 30 fenéklemezének _t, felső szintje. A 6 átemelő blokk egészében 20 hivatkozási számmal jelölt átkapcsoló-ürítőszerelvényt tartalmaz, amely nagyobb méretarányban a 4. ábrán látható. A 20 átkapcsoló-ürítőszerelvénynek 21 átkapcsolószelepe van (4. ábra), amelybe egyrészt a városi vízvezetékhálózatról leágaztatott 23 tápvezeték torkollik, és a 9c, 9b üzemivíz-vezetékek lépnek ki belőle (a jobb áttekinthetőség céljából az utóbbinak csak az egyik ágát rajzoltuk be a 4. ábrán). Az ugyancsak a 21 átkapcsolószelepbe torkollik a 7a csápos-kútaknából érkező 9a üzemivíz-vezeték is, amelybe — közvetlenül a 21 átkapcsolószelepbe torkol 1 ási helye előtt — 22 ürítőtag van beiktatva, amelyből 24 ürítővezeték lép ki. Ez utóbbi a 32 zsompba torkollik, ahol a 25 szivattyú is el van helyezve. A 22 ürítőtag révén zárható-nyitható egyrészt a 24 ürítővezeték, másrészt a 9a primer üzemivíz-vezeték. A 25 szivattyúhoz 26 nyomóvezeték csatlakozik, amely (nem ábrázolt) közcsatornába torkollik. A 3. ábrán a 23 és 9b vezetékeket megtámasztó csőtartó konzolt 27 hivatkozási számmal jelöltük. Az 1—4.. ábrák szerinti berendezés üzemeltetése a következőképpen történik: normál üzemmódban — a C. nyíllal jelölt talajvízáramlási irányt feltételezve — a 7b akna 8 csápjain át a talajvíz gravitációsan a 7b aknába, onnan pedig a 19 vezetéken keresztül a 7a aknába jut, amennyiben a talajvíz y szintje (2. ábra) a 8 csápok felett van. Az áramlási veszteségek miatt a 7a aknában valamivel alacsonyabb a y.’ talajvízszint. A 10 szivattyú a talajvizet a 9a vezetéken át a 6 átemelőblokkhoz továbbítja. Normál üzemben a 22 ürítőtag a 9a vezetékben áramló víz útját a 21 átkapcsolószelep felé elzárja, viszont a 24 ürítővezetéket nyitva tartja, amelyen át a 7b csáposkút által kitermelt víz a 3. ábrán látható 32 zsompba kerülhet. A 32 zsompból a vizet a 25 szivattyú a 26 nyomóvezetéken keresztül recipiensbe, például városi csatornahálózatba, vagy iparivíz fogyasztóhoz továbbítja. A 10 szivattyú folyamatosan üzemel, amennyiben a talajvíz-utánprótlás is folyamatos. Könnyen belátható, hogy a leírt módszerrel a talajvíz a műtárgyon kívüli talajtartományban állandóan a kívánt szinten tartható, vagyis a káros visszaduzzasztást tökéletesen kiküszöböltük, a talaj vízháztartását a kitűzött feladatnak megfelelően szabályoztuk. A 10 szivattyú üzeme egyszerűen automatizálható, például egy szintérzékelő állhat a szivattyú motorral működési kapcsolatban. Amennyiben a talajvíz áramlási iránya az 1. ábrán szaggatott vonallal jelölt Ç nyíl -7 nak megfelelő, a 7a akna 8 csápjain keresztül történik a víz kitermelése; egyéb vonatkozásban a működésmód a fentiekben leírtakkal azonos. Normál üzemben a létesítmény üzemivízzel történő ellátása a települési vízvezetékhálózatról történik. Ekkor a 21 átkapcsolószelep a 23 tápvezetéket nyitott állapotban tártja, és azon át a városi vízvezetékhálózatból származó víz szabadon beáramolhat a 9b és 9c vezetékekbe (I. az (. ábrát is), ugyanakkor — minthogy a 22 ürítőtag a 9a vezetéket a 21 átkapcsolószelephez képest zárt állapotban tartja — a 23 tápvezetéken keresztül érkező víz a 9a vezetékbe nem kerülhet be. Az 1. ábrán egyébként a települési vízhálózatból érkező víz 6 átemelőblokkban történő elosztását követő áramiásírányait a 9b, 9c vezetékekre rajzolt nyilakkal érzékeltettük. A normálistól eltérő körülmények között, ha a települési vízvezetékhálózatról bármilyen ok, pl. természeti katasztrófa, fertőzés stb. miatt nem lehetséges üzemivízet beszerezni, a 9b, 9d primer üzemivíz-vezetékek táplálása a 9a szekunder üzemivíz-vezetékről, vagyis a 7a, 7b csáposkutakkal kitermelt talajvízzel történik. Ekkor a 4. ábra szerinti 21 átkapcsolószelep zárja a 23 tápvezetéket, míg a 22 ürítőtag a 24 ürítővezetéket zárja, és a 9a vezeték és a 9b vezeték között kapcsolatot létesít. Ettől kezdve a 7a csáposkútból kiszivattyúzott talajvíz nem a 3. ábrán látható 32 zsompba jut, hanem a primer üzemivíz-vezetékrendszerbe kerül, ahol mint „szükség“-üzemivíz hasznosítható. Amennyiben a csáposkutak által pl. a pleisztocén rétegekből termelt víz nem megfelelő minőségű, és a létesítményben feltétlenül szükség van a települési vízvezetékhálózattól független forrásból nyert tiszta vízre is, az építmény belsejéből — egyébként önmagában ismert módon * mélykút létesíthető, illetve telepíthető. Amennyiben mélykutas vízbeszerzésre is sor kerül, az abból nyert és a csáposkút által termelt, egymástól eltérő minőségű vizeket egymástól szét kell választani, a kétféle minőségű vízhez két külön rendszert kell előirányozni. A mélyfúrású kutak a műtárgy aljából kell kihajtani, és e kút szivattyúja — az áttörés tökéletes lezárása mellett — abban a csápos kútaknában nyerhet elhelyezést, amelyben a szekunder vezetéket tápláló szivattyú is elhelyezkedik. Az így létesített ivóvíz-rendszer a létesítményen belül ugyanolyan védett, mint a műtárgyban levő többi létesítmény. A találmányhoz fűződő előnyös hatások a következők: a földalatti műtárgy „szükség-víz“ ellátását a műtárgyon belül, a műtárgy többi részével azonos védettségi színvonalú olyan vízbeszerző forrásból lehet kielégíteni, amely folyamatosan betölti a műtárgy környezetében a talajvíz-háztartás szabályozásának, a káros 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
