195263. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliészter és poliészter-pamut fonalak, szövetek és kelmék kikészítésére
1 195263 2 A találmány tárgya új eljárás poliészter és poliészter-pamut fonalak, szövetek és kelmék kikészítésére. A tiszta poliészter, illetve a pamut-típusú poliészter keverékszövetek tulajdonságait, nevezetesen felületi képét, fogását, méretstabilitását és színfelvevő képességét ismert módon különféle kikészitési műveletekkel teszik kedvezőbbé. Ilyen célra a tiszta pamutot mercerezésnek, a poliésztert pedig hőrögzítésnek, alkalikus hámozásnak és egyéb különleges kikészítésnek vetik alá. A mercerezés során a cellulóz alapú szálasanyagokat feszített állapotban tömény lúggal kezelik, hogy fényessége és színezéket felvevő képessége kedvezőbb legyen. A kezeléshez 27—30 Be°-os (21—24%-os) NaOH oldatot -használnak, melyhez általában literenként 3—10 cm3 nedvesítőszert adnak. Nedvesítőszerként célszerűen 4—12 szénatomos alkoholok kénsavas észtereit használják. A mercerezést régebben kizárólag hidegen, mintegy 20 C° hőmérsékleten végezték 20—120 másodpercig, míg később egy magyar találmány, bevezetésével melegen, mintegy 50—90 C°-on is mercereztek (147 342 számú magyar szabadalmi leírás). Magyar kutatók hoztak létre egy tovább tökéletesített eljárást is, amely lehetővé teszi a főzés és mercerezés összevonását. ( 153 711 számú magyar szabadalmi leírás). A poliészter anyagok méret- és formaállóságát hőrögzítéssel biztosítják. Ily módon hozzák létre a szál egyenletes szerkezetét, kiegyenlítve a gyártás során, nyújtás következtében felhalmozódó feszültségeket, amelyek a későbbi műveletek során zsugorodást vagy alakváltozást idéznének elő. A hőrögzítést 20 másodperctől 1 óráig terjedő ideig végzik 120—190 C° hőmérsékleten vízben, telített gőztérben vagy száraz melegben. A hámozás műveletekor a poliészter szálat vagy textíliát híg, 3—5%-os oldatban 90—95 C°-on kezelik 20—40 percig egy erre kialakított berendezésben. A művelet kivitelezése igen kényes, a szál könnyen károsodhat. Ezzel a művelettel különlegesen lágy, a természetes szálakét megközelítő fogást lehet biztosítani a textíliának. Szennytaszító, illetve antisztatikus tulajdonságának javítása végett a poliészter anyagot megfelelő segédanyagokkal kezelik egy vagy több komponensü fürdőben, majd szárítják és hőkezelik. Ily módon a termék polaritását lehet megváltoztatni a segédanyagokkal. A poliészter-pamut keverékek kikészítésére ipari eljárás nem ismeretes. A szakirodalom csupán laboratóriumi méretű kísérletekről tesz említést, amelyekkel selymes fogást kívántak biztosítani a keverékben lévő poliészternek vagy mercerezni kívánták a keverékben levő pamutot. (Text. Chemist and Col. 1982. Vol. 14. No. 11) 2 Olyan ipari eljárás nem ismeretes, amely poliészter és poliészter-pamut keverék fonalak, szövetek és kelmék kikészítésére egyaránt alkalmas, és azok fent említett sajátságait javítja. Amint az előbbiekből látható, a fonalak, szövetek és kelmék egyes sajátságainak javítására többféle beavatkozásra van szükség. Ezek együttesen a legritkább esetben végezhetők el, sorrendjük sem közömbös, sőt gyakran nem is egyeztethetők össze, mert előfordulhat, hogy egy beavatkozás egy más, korábbi kezelés eredményét lerontja. Még nehezebb a különféle minőségjavító kezeléseket összeegyeztetni akkor, ha keverékek, így például poliészter-pamut keverék minőségét kívánjuk javítani. A találmány célja olyan eljárás kidolgozása, amely poliészter és poliészter-pamut keverék textíliák kikészítésére alkalmas, és azok minőségi jellemzőit kedvező irányban befolyásolja. Olyan eljárást kívánunk a találmánnyal biztosítani, amely a textília minőségét döntően befolyásoló valamennyi jellemzőt javítja. Nevezetesen célunk az, hogy a kikészítés révén a textília mosási méretváltozása és az azonos szín eléréséhez szükséges színezékfelvétele csökkenjen, egyensúlyi nedvességfelvétele és felületi fényessége növekedjék és szennyeleresztő képessége kedvezőbb legyen. Vizsgálataink során arra a felismerésre jutottunk, hogy ezt a célt elérhetjük, ha oly módon járunk el, hogy a fonalat, szövetet vagy kelmét feszített állapotban 20— 100 C°, előnyösen 55—65 C° hőmérsékletű, adott esetben kationos tenzideket tartalmazó 260—320 g/Iiter koncentrációjú nátrium-hidroxid-oidattal érintkeztetjük 5—120, előnyösen 15—30 másodpercig, azután 95— 140 C°, előnyösen 95—105 C° hőmérsékleten gőzöljük 5—60, előnyösen 10—30 másodpercig, majd feszített állapotban vízzel lúgmentesre vagy adott esetben savazás közbeiktatásával savmentesre mossuk, és a mosás közben vagy az után az anyag tömegére számítva 0,5—3%, előnyösen 1,3—1,7% önmagában ismert szennytaszító kikészítőszer oldatával érintkeztetjük. A találmány szerinti eljárást oly módon valósítjuk meg előnyösen, hogy a fonalat, szövetet vagy kelmét feszített állapotban bemerítjük a nátrium-hidroxid-oldatba. A nátrium-hidroxidos kezelést célszerűen kationos tenzidek jelenlétében végezzük. Kationos tenzidként előnyösen kvaterner ammóniumvegyületeket használunk. A kationos tenzidet előnyösen, mintegy 0,5—20 g/liter koncentrációban használjuk. A lúgos kezelés után az anyagot gőzölésnek vetjük alá. Ezután lúgmentesre mossuk. A mosóvíz hőmérséklete 50—100 C°, előnyösen 65—70 C°. A mosást addig folytatják, míg a textíliában lévő nátrium-hidroxid mennyisége kg-onként 70—80 g-ra vagy ennél kisebb értékre csökken. Egyes esetekben, például 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
