195261. lajstromszámú szabadalom • Szénanód alumíniumot gyártó elektrolizáló cellához

A találmány tárgya szénanód alumí­niumot gyártó elektrolizáló cellához. A találmány szerinti szénanód lehetővé teszi az anódos szén csatlakoztatásánál az ellenállásesés csökkentését, ugyanakkor az elektrolizáló cellák anódrendszerén fellé­pő hőveszteségek csökkentését, növelve ezál­tal az alumínium-acél csatlakozások élet­tartamát. A találmány szerinti szénanód különösen alkalmas elősütött anódokat tar­talmazó elektrolizáló céliákban történő fel­­használásra, de a folyamatos, sajtolt, ú.n. Söderberg-féle önsülő anódokat tartalmazó elektrolizáló cellákban is lehet alkalmazni. Az alumíniumot lényegében egy krioli­­tot tartalmazó fürdőben feloldott timföld elektrolízisével állítják elő. Az ilyen mű­veletet lehetővé tevő elektrolízis-kemence úgy van kialakítva, hogy egy hőszigetelő burkolattal ellátott szénkatód van elhelyezve egy acél tartályban, a szénkatód felett egy vagy több szénanód van elhelyezve, amely vagy amelyek a kriolitot tartalmazó fürdőbe merül vagy merülnek, és a fürdő fokozatosan oxidálódik a timföld bomlásakor keletkező oxigénnel. Az elektrolízis-kemencében az áramot fentről lefelé vezetik. A kriolitot a Joule­­-hatás révén folyékony állapotban tartják, a megszilárdulási hőmérséklethez közeli hő­mérsékleten. A cellák szokásos üzemi hő­mérséklete 930 és 980°C között van. Az így előállított alumínium tehát folyékony és a gravitáció által a szigetelt katódon helyez­kedik el. Az előállított alumíniumot vagy annak egy részét rendszeres időközön­ként öntőkanállal vagy öntőüsttel leszív­ják és öntödei kemencékbe töltik át, az elfogyott anódokat pedig új anódokkal cse­rélik ki. Az ilyen elektrolizáló berendezés áram­szükséglete manapság 100,000 és 300,000 Am­per között van. Emiatt az áramvezető, csat­lakoztató és elosztó vezetékeket jó villa­mos vezetőképességü ipari fémekből, vagyis tiszta rézből vagy ötvözött rézből és alu­míniumból készítik. Az elektrolizáló berendezés széntartalmú részei a kriolitot tartalmazó fürdő hőmér­sékletének közelében lévő hőmérsékleten vannak. Az anód és a katód csatlakoztatása az áramot szállító vezetékekhez emiatt va­lamilyen közbenső részen keresztül történik, ami ellenáll ennek a magas hőmérsékletnek. Ezt a közbenső részt általában acélból ké­szítik. A közbenső rész vagy szerelvény több elemből áll: a) egy összekötő elemből a vezeték és az acél között.Ez lehet egy nyomóérintkező,ami­nek érintkezését különböző eszközökkel javítják (villamosán vezető kenőanya­gokkal, őrleményekkel, ónlemezzel, szorí­tókapcsok alkalmazásával, stb.), egy bi­­metáll vagy trimetáll ötvözet, amelyeket együttes hengerléssel, robbantással, saj­tolással vagy préseléssel, dörzsöléssel 1 állítanak elő, amelyek pl. réz-vas, alu­mínium-vas, alumínium-titán-vas stb. összetételűek lehetnek. b) egy villamosán vezető acél részből, ami a szénbe belenyúlik. Ez kialakítását ■ te­kintve lehet hengeres rúd, lemez, négyszög keresztmetszetű rúd, szögletes vagy profi­­los keresztmetszetű elem. c) egy összekötő elemből az acél rész és a szénanód vagy -katód között. Ez lehet öntöttvas, szén, széntartalmú paszta vagy száraz szigetelőanyag. Az acél rész és az összekötő elemek hőmérséklete a széntől a réz vagy alumí­nium vezető irányában csökken. Ezek ennél­fogva egy jelentős termikus fluxust hordoz­nak, ami lényeges teljesítményveszteséget jelent az elektrolízises eljárás során. A termikus veszteségek csökkentése ha­gyományos szigetelési eljárásokkal igen ne­héz. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha az acél részt szigetelik, annak hőmérséklete túlzottan megemelkedik és visszafordítha­tatlan károsodásokhoz vezet a vezeték és az acél rész közötti összeköttetésben, sőt még az alumínium vagy réz vezeték tönk­­remenését is előidézheti. Ezeknek az elemek­nek a károsodása azzal a kockázattal jár, hogy megszakad az áramhozzávezetés folya­matossága, és ennek következtében az elekt­rolízis részben vagy egészen leáll. Ennek a termikus fluxusnak a csökken­tésére szóbajöh.etne még az acélból készült vezető e részének olyan kialakítása, hogy keresztmetszetét csökkentik. Ebben az eset­ben a szakember három akadállyal találja ma­gát szemben: i) ha csökkentik az acél rész keresztmet­szetét, az acélban az ellenállás megnő és ez veszélyeztetné azt a célkitűzést, hogy az elektrolizáló berendezés teljesít­ményfelvételét csökkentsék. ii) ha az acél rész keresztmetszetét csök­kentik, megnő a hőmérséklete, és ezzel összefüggésben az acél rész vezetéses és sugárzásos hőveszteségei is megnő­nek az acél résznek a szabad levegőben lévő részében. így nagy mértékben lecsillapodik a pusztán vezetéses hőáta­dásra megengedett nyereség. Ezenkívül az acél rész és az alumínium vagy réz vezeték közötti összeköttetés tönkre­megy, mivel az utóbbi az ilyen nagy hő­mérsékleteken törékennyé és rideggé válik. iii) ha csökkentik az acél rész keresztmet­szetét, az acél és a szén közötti össze­köttetés minősége romlik, és az ezen a ponton Idalaluilo érintkezési ellenállás­megnövekedése által fellépő teljesít­ményveszteség tovább csökkenti a megen­gedett nyereséget. Következésképpen az elektrolizáló be­rendezés működése során az acél és az alumínium vagy réz közötti összeköttetés megromlik, anélkül, hogy a teljesítmény-2 195261 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents