195247. lajstromszámú szabadalom • Eljárás herpesz vírusokra fajlagos immunológiai anyagok előállítására és kimutatásukra

195247 Immun. 37, 761—764 (1984)]. Három nap múlva intravénás emlékeztetőt adunk, amely 1 pg immunogént tartalmaz, a lépeket eltávo­lítjuk és a sejteket BALB/c SP2/0 sejtekhez fuzionáljuk, PEG (polietilénglikol) fúzió elősegítő anyagot alkalmazva McKearn mód­szere szerint [Kennett és munkatársai: „Monoclonal Antibodies, Hybridomas: A New Dimension In Biological Analysis“ (Mono klonális antitestek, lúbridómák: új dimenzió a biológiai elemzésben) című munkájában, a 368—369 oldalon, Plenum Press kiadás, New York, New York ( 1980) |. A HAT kezelés után élő sejteket tartalmazó üregekből a feliilúszókat átvizsgáljuk gD-re fajlagos antitestek jelenlétére immunfolt módszerrel. A gD—l-re és gD—2-re pozitív sejteket szub­­klónozásnak vetjük alá, és a reprezentatív sejtvonalat, amely a „DL—6“ monoklonális antitestet termeli, elhelyezzük az ATCC-nél HB8606 letéti számon. A monoklonális an­titesteket lehet izolálni négy pozitív sejtvonal növesztésének tenyészfolyadékjából, AMICON szűréses koncentrálással, amelyet ammónium­­-szulfátos kicsapás követ. Egy másik módszer szerint a koncentrált tenyészfolyadékot lehet abszorbeálni „A“ fehérje Sepharose oszlopon (Protein A Sepharose, Pharmacia Corp.). Megint másik változat szerint a monokloná­lis antitesteket lehet felerősített formában előállítani az ascites módszerrel, amint ezt általános módszerként Kennett és munka­társai leírták (lásd fentebb). Röviden is­mertetve mintegy 3.106 -3.107 hibridóma sejtet injektálunk BALB/c egerek 0,25 ml Pristan­­-nal feltöltött peritoneális üregeibe. Az anti­testeket az ascites folyadékokból ammónium­­-szulfátos kicsapással és DEAE Sephadexen lehet izolálni, amint ezt Eisenberg és mun­katársai leírták [J. Virol. 41, 1099—1104 (1982)]. Annak érdekében, hogy immun-ad­­szorbens oszlopokat készítsünk, izolált 2. ti pusú IgG antitesteket kapcsolhatunk össze cianogén-bromiddal aktivált Sepharose 4B oszlopokkal, tipikusan az 5—12 mg IgG/g Sepharose közti tartománynak megfelelő mennyiségekben, A tisztított antitesteket lehet jódozni ’‘3 * 5I-vel Greenwood és munkatársai klóramin—T módszere szerint [Biochem. J. 89, 114—123 (1963)] vagy, előnyösen, Liu és munkatársai laktoperoxidáz módszerével (lásd fentebb). 3. példa A DL—6 monoklonális antitestet előzete­sen átvizsgáljuk tisztított gD elleni immun folt-elemzéssel és immunreaktívnak találjuk a natív és denaturált gD—1 és gD—2 ellen egyaránt, de nem találjuk immunreaktív­nak az I—275 [1] rekombináns glikoprotein ellen. Ez azt jelzi, hogy a felismert, típusra közös epitóp nem az a szekvenciális epi­­tóp (V. csoport), amelyről azt képzelték, hogy a gD—1 és gD—2 340. és 356. gyökei között van. 9 6 A gD—1 és gD—2 1.—23. gyökeinek másolatát jelentő szintetikus peptidekhez való kötődés hiányára alapozva, a (VII csoport) szekvenciális epitóp ebben a területben tör­ténő antitest felismerését kizárjuk. Az ATCC HB8606 tenyészfolyadékjában termelt és az ascites módszerrel felerősített DL—6 mono­klonális antitesteket alkalmazzuk kiterjedtebb szűrővizsgálati eljárásokban, amint ezt a kö­vetkező példában ismertetjük. 4. példa A DL—6 antitestet fluorescens antitest­­vizsgálatban vizsgáljuk fertőzött sejteken, és feltárjuk a típusra közös membrán im­munfluoreszcenciát, amely jelzi hogy a fel­ismert gD—I és gD—2 epitópok rendelke­zésre állnak a glikoproteineken való kötés­hez, amikor ezek bele vannak iktatva a sejt­membránba. A semlegesítési vizsgálatok (in vitro) fel­tárják, hogy a HSV—1 -el 1:50 hígítás­nál és HSV -2-vel 1:20 hígításnál semlegesí­­tődik a DL—6 antitest, az 50% végpontot alkalmazva Eisenberg és munkatársai mód­szere szerint [J. Virol. 41, 1099—1104 ( 1982) ]. Immunfolt-vizsgálatot alkalmazunk az alábbi II. Táblázatban felsorolt szintetikus peptidek sorozatához való kötések átvizs­gálására. Ebben a táblázatban a vizsgált peptidekben levő aminosav-szekvencíát az in­duló két számmal jelöljük és a zárójelben levő számok jelzik a szekvencia íajlagos­­ságának típusát. A zárójelben levő H azt jelzi, hogy a szekvencia a vélt 1. típusú és 2. típu­sú szekvenciák hibridje. A II. Táblázat peptidjeivei végzett* im­­munfolt-vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy nincs immuno-reaktivitás a DL—6 és az (a) — (1) és a (p) peptidek között, de a DL—6 jelentős reaktivitást mutat az (m), (n) és (o) peptidekkel, amelyek a gD—1 és gD—2 266—279 gyökeinek és a gD—1 268—287 gyökeinek képviselői. Mivel a DL—6 immunfolt vizsgálatok fel­tárják, hogy a tunikamicin jelenlétében nőtt, HSV— 1 -el és HSV—2-vel fertőzött sej­tekből nyert durva csapadékokban jelentős reaktivitás van jelen gD—1 -el és gD—2-vel, a DL—6 által felismert epitopban a szénhidrá­tok jelenléte kizárható. A DL—6 immuno-reaktivitását rekombi­náns módszerekkel termelt különböző D-gliko­­proteinszerü fragmensekkel és analóg anya­gokkal immunfolt-módszerrel határozzuk meg. Amint korábban említettük, a DL—6 lényegében nem reaktív a Lasky és munka­társai eljárásával (lásd fentebb) előállított 1—275 [1] rekombináns glikoproteinnel. A DL—6 azonban immuno-reaktív minden olyan rekombináns termékkel, amely olyan amino­­sav-gyök szekvenciát tartalmaz, amely a gD—1 266. és 287. gyökei között terül el, 10 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents