195228. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új N-acetil-neuraminsav származékok előállítására
3 195228 4 X képlettel ábrázolt vegyület: 2-{2- [ (2,4-dioxo-5-fluor-l ,2,3,4-tetrahidropirimidin-l-il) -metoxi] -etoxi)-N-acetil-ß-D-neuraminsav; XI képlettel ábrázolt vegyület: 2-(2- [(2,4-dioxo-5-fluor-1,2,3,4-tetrahidropirimidin-l-il) -metoxi] -etoxi)-N-acetil-a-D-neuraminsav. A II általános képlettel ábrázolt vegyületet például a Kuhn által a Chem.Ber., 99, 611 (1966)-ban leírt módszerrel állítjuk elő. A III képlettel ábrázolt vegyületet pedig például Morris J. Robins által a Can.J.Chem., 60, 547 (1982)-ben leírt módszerrel állítjuk elő. A IV képlettel ábrázolt O-származék) és az V képlettel ábrázolt (a-származék) új vegyületek elegyét a II és a III képlettel ábrázolt vegyület Koenigs-Knorr-reakciójával állítjuk elő. A Koenigs-Knorr-reakció higany (II) -brömid, higany(II)-cianid vagy ezek valamilyen keverékének jelenlétében vagy ezüst- (trifluor-metánszulfonát) [CF3S03Ag] jelenlétében hajtható végre. A reakciót előnyösen ezüst- (trifluor-metánszulfonát) jelenlétében hajtjuk végre, mivel az ezüst-(trifluor-metánszulfonát) a IV és V képlettel ábrázolt vegyiiletek magasabb összkitermelését eredményezi, mint a higany(Il)-bromid és hasonlók. Továbbá az ezüst-(trifluor-metánszulfonát) jelenlétében végbemenő reakciót előnyösen valamilyen oldószerben, például tetrahídrofuránban, acetonitrilben, díklór-metánban vagy hasonlóban hajtjuk végre szobahőmérséklettől —50°C-ig terjedő hőmérséklettartományban és körülbelül 5-től 60 percig. Különösen előnyös, ha a reakcióidő körülbelül 20 perc, és az oldószer tetrahidrofurán. Ezután a jelen találmány szerinti IV képletü (ß-származék) és V képletü (a-származék) új vegyületek szétválaszthatok, és a kapott termék szilikagéllel töltött oszlopon kromatografálva tisztítható. AVI képlettel ábrázolt új vegyület (ß-szärmazék) a IV képletü vegyület nátrium-metanoláttal metanolban végzett elszappanosításával állítható elő. Hasonlóképpen állítható elő a jelen találmány szerinti VII képletü új vegyület (a-származék) az V képletü vegyületből. A VIII képletü ^-származék) és IX képletü (a-származék) vegyületek ezután a VI és VII képletü vegyületek nátrium-hidroxid oldatban végzett hidrolfzísévelállíthatók elő. A szabad sav típusú X képletü (ß-szarmazök) és XI képletü (a-származék) vegyületek a VIII és IX képletü vegyületek vizes oldatainak megsavanyításával vagy a VI és VII képletü vegyületek nátrium-hidroxid oldatban végzett hidrolízisével majd megsavanyításával állíthatók elő. A jelen találmány szerinti vegyületeknek az 1. reakcióvázlaton bemutatott reakciósorozattal történő előállítását konkrétan a később leírt példákkal szemléltetjük. A találmány szerinti I általános képletü vegyületek kiválóan alkalmasak az immunrendszer erősségének szabályozására. Az immunrendszer erősségét szabályzó képesség a következő módszerrel állapítható meg. Egér lép-limíocita Con A-val (Concanavalin A) való aktiválása elleni hatás: Mivel Con A nem specifikusan aktivál T sejtet, a jelen találmány szerinti glikozidot hozzáadjuk a reakcióelegyhez, és utána tanulmányozzuk a hatását. Tehát Con A-t és egy I általános képletü vegyületet, például a későbbiekben bemutatott példákban előállított vegyületet adunk a lép-limfocítához (SPC), amelyet BALB/C egérből veszünk, és az elegyet 20 óra hosszat 37°C-on inkubáljuk a mikrolemezen az elegyhez adott 5% széndioxiddal. A kapott elegyhez triciummal jelzett timidint adunk, és utána az elegyet 37°C-on 10 óra hosszat inkubáljuk, majd a lép-limfocitát (SPC) elkülönítjük. Az SPC-be Felvett tricium-jelzett timidin mennyiségét szcintillációs számláló segítségével meghatározzuk. Az I általános képletü vegyülettel arányosan a tricium-jelzett timidin beépülésének elősegítését és fokozódását figyeljük meg, és a T-sejt Con A-val való aktiválása elleni hatásban is javulást észlelünk. Egér lép-limfocita immunoglobulin termelése elleni hatás: Az előbbi kísérletben a T-sejt aktiválására kifejtett hatásra vizsgált jelen találmány szerinti N-szubsztituált neuraminsav-származékoknak a továbbiakban az immunoglobulin termelés elleni hatását tanulmányozzuk a plakk-képző sejtek (PFC) számának mérésével. Először juh vörösvérsejteket (SRBC) és valamilyen I általános képletü vegyületet, például a későbbiekben bemutatott példákban előállított vegyületet adunk lép-limfocitákhoz (SPC), és az elegyet 37°C-on 5 napig inkubáljuk. Az így kapott szenzitizált lép-limfocitákhoz ismét juh vörösvérsejteket és komplementet adunk. Az elegyet Cunningham kamrában 37°C-on 3—12 óra hosszat inkubáljuk, majd megszámoljuk a plakk-képző sejteket (PFC). Mivel a plakk-képző sejtek (PFC) számának csökkenését észleljük, és a sejtek életképessége ugyanolyan volt, mint a kontroliban, megállapítjuk, hogy az immunglobulin termelés elleni elnyomó hatás megerősödik. A jelen találmány szerinti vegyületek kiváló hatást mutattak az előbb bemutatott kétfajta vizsgálatban. Ezt a tényt úgy tekintjük, hogy az immunglobulin termelést a szuppreszszor T-sejt aktiválásával nyomjuk el. Mindeddig a szuppresszor T-sejt működésének csökkenését autoimmun betegségekben, például kollagénbetegségben figyelték meg. A szuppresszor T-sejtre aktiváló hatással rendelkező jelen találmány szerinti N-szubsztituált neuraminsav-származékokat tehát az immunrendszer erősségét szabályzó szerként hatásosnak feltételezzük klinikai alkalmazásban. A jelen találmányt az oltalmi kört semmiképp sem korlátozó következő példákkal szemléltetjük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
