195173. lajstromszámú szabadalom • Tűzálló szigetelőanyag

1 A találmány tárgya tűzálló szigetelőanyag, különösen a legkülönbözőbb típusú tüzelés­­technikai berendezések kibélelésére. Ezek az anyagok alkalmazhatók épületek tűzvédelmé­re is. A tüzeléstechnikai berendezések kibélelé­sére jelenleg többféle hagyományos szigete­lőanyagot alkalmaznak. Kiváltképpen hidrau­likus kötőanyagot tartalmazó anyagokat al­kalmaznak, mindenekelőtt megemlítjük az anyag- vagy portlandcementet tartalmazókat, így például a 192 721 számú CS szerzői tanú­sítvány szerinti szigetelőanyagot. Az ilyen anyagok hátránya különösen a hosszú szilár­­dulási idő és mindenekelőtt, hogy pontos és szabályozott szárítást igényelnek. Gyors he­vítésnél a kész e'pítmény tönkremegy. Hátrá­nyos még a dehidratálás után fellépő szilárd­ságbeli csökkenés is, amely anyagcementet tartalmazó szigetelőanyagnál az eredeti érték­nek 50—60%-át teheti ki, míg portlandce­mentet tartalmazó szigetelőanyagnál ez az érték 30—40% lehet. Egy másik csoportot alkotnak a foszfátkö­tést tartalmazó anyagok. Ezeket különösen döngölő anyagként alkalmazzák. Ezeknek a hátránya, hogy normál hőmérsékleten viszony­lag alacsony a szilárdsági érték, valamint megmunkáláskor nehézségek lépnek fel. Ez idő szerint nagy mennyiségben alkal­maznak rostanyagokat — legyen ez ásványi vagy kerámiai típusú — így például a 194 971 számú CS szerzői tanúsítvány szerinti vagy a 92 107 számú CS szabadalmi leírás szerin­ti szigetelőanyag esetében. Az ilyen anyagok hátránya, hogy viszonylag magas az előállí­tási költség, valamint a megmunkáláskor ne­hézségek lépnek fel. A vízüveget tartalmazó anyagok eddig csak kis mértékben terjedtek el, mégpedig a nehéz feldolgozhatóságuk és a jelentős technológiai igényük miatt. A Si02-hidroszol alapú anyagok hátránya, hogy alacsony a szilárdságuk, valamint nor­mál hőmérsékleten hosszú ideig tart a megszi­lárdulásuk. A felsorolt hátrányok kiküszöbölhetők a ta­lálmány szerinti tüzeléstechnikai szigetelő­­anyag segítségével. A találmány alapja, hogy a szigetelőanyag legalább 20—50 tömeg% alumínium-szilikátlisztből és 3—5 tömeg% nátrium-fluoro-szilikátból, 20—30 tömeg% vízüvegből és 30—60 tömeg% tereiális anyag­golyókból áll. Az összerázott komponensek­nek legalább 70 tömeg%-a legfeljebb 6,0 mm méretű granulátumot képez. Az alumínium­­-szilikátliszt legalább 60—80 tömeg% szilí­­cium-dioxidot és 20—30 tömeg% alumínium­­-oxidot tartalmaz. A kiégetett terciális anyag­golyók mindenekelőtt a kaolin és ilit anyag­ásványokból képződnek. A találmány szerniti tűzálló szigetelő­­anyag előnye az előállításukhoz szükséges kis energiaigény, mivel a szigetelőanyagot főleg hideg megmunkálással állítjuk elő. További előnye, hogy kevés magas értékű nyersanya­got alkalmazunk, rövid az előállítás techno-2 2 lógiai ciklusa, nagy a termékek variálhatósá­ga, valamint alacsony az előállítási költség. Ennek a szigetelőanyagnak másik előnye, hogy jelentős a sav és ellenállóképessége, amely 90—93 %-os értéket tesz ki. Az előírt granulálás betartása alacsony, legfeljebb 13% -os nedvszívóképességet és nyomás esetében jelentős szilárdságot tesz lehetővé. A szigete­lőanyagra jellemző továbbá, hogy viszonylag kis térfogatú és ezáltal jó a hőszigetelő tulaj­donsága. A hőálló szigetelőanyag felhasználható az ipar sok területén, a különböző formájú ele­mek — kész részek — előállításában, és köz­vetlenül felvihetők konstrukciókra, így pél­dául a torkreteljárás elősegítéséhez alkalma­sak. Ezt az anyagot legfeljebb 1200—1300°C hőmérsékletig lehet felhasználni. A szilárd­sági jellemzők elérés,e után az anyagot vágás­sal, csiszolással, fúrással és még más techno­lógiai módszerekkel megmunkálhatjuk. 1. példa A hőszigetelő szigetelőanyag 40 tömeg% alumínium-szilikátlisztből, 25 tömeg% vízü­vegből, 4 tömeg% nátrium-fluoro-szilikátból és 31 tömeg% terciális anyaggolyóból áll. Az alumínium-szilikátliszt 74% alumínium-oxi­­dot tartalmaz, a maradékot a szén-monoxid, a tartalmaz, a maradékot a szén-monoxid, a magnézium-oxid és az alkálifémek alkotják. Az összerázott komponenseknek 80 tömeg%­­-a legfeljebb 0,6 mm-es nagyságú granulátu­mot képez. Az egyes komponensek összekeverésével plasztikus elegyet kapunk, amelyet további megmunkáláshoz felhasználunk. A jelenlegi állapotban történő tárolás után fontos a szigetelőanyagot vagy rázatással, vagy sajtolással, vagy másképpen tömöríteni. Azért hogy a szigetelőanyagtól elvárt fi­zikai tulajdonságokat elérjük, megszilárdu­lásnál be kell tartani a hőmérsékletet. A hő­mérséklet nem eshet 15°C alá, legmegfelelőbb a környezeti hőmérséklet. Azért, hogy elérjük a külső- és a munka­felületet — ahol a szigetelőanyagot felhasz­náljuk — kívánt hőmérsékletét, megszilárdu­lás után a szigetelőanyagot egyéb mázanyag­gal látjuk el. A mázanyagot különböző mód­szerekkel festjük fel. A találmány szerinti szigetelőanyagot kü­lönböző konstrukciókhoz, különböző formájú egyedi építőelemekhez, valamint nagyobb épí­tőelemekhez is felhasználhatjuk. Az előállí­tott elemeket felhasználhatjuk tűzálló beto­nokkal kombinálva is, ezáltal ezek könnyebbé válnak. A tűzálló anyag előnyös felhasználá­si formája a síkfelületü többrétegű elemkénti kivitelezése, amikor is ezeket szálanyaggal ke­verve alkalmazzuk. A találmány szerint előállított anyagot az ipar tág területén alkalmazzák, így építke­zésnél, valamint a kohászatban, a gépiparban és az üvegiparban a különböző típusú termi­kus gépcsoportok javítására, valamint a ke-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents