195168. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szennyvizek tisztítására
jedelmét az iszap maximális mennyiségére ( Qnevieges) és az aerob stabilizálás maximális (a hideg évszakra megállapított) névleges időtartamára {x név leges) számítják. Ennek következtében nincs lehetőség arra, hogy az aerob stabilizálás számára az iszap hőmérsékletének változásakor az aerob stabilizátoron belül és az aerob stabilizáció céljából odavezetett iszap mennyiségének változásakor az optimális körülményeket fenntartsák. Az ismert eljárás hátránya a következő: — az eljárás időtartama hosszabb és ezáltal az aerob stabilizációhoz nagymennyiségű inproduktiv levegő szükséges; elevenített iszap esetében az eljárás időtartama 7— 10 nap, elevenített iszap és az előderítő medencéből származó iszap esetében 10—15 nap. — a stabilizált iszapnak rossz a vízleadó tulajdonsága (a fajlagos szűrési ellenállás 100—600T010 cm/g), ami azt jelenti, hogy az iszap előkezelésére a mechanikus víztelenítés előtt nagymennyiségű reagenst kell felhasználni és a mechanikus víztelenítő berendezéseinek és a szennyiszap-száritó ágyaknak a teljesítménye nem nagy. A találmány feladata a fenti hiányosságok kiküszöbölése és olyan eljárás létesítése biológiai tisztításnál keletkező szennyvizek kezelésére, amely felesleges elevenített iszapból vagy ennek és az előderítő medencéből származó iszapnak a keverékéből áll és amely eljárás az iszap aerob stabilizálásából, a stabilizált iszap tömörítéséből és víztelenítéséből áll, amelynél az aerob stabilizálás elvégzésének körülményeit úgy módosítjuk, hogy az aerob stabilizáláshoz szükséges levegőfelhasználás csökkenjék és a stabilizált iszap vízleadó tulajdonságai javuljanak. Ezt a feladatot a találmány szerinti eljárás értelmében azáltal oldjuk meg, hogy az aerob stabilizálást a stabilizátorban az iszap állapotának (vagy szintjének) megtartása mellett a következő összefüggés alapján végezzük h, =Í^i’.K/r'-r‘' F, ahol h, = az iszapszint az aerob stabilizátorban i-időpontban másodpercben, Q, = iszap mennyisége, amelyet az aerob stabilizálás céljából i időpontban hozzávezetünk m3/nap-ban, Tp = az aerob stabilizálás névleges időpontja, napban F, = az aerob stabilizátor munkafelülete i időpont alatt m2-ben, K = dimenzió nélküli együttható, értéke 1,5— 1,8, Tp — az aerob stabilizátorban az iszap névleges hőmérséklete °C-ban, T; = az aerob stabilizátorban az iszap hőmérséklete i időpontban °C-ban. A találmány szerinti eljárás előnyei a következők: 3 — A felesleges elevenített iszap aerob stabilizálásához szükséges levegő mennyisége 2—2,5-szeresével csökkent az ismert eljárásokhoz képest és felesleges elevenített iszap és az előderítő medencéből származó iszap keveréke esetén 1,3—1,6-szor kevesebb, mint az ismert eljárásoknál, amit az aerob stabilizálás időtartamának lerövidítésével érünk el. — Az iszap vízleadó tulajdonságai javultak, a fajlagos tűrési ellenállás 2—10-szerrel csökkent, aminek következtében a mechanikus víztelenítő berendezések és a szennyvíziszapszárító ágyak teljesítménye nőtt. A találmány szerinti eljárással az aerob stabilizálást optimális körülmények között lehet elvégezni és olyan stabilizált iszapot lehet kapni, amely a víztelenítés és tárolás alatt nem rothad és jó vízleadó tulajdonságai vannak. A nem rothadó iszapot azáltal kapjuk, hogy az iszap könnyen oxidálódó szerves komponenseinek oxidációjának befejezése után az iszapot aerob stabilizálásnak vetjük alá. Ennek során az iszap szerves része kizárólag quantitativ változáson megy át, anélkül, hogy a rothadási képessége lényegesen változna. A stabilizált iszap jó vízleadó tulajdonságait azáltal biztosítjuk, hogy a finoman diszpergált és kolloid részecskék mennyisége csökken és szilárd és tömör iszap pelyhek képződnek. Ez abban a periódusban jön létre, amikor az iszapnak a könnyen oxidálódó komponenseinek oxidációja befejeződött és a baktérium cellák életképessége még fennáll. A további aerob stabilizálás során az iszap vízleadó képességei romlanak, annak következtében, hogy a baktérium cellák folyamatosan elpusztulnak és a finoman diszpergált és kolloid leépülési termékek összegyűlnek. Ily módon a nem-rcthadó iszap nyeréséhez szükséges aerob stabilizálás időtartamát abban az időközben kell tartani, amely a könnyen oxidálódó szerves komponensek oxidációjának befejezése és a baktérium cellák folyamatos elpusztulása és leépülése között van, amit éppen a találmány szerinti eljárással lehet elérni. Az aerob stabilizálás rövidebb időtartama nem ad az iszapnak elég ellenállóképességet a rothadás ellen, az aerob stabilizálás hosszabb időtartama pedig az iszap vízleadó tulajdonságait csökkenti. Ismert, hogy az aerob stabilizálási folyamat időtartamának meghatározásához az aerob stabilizálás befejezésének kritériumát, azaz egy jelző számot alkalmaznak, amely az aerob stabilizálás lefolyása alatt az iszap egyik legjellemzőbb értékének változását tükrözi. Ilyen kritériumként különböző jelzőszámokat lehet használni: Az iszap valamely szerves anyagának leépülési fokát (a fent leírt eljárás szerint), dehidrogénáza aktivitást (lásd: „Szennyvíztisztítás" a Közüzemi Akadémia tudományos 4 3 1951Ö8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
