195159. lajstromszámú szabadalom • Nagyszilárdságú szállító elem, főleg konzervipari edényzetek (öblös üveg, palack, fémdoboz) szalagokon történő szállitására, adagolására, tárolására, elosztására
195159 A találmány arra a célra szolgáló szállító elem, hogy ezen elemekből szegecseléssel kialakított szállító hevederen különféle, de elsősorban konzervipari edényzeteket (öblös üveg, palack, fémdoboz) szállítson, illetve adagoljon, tároljon, elosszon. A találmány szerinti szállítóelem különösen az egyes technológiai berendezéseket öszszekötő szállítószalagok heveder kialakításánál alkalmazható előnyösen, ahol viszonylag nagy sebességek mellett kell tömegében súlyosnak mondható edényzeteket biztonságosan továbbítani, a hevederszakadást kiküszöbölve. Az eddig ismert és alkalmazott megoldások nem feleltek meg a támasztott követelményeknek. Ez leginkább a gyakori hevederszakadásokban jelentkezett. Az eddig ismert megoldások ugyanis a feladatot úgy oldották meg, hogy a műanyagtagokból kialakított tetszőleges osztású láncelemre egyidejűleg szállító sík lapokat alakítottak ki. Ezek a szállító sík lapok a lánc összeszegecselése után szállító hevedert képeztek, melyen az edényzet minden további nélkül szállítható volt. A hevederek a szállító szalagváz pályafelületén csúsznak, míg a lánctagok a szükséges vonóerőt biztosítják. A legrégebbi ismert megoldás — melyet széles körben alkalmaztak — a vonóerőt kettős lánchevederrel közvetíti az egyes lánctagok között. Hibája ennek a megoldásnak az, hogy a viszonylag vékony hevederágak könynyen eltörnek a használat során. A másik hátrány, hogy a lánctagon lévő sík szállító lapok távol esnek egymástól, így az élesebb peremű edényzet (pl. konzervipari doboz) ezekkel az elemekkel nem szállítható, mert az edényzetsor megállása miatt a hevederelemek közé beakadó edényzet azonnali láncszakadást okoz. Ezt a hátrányt igyekeztek kiküszöbölni az újabb hevederkialakítással, melynek lényege az, hogy a szállító sík lap nem a lánctag osztásának felére, tehát középpontjába kerül, hanem aszimmetrikusan és egymást kissé átfedve. Az átfedési éleken a sík szállító lap leélezve kerül kialakításra, annak érdekében, hogy az edényzet beakadása a hevederfelületbe ne történhessen meg. Ennél a megoldásnál a láncheveder elemek még karcsúbbak, tehát gyengébbek lettek, mely hátrányt úgy próbálták csökkenteni, hogy egy pót láncszemet helyeztek el a hevederek között. Ez a megoldás viszont a lánctagok összeszegecselésekor jelent nehézséget, mivel a már említett pótszem könnyen letörik. A láncheveder tehát túlhatározott: három furatközéppontnak kell egy egyenesbe esnie. Ugyanakkor a heveder szakítószilárdsága lényegében nem változott — az előző megoldáshoz képest — az igen vékony és kis keresztmetszetben kapcsolódó lánchevederek és pótláncszem miatt. A gyakorlatban alkalmazott más megoldások az előzőekben részletesen ismertetett szállító elemek láncheveder vastagságát növelték l 2 igen drasztikusan, nem ritkán kétszeres vastagságúra. Ennek a megoldásnak a hátránya az igen nagy anyagfelhasználással járó szállítóelem kialakítása mellett az, hopf a műanyag önmagában nem képes az igényeknek megfelelő szakítószilárdságot adni, jellegénél fogva. A szállítás során a csúszósúrlódásból eredő erőhatás hosszabb, nagysebességű szállítópályáknál — különösen edényzettorlódás esetén — szintén láncszakadást idéz elő. A gyakorlatban találhatók csak fémből, élelmiszeripariban rozsdamentes acélból készített láncos szállítóelemek is. Ezek hátránya az, hogy — bár nagy a szakítószilárdságuk — igen nagy súrlódási tényező lép fel a szalagváz és a szállítóelem között. Ez a tény a szalagváz, illetve a szállítóelem gyors kopását okozza. A találmány szerinti nagyszilárdságú szállítóelem a fentiekben kifejtett láncszakadást hivatott kiküszöbölni, megfelelő üzembiztonságot adva ezzel a technológiai feldolgozó vonalaknak. E technológiai fedolgozó vonalak lényegében az ismertetett szállítópályák segítségével kerülnek kialakításra. A találmány szerinti szállítóelem azon a felismerésen alapul, hogy a műanyag lánchevedereket még a gyártás során acéllemezből kialakított betéttel erősítjük meg. Ezzel a megoldással a műanyag lánchevederek szakítószilárdsága többszörösére növelhető, gyakorlatilageléri a fémlánc szakítószilárdságát, így a nagyobb igénybevételeket is láncszakadás nélkül tartósan elviseli a találmány szerinti elemekből kialakított heveder. A fémbetét a műanyagtagba ágyazódik be, ezáltal annak korrózióvédelme is biztosított. A kedvező siklási, súrlódási tulajdonságok a szalagpálya és a szállítóelem között továbbra is megmaradnak. A találmány szerinti nagyszilárdságú szállítóelem egyik lehetséges kiviteli alakját rajzokon mutatjuk be. Az 1. ábra a találmány szerinti szállítóelem egy lehetséges kiviteli alakját mutatja a felül — és b oldalnézetben. A 2 lánctagon helyezkedik el az 1 szállítólap. A 4 fémbetét a lánctag erősítésére szolgál. A 2. ábra a találmány szerinti szállítóelem megerősítését szolgáló 4 fémbetétet mutatja síkba terítve. A betét nagy sorozatban fémtömegcikk gyártás módszerekkel előállítható, alacsony költséggel. A nagyszilárdságú szállító elem előállítását fröccsöntési technológiával célszerű megoldani. A fémbetét pozicionálásához szükség van az 1-es, illetve 2-es ábrán bemutatott 3 furatokra. Ezek a 3 furatok egyébként igen előnyösen alkalmazhatók a szállítóelemhez csatlakoztatható különböző gépelemek (pl. pálca, kazetta, lemez, stb.) rögzítésére. Az 1-es, illetve 2-es ábrák segítségével bemutatott egy lehetséges megoldás egyesíti magában a műanyagból, vagy a teljesen fémből készült szál2 5 IC 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
