195155. lajstromszámú szabadalom • Tároló hulladékok, főleg környezetszennyező szemcsés anyagok, iszapok ideiglenes és/vagy végleges ellenőrzött tárolására
195155 A találmány tárgya tároló hulladékok, főleg környezetszennyező szemcsés anyagok, iszapok ideiglenes és/vagy végleges ellenőrzött tárolására. Környezetvédelem szempontjából különös gondot jelent a környezetet szennyező hulladékanyagok, főleg szemcsés, iszapos anyagok kezelése, tárolása. Ismeretes olyan eljárás, amelynek során a különböző környezetet szennyező anyagokat zárt, vagy részben zárt rendszerbe vezetik, és ott vegyi eljárásokkal közömbösítik, vagy elégetik. A környezetet károsító anyagok ilyen módon való megsemmisítése azonban csak részleges, mert az elégetés és/vagy a vegyi kezelés során keletkező gázok, továbbá mérgező melléktermékek, illetve az ezek tisztítása során visszamaradó poranyag és/vagy iszap megfelelő elhelyezéséről, tárolásáról külön kell gondoskodni. A megsemmisítés elvén alapuló eljárásoknál további gondot jelent a még utókezelendő anyagok megfelelő, környezetkímélő előtárolása, különös tekintettel az előtárolásra alkalmas tárolóberendezések kialakítási költségeire. A hulladékanyagoknak vegyi úton való megsemmisítése,vagy elégetése gyakran azzal a hátránnyal is jár, hogy gyakorlatilag a később esetleg még felhasználható értékes anyagok is elvesznek. A gyakorlat bizonyítja, hogy a vegyi kezelés, illetve elégetés a környezeti ártalmat legtöbb esetben csupán csökkenti, de nem szünteti meg. így tehát a megsemmisítési eljárások is igénylik a keletkező, illetve visszamaradt anyagok tárolására a költséges és drága tárolók beruházását. A környezetre ártalmas szennyező anyagoknak kiválasztására, azok újra felhasználására az utóbbi időben számos különböző technológiákat is kidolgoztak. Bár ezekkel az eljárásokkal csökkenthető a környezeti szenynyezés, továbbá az eddig veszendőbe ment esetleg még felhasználható értékes anyagok is újra hasznosíthatók, azonban az átmeneti tárolás szüksége itt is követelmény. Az ilyen eljárásoknál lényeges a szennyező anyagoknak a környezet károsítása nélküli összegyűjtése, valamint a tárolt anyagoknak egy esetleg későbbi időpontban kialakuló gazdaságos technológia számára való feltárás lehetősége. Környezetszennyező anyagok tárolására ismeretesek olyan kísérletek, amelyek során a különböző halmazállapotú környezetet szeny. nyező anyagokat konténerekben, vagy egységcsomagokban gyűjtik, és ezeket azután geológiailag alkalmas helyen deponálják, tekintet nélkül a szennyező anyag összetevőire, illetve azok halmazállapotára. A deponia helyét általában felhagyott bányákban, különböző anyaglelő helyeken jelölik ki. A gyakorlat azonban bebizonyította, hogy az összegyűjtött környezetszennyező anyagokat ily módon nem lehet megbízhatóan a környezettől elhatároltan tárolni, a tárolótereket betárolás előtt előbb a talaj-, 2 1 réteg-, illetve karsztvizektől el kell szigetelni. Az elszigetelésre is számos kísérletet végeztek, különös tekintettel a beruházási költségekre. A bányaüregek elszigetelésére leggazdaságosabbnak az agyagbélés felhordása mutatkozott. A környezetben bekövetkező kismozgások, rengések azonban az agyagbélés szigetelőrétegben elkerülhetetlen repedéseket okoznak, amelyeken át a környezetszennyező anyagok szabadon érintkezhettek a talaj-, réteg-, illetve karsztvizekkel. Ebből következően a tárolt anyag igen széles környezetben szennyezi a talajt. Az ‘elszigeteléssel védett deponiahelyek további hátránya, hogy a tárolási rendszer meghibásodását már csak a környezet szennyeződésének tényéből lehet észlelni, így az elhárítás, vagy egy esetleges védelmi beavatkozás esélye, hatékonysága kérdésessé válik. Ennek ismeretében a szennyező anyagok tárolására szolgáló deponiahelyeket általában messze az emberi településektől, megművelhető területekről jelölik ki. Ebből következik, hogy a szennyező anyagokat jelentős szállítási költségek terhelik, sőt a szál ítás a költségeken túlmenően a szállítási útvonal környezetét is szennyezi. Ismeretesek például az LS 4,166,709 szabadalomból olyan gyűjtők és tárolók, amelyek a szennyező anyagok keletkezési helyén, vagy annak közelében, hatalmas beruházási költségek felhasználásával repedésmentesen méretezett merev szerkezetű, főleg vasbetonból készült határoló falakkal lezárt a legmagasabb talajvízszint felett elrendezett tárolóként vannak kiképezve. Az ilyen hatalmas költségigényű tárolók biztonsági értékét azonban erősen csökkenti, hogy merev szerkezetükből adódóan, — még túlméretezés esetén is — fennáll az anyaghibákból, építéstechnológiai hibákból, vagy külső okokból, például korrózióból adódóan bekövetkező havaria jellegű tönkremenetel veszélye. Az ilyen tárolási rendszerek legfőbb hátránya ugyanis, hogy lem rendelkeznek folyamatos ellenőrzési lehetőséggel. A magyar 163 939 sz. szabadalmi leírás szennyezett folyadékok tárolására, illetve szállításába olyan tárolót, illetve csatornát ismertet, amelynél a földmű a termett talajban árokszerűen, hajlékony műanyagfóliával kibélelve van kiképezve. A tárolótér felső részét ugyancsak műanyagfólia fedi le, amelyet felülről a tároH, illetve szállított anyagnál könnyebb, vagy legfeljebb egyenlő fajsúlyú folyadék, vagy trixotrop tulajdonságú anyag terhel. A tárolóteret kibélelő fólialemez alatt elvezetéssel ellátott szivárgóréteg is kiképezhető. Ez a bzivárgóréteg egyrészt a csapadékból származó vízelvezetést, másrészt felső fólia lefedést terhelő folyadék hab elvezetését biztosítja. Hátránya ennek a megoldásnak, hogy a tárolótér meghibásodása esetén az ellenőrzési lehetőség hiányában a környezetszennyezés azcnnal bekövetkezik. Bár ez a megoldás is rendelkezik szondákkal, levegőző nyílással és elvezetéssel, ezek azonban kizárólag a fo-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
