195135. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet szennyezőanyag-forrásnál például anyagszállító berendezés mellett környezetszennyezés elsősorban porszennyezés csökkentésére
A találmány tárgya: szerkezet szennyezőanyag-forrásnál, például anyagszállító berendezés mellett munkatéri, ill. környezetszenynyezés, elsősorban porszennyezés csökkentésére. A találmány szempontjából szennyezőanyag-forrásnak tekintendő minden olyan anyagot tartalmazó hely, ahonnan az egészségre ártalmas, a környezetet károsító szenynyezőanyag terjedhet szét. Ilyen szennyezőanyag-forrás lehet poros anyag átadási helye es egyébb jeilegű anyagátadási, esetleg lerakási hely vagy feldolgozási hely. A találmány szempontjából különösen a poros anyagok átadási helyei jönnek szóba szennyezőanyagforrásként. Ilyen anyagátadási hely főleg a szállítószalagokon továbbított poros anyagok szállítószalagra juttatási helyei. Tekintettel arra, hogy a találmány szerinti szerkezet alkalmazása főleg a környezet porral való szennyezésének megakadályozására szolgál, továbbá, mert a jav^olt szerkezet alkalmazása a szállítószalagok anyagátadási helyeinél várható leggyakrabban, ezért a találmányt a szállítószalagokkal kapcsolatban ismertetjük. Az ismertetés ilyen korlátozása azonban nem jelenti azt, hogy a találmány szerinti szerkezet alkalmazási lehetősége ilyen korlátozott, illetve, hogy a szabadalom is a vázolt felhasználási területre korlátozódik. A találmány szerinti szerkezet felhasználása számos helyen lehetséges. így például az építőipar, a bányászat, a kohászat, a vegyipar, a mezőgazdaság és élelmiszeripar, a gyógyszeripar területén van alkalmazási tere a találmánynak. A szennyezőanyag-forrásoknál általában a szennyezőanyagot vagy az átadás helyén, vagy az ilyen anyagot gyűjtő helyen valamilyen alapra helyezik el, illetve ezek az anyagok valamilyen alaptesten fordulnak elő. Szállítószalagok esetében az alap maga a henger, amin az anyag továbbítása történik. A találmány szerinti szerkezettel érintett műszaki területeken az ismert megoldásoknál a szennyezőanyag-forrást borítóegység fedi, amely lényegében olyan burkolatnak tekinthető, ami az alaptesten lévő anyaghalmazt nagyrészt takarja. E burkolat alatti térbe, vagyis abba a térbe, ahol az anyaghalmaz foglal helyet, elszívórendszer csatlakozik. Az ismert és az előbbiekben vázolt felépítésű szerkezeteknél lényegében a borítóegység (burkolat) feladata kettős: egyrészt a por vagy egyéb légszennyező anyag szétterjedésének mechanikus lehatárolása,- másrészt a burkolat alatt lévő térből az erősen szennyezett levegő elszívása valamilyen elszívórendszer segítségével. Az elszívórendszer által baztosított, a borítóegység alatti térből való levegő elszívás azt a célt szolgálja, hogy a borítóegység burkolat alatti terében depreszszió keletkezzen és így ne tudjon a borítóegység és az alap közötti réseken a környezetbe áramolni a szennyező anyag. 1 2 Az ismert szerkezetek vázolt működése mellett a borítoegységen belüli tér megszívása számos hátránnyal jár. Az egyik ilyen hátrány, hogy az alapra juttatott poros anyag nagymértékű felporzása olyan jelentős porterhelést okoz az elszívórendszer csővezetékében, ami a csővezetékben tekintélyes lerakódáshoz vezet, továbbá nagy szennyezőanyag terhelést jelent a légszűrőkre, és porleválasztókra, és mindezeken túlmenően az anyagátadási helyeken, vagyis az alaptesten lévő anyaghalmaz jelentős anyagveszteségével jár. A találmány szerinti szerkezet alkalmazásával az ismert hasonló célú szerkezetek hibája, hiányossága nagyrészt kiküszöbölhető. A találmány elé kitűzött cél az volt, hogy megakadályozza az elszívórendszer csővezetékébe nagymennyiségű por jutását és ezzel a csővezetékben, valamint az ahhoz csatlakozó légszűrők és porleválasztók porterhelését csökkentse, és mindezeken túlmenően az alaptesten lévő anyaghalmaz veszteségét csökkentse. A találmány szerinti szerkezet a kitűzött célt azáltal éri el, hogy a borítoegysége nem egyetlen burkolatot foglal magába, hanem több, legalább két burkolatot, és ezen burkolatok más-más funkciót látnak el, amelyek közül a külső burkolattal határolt térhez csatlakozik az elszívórendszer, azaz ez az ún. elszívóburkolat, belső pedig egy mechanikus záró-ülepítő burkolat. Általában elegendő, ha egymást legalább részben fedő két burkolat van alkalmazva a borítóegységben. így alakul ki egy osztott-terünek nevezhető elszívóburkolat. A burkolatok hajlékony anyagú véglemezekkel, illetve oldallemezekkel vannak ellátva. Ezek a hajlékony lemezek alkalmasak arra, hogy az alaptesthez illeszkedjenek és mintegy lezárják a burkolat és az alaptest között kialakult teret. Adott esetben nem szükséges, hogy a burkolatok minden oldalánál ilyen hajlékony anyagú lemezek legyenek alkalmazva, vagy, hogy a belső burkolatot a külső burkolat olyan helyen is körülfogja, ahol jó tömítés vagy egyéb ok miatt a szenynyezőanyag-kiáramlás jelentéktelen. A belső burkolat és az alaptest közötti térbe torkollik az a csővezeték, amin keresztül a poros anyag az alaptestre juttatható. Sok esetben előnyös, ha a belső burkolat és az alaptest közötti térben, célszerűen a belső burkolathoz kapcsolt terelő lemez vagy lemezek vannak alkalmazva, amelyek a por útépítését, ill. más szennyezőanyagok lecsapódását elősegítik. Némely esetben szükséges, hogy a belső burkolat és az alaptest közötti térbe olyan kiegyenlítő cső csatlakozzon, amelyen keresztül az átmenetileg megnövekedett nyomás ki tud egyenlítődni az adagoló vagy más nyomáskiegyenlítő tér felé. A hajlékony végződésű véglemezeket és oldallemezeket a burkolathoz rögzítő elemek és kötőelemek alkalmazásával lehet kapcsolni. A kötőelemek oldása révén a rögzítőelemek se2 yoiöó 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
