195132. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés főleg hőszigetelő üveg kisüzemi gyártásához használt kétkomponensű ragasztók felhordást megelőző előkészítésére
195132 ellátva (2. ábra). A 4 lemunkálások ferdeségének a szögét a kísérleteink során 30— 45° közöttire választottuk, szélességét pedig a 3 fog szélességének 1/4—1/3-ára. A fogaskerékszivattyú házát a 2. ábrán 5-tel, a ferde 4 lemunkálások révén kétoldalt képződő gyürűteret pedig 6-tal jelöltük. Miközben a fogárkokban cellaszerűen közrezárt folyadékot szállítja, azaz adagolja a fogaskerékszivattyú, a hagyományos szállítási elvtől némiképp eltérően a találmány szerinti fogaskerékszivattyúként kialakított 2 adagolóegység 6 gyűrűtereiben — a fogaskerékszivattyú 7 nyomócsonkjánál (1. ábra) fellépő nagyobb ellenállás esetén — a sűrű folyadék kismértékben visszafelé áramolhat. Ez a visszaáramlás pedig egyrészt tovább javítja a 3 fogak keverő hatására amúgyis fellépő homogenizálást, másrészt megakadályozza, hogy a 7 nyomócsonknál az adagoláskor káros mértékű túlnyomás léphessen fel. Az 1. ábrán látható, hogy a ragasztó előkészítése (sőt a későbbi felhordása során is) mindvégig egyazon 8 munkatér felhasználásával történik, amely csőszerű 9 patron belső terében van kialakítva. A 8 munkateret egyik oldalról a 9 patronban eltolhatóan elrendezett 10 dugattyú zárja le tömítetten. Az 1. ábrán a 9 patront még abban az előkészített állapotban tüntettük fel, amelyben a baloldali vége nincs csatlakoztatva, azaz felhúzva a 2 adagolóegység 7 nyomócsonkjára. Ilyenkor a 10 dugattyú a baloldali alaphelyzetében van. A 9 patront a jelen esetben vízszintes helyzetében 11 tartószerkezet tartja, amely helytállóan rögzített 12 talpból és ennek 13 agyában axiálisan eltolható 14 befogófejből áll. A 14 befogófej belső hengeres furatába a 9 patron jobboldali vége betolva befogható. Továbbá, a 14 befogófej axiálisan viszonylagosan eltolható 15 jelzőcsappal van ellátva, amely jelzi az „A” komponens nyomás alatti beadagolásának végét, azaz a 10 dugattyú szaggatott vonallal jelölt jobboldali véghelyzetét. A 14 befogófejbe rögzített 9 patron együttes balra tolásával a 9 patron baloldali vége tömören csatlakoztatható a 2 adagoLóegység 7 nyomócsonkjához. Az „A" komponens előírt mennyiségű pontos beadagolását tehát a 10 dugattyú jobboldali véghelyzetével szabályozhatjuk. A 15 jelzőcsap adott esetben jelzésekkel is ellátható, de akár helyettesíthető is önmagában ismert eltolható végálláskapcsolóval, amely a 2 adagolóegység külön nem ábrázolt hajtását a 10 dugattyú jobboldali véghelyzetében leállítja. A kísérleteink során a 2 adagolóegység hajtását 250 W teljesítményű háromfázisú villanymotorral hajtott kétbekezdésű csigahajtóművel oldottuk meg. A villanymotor változtatható forgásirányú volt, amivel elértük, hogy az „A” komponens 9 patronba adagolásának befejeztekor, azaz a 10 dugattyú 3' előírt jobboldali véghelyzetében a villanymotort ellenkező forgásirányra kapcsolhattuk. Ilyenkor a 2 adagolóegység az adiggi nyomás helyett szívást fejtett ici a 7 nyomócsonkban lévő sűrű folyadékra. Ezzel hirtelen nyomásmentesíthető a 9 patron beömlése és a 9 patron könnyű lehúzása után megakadályozható a pazarló túlfolyás a 2 adagolóegység 7 nyomócsonkjánál. A 9 patront a kísérleteinkhez 40 cm hoszszúságú és 50 mm belső átmérőjű PVC csőből készítettük, amely kb. 1 m2 üvegszerkezethez elegendő, mintegy 750 g ragasztó befogadására alkalmas. Az „A" komponens fenti módon történt beadagolása, és ezzel egyidejű homogenizálása után a 9 patront nyitott végével felfelé álló függőleges helyzetben helyezzük a berendezés második fő egysége alá (3. ábra). Ez a „B” komponenst befogadó Í6 tartályból és ez alatt elrendezett 17 adagolóegységből áll, amely 18 nyomócsonkkal rendelkezik. Itt történik a viszonylag hígabb „B” komponensnek az „A" komponensre történő adagolása, amint azt a 3. ábrán sűrűbb vonalkázással jelöltük (az „A" és „B” komponensek aránya 1:10). A 17 adagolóegység a jelen esetben kisebb méretű, de lényegében a 2 adagolóegységhez hasonló fogaskerékszivattyú, amelynek hajtását kézi hajtókarral (külön nem ábrázoltuk) oldottuk meg a viszonylag kis beadagolandó mennyiségre való tekintettel. A pontos adagolást a fordulatszámmal, illetve a viszonylag hígfolyós „B” komponensnek a 9 patron 8 munkaterében elfoglalt szintjével szabályozhatjuk. A „B” komponensnek az előírt mennyiségben történt beadagolása után a 9 patron a találmány szerinti berendezés harmadik fő egységébe, a 19 keverőegységbe kerül. A 19 keverőegység (4. ábra) a jelen esetben önmagában ismert spirálkeverő, amely függőleges elrendezésű. Hajtását háromfázisú 250 W teljesítményű, peremes 20 villanymotorral hajtott lassító 21 csigahajtómű látja el. A 21 csigahajtómü helytállóan rögzített 22 konzolon elfordíthatóan ágyazott 23 orsóval menetesen kapcsolódó 24 agyhoz van rögzítve, így a 25-tel jelölt spirálkeverő függőleges helyzete változtatható. A 4. ábrán látható, hogy a keverés közbeni megfogáshoz a 9 patront függőleges helyzetében 26 befogókészülék rögzíti rugalmasan. Ennek a 9 patron külső palástján oldhatóan rögzíthető 27 befogőpofája van, amely vízszintes irányban radiálisán elrendezett 28 nyomórugók ellenében kismértékben elmozdulhat, így a 25 spirálkeverőnek a 9 patronba való befeszülését kiküszöböltük. Vékony szaggatott vonallal jelöltük a 8 munkatérben a kevert anyag áramlásirányát (4. ábra). Ebből jól kivehető, hogy a kezdetben felül elhelyezkedő „B" komponenst a 25 spirálkeverő lefelé „gyúrja” az „A” kompo-4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
