195125. lajstromszámú szabadalom • Eljárás széndioxid eltávolítására olefinttartalmú gázáramokból

195125 A találmány tárgya eljárás szén-dioxid eltávolítására legalább egy, 2—4 szénatomos olefint tartalmazó gázáramokból. Az aiumínium-oxid jól ismert, számos kémiai eljárásban alkalmazott adszorbens. így használatos például olefinek, például eti­lén polimerizációjánál a víz és kis mennyiség­ben jelen levő metil-alkohol, karbonil-csopor­­tot tartalmazó vegyületek és peroxidok eltávo­lítására. Ld. USSR 689.710 lajstromszámú szovjet szabadalmi leírás. Az alumínium-oxid alkalmazásának azon­ban vannak olyan hátrányai, melyek rontják adszorbensként való hatásosságát. Például az alumínium-oxid nem mindig adszorbeálja a katalizátorméregként ható szén dioxidot olyan olefintartalmú gázáramokból, melyekben viszonylag csekély a szén-dioxid mennyisége (azaz 1. ppm alsó határig). A szén-dioxid adszorbeálására molekula­­-szűrőt alkalmaznak, azonban ez sem alkal­mazható abban az esetben, ha a gázáram kis molekulatömegü olefint, például etilént tar­talmaz. Lúgos mosók vagy ömlesztett lúgos anya­got tartalmazó mosók almalmazhatók ugyan szén-dioxid elnyelésére szén-dioxid tartalmú gázáramokból, ennek hátrányai azonban a veszélyesség, a regenerálás lehetőségének hiánya és az a tény, hogy ily módon a gáz­áramba víz kerül. Fentiek alapján találmányunk célja olyan eljárás biztosítása, melynek során regenerál­ható adszorbensen gázáramokból még az igen kis koncentrációban 1 ppm alatt jelenlévő szén-dioxid is eltávolítható. Az egyéb szempontok, a találmány tár­gya és előnyei a leírás további részéből világ­­lik ki. Arra a felismerésre jutottunk, hogy a szén­­-dioxid hatékonyan eltávolítható a 2—4 szén­atomos olefineket vagy azok elegyét tar­talmazó gázáramokból a gázáramot lényegé­ben kalcinált alkálifém vegyülettel kezelt alumíníum-oxidból álló regenerálható ad­­szorbenssel érintkezésbe hozva. Adszor­bensként alumínium-oxidra felvitt 1—6 tö­­meg% nátrium-, kálium- vagy lítium-oxidot alkalmazunk, amely adszorbenst úgy állítunk elő, hogy i) az alumínium-oxidot kalcináláskor fém­oxiddá alakuló nátrium-, kálium- vagy lítiumvegyülettel hozzuk érintkezésbe, ii) az alkálifémvegyülettel kezelt alumínium­-oxidot szárítjuk, majd iii) a kezelt és szárított alumínium-oxidot ismert módon kalcináljuk. A szén-dioxid eltávolítása közben a víz is eltávolítható, melyet általában a szakember számára ismert módon alumínium-oxiddal kötünk meg, és ez ugyancsak a találmány oltalmi körébe tartozik. A találmány szerinti eljárás előnyös vál­tozatai a következők: : 1 2 — olefingázáramként etilént, alkálifémvegyü­­letként nátrium-, kálium- vagy lítíum-hidr­­oxidot, -nitrátot vagy -acetátot alkal­mazunk; — alkálifémvegyületként lítium-, nátrium­vagy kálium-hidroxidot alkalmazunk; — alkálifém-oxidként 1—3 tömeg% lítium­­-oxidot alkalmazunk; — alkálifém-oxidként 2—4 tömeg% nátrium­­-oxidot alkalmazunk; — alkálifém-oxidként 3—6 tömeg% kálium­­-oxidot alkalmazunk. A szén-dioxid szilárd lúggal vagy lúgos oldatokkal gázáramokból eltávolítható, mikor is a szén-dioxid alkálifém-karbonáttá például nátrium-karbonáttá alakul, és ez a szakember számára jól ismert eljárás — mint azt az előzőekben már jeleztük-; ez az eljárás azon­ban nem tartozik találmányunk oltalmi körébe. Eljárásunk szerint a szén-dioxid az alumínium-oxid felületén lévő alkálifém­­-oxidhoz, például nátrium-oxidhoz kémiai szorpcióval kötődik, ahonnan enyhe melegí­téssel eltávolítható, és az adszorbens vala­mely gázzal átöblítve szén dioxid mentessé "ehető. Találmányunk elve nem tévesztendő össze azokkal az eljárásokkal, melyekben a szén­dioxid kémiai reakció révén, regenerálásra alkalmat nem adó módon, a gázáramba vizet juttatva alakul alkálifém-Karbonáttá (azaz a 2 NaOH+CO;i > Na2C03 -j- H20 reakcióegyenlet szerint). Találmányunk sze­rinti eljárásban a szén-dioxidot regenerál­ható alumínium-oxid adszorbens segítségével távolítjuk el, mely adszorbens egyidejűleg a víznyomokat is eltávolítja a gázból. A találmány szerint kezelt gázáram a 2—4 szénatomos olefineket vagy azok elegyeit tartalmazza. Ilyen olefinek például az etilén, a propilén, az izobutilén, az 1-butén és a 2-butén. A találmány szerinti eljárásban bármely, a szakmában alkalmazott alumínium-oxid használható. Előnyösek és jellemzően haszná­latosak a y — és ti — alumínium-oxid. Az alumínium-oxid felülete általában lega­lább 50 m2/g vagy ennél nagyobb, előnyösen 200 m2/g vagy ennél nagyobb. Az alkalmazott alumínium-oxidnak lega­lább 1—6 tömeg% I.A csoportba tartozó alkálifémet kell tartalmaznia az alkálifémet oxid formában számolva. Az alkálifémkeze­lés mértéke az adott esetben alkalmazott alkálifémtől függően változó. így, ha az alumí­nium-oxidot lítiumvegyülettel kezeljük, elő­nyösen 1—3 tömeg% Li20-nak megfelelő mennyiségű lítiumvegyületet hozunk érintke­zésbe az alumínium-oxid hordozóval. Ha al­kálifémként nátriumot alkalmazunk előnyösen 2— 4 tömeg% Na20-nak megfelelő mennyi­ségű nátriumvegyületet alkalmazunk, kálium alkalmazása esetén az előnyös tartomány 3— 6 tömeg% K20-nak megfelelő mennyi­ségű káliumvegyület. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 50 69»-

Next

/
Thumbnails
Contents