195116. lajstromszámú szabadalom • Eljárás propolisz hideg úton történő feldolgozására, valamint propoliszos termékek előállítására
1 195116 A találmány tárgya: eljárás nyers propolisz hideg úton történő feldolgozására, valamint propoliszos termékek előállítására. A találmány szerinti eljárás úgy történik, hogy a nyers propoliszt 260—263, előnyösen 261°K-re hűtjük, majd egy rész propoliszt 1—2, előnyösen 1,4 rész 94 g/g%-os etanollal, 0,15 rész aktív szénnel összekeverve porcelán golyósmalomban, szobahőmérsékleten, öt órán át 3 s-ként 1 fordulat mellett, aprítással egybekötött extrahálásnak vetjük alá; ezt követően a kapott anyagot 263—265, előnyösen 264°K hőmérsékleten centrifugáljuk, majd a folyékony fázist a fahéjaldehid olvadáspontja alá, azaz 263—265, előnyösen 264°K hőmérsékletre visszahűtjük és ezen a hőmérsékleten előszűrés után 0,22 pm pórusméretű szűrőmembránon szűrjük. Egy további előnyös foganatosítási mód szerint az előbbi folyamatot 63 g/g%-os etanollal végezzük, ahol a maradék rész 10 p,S vezetőképességű ioncserélt víz. Ez a folyamat többször elvégezhető, minimálisan azonban kétszer, majd a kapott oldatot a felhasználás céljának megfelelő koncentrációra állítjuk be. így vákuumbepárlással soft-propolisz (lágy-propolisz) állítható elő, ahol a maximális hőigénybevétel a 313 K, 10—20000 Pa nyomás mellett. A propolisz és annak feldolgozása — frakcionálása — önmagában ismert. A mézelő háziméh évmilliók óta termeli a propoliszt: a fák rügyeiről összegyűjtött szurokszerű anyagot méhviasszal keverve, a méhek lakóhelyének megszilárdítására, a röpnyílás szabályozására, viasz nélkül pedig a sejtek bevonására használja. A nyers propolisz gyantaféléket, balzsamanyagot, méhviaszt, virágport, illő olajokat és egyéb anyagokat tartalmaz. Ezek között legértékesebbek a különböző (19-20-féle) flavonoidok, s a különböző kalkonok. A flavonoidok bioaktiv anyagok. Beavatkoznak a sejtek membránrendszereinek szerkezetébe és ott kedvező kiegyenlítő hatást fejtenek ki. A propolisz kedvező élettani hatása ma már világszerte ismert. Csernyák (1973.) színergetikus antibakteriális hatást figyelt meg sztafilokokkuszoknál, amikor propoliszt együtt alkalmazott penicillinnel, sztreptomicinnel, vagy furaginnal. Lung Agaard a következő betegségek ellen találta a propoliszt hatásosnak: torokgyulladás, szemgyulladás, vészes vérszegénység, bőrbetegségek, sebgyógyulás, fertőzések okozta gyomorbajok, vesegyulladás, hólyaggyulladás. Berngard és Szekackája (1976.) a propoliszt antioxidánsként alkalmazta a haltartósító iparban. Ciuchi és társai (1976) fül-, orr-, gégebántalmak gyógyítására, Filippic és Likar (1976) pedig többféle vírusfertőzés elkerülésére, Jucu és munkatársai (1976) az influenza vírus fertőzésének elkerülésére alkalmazták sikerrel. Kern (1976.) a rendszeres röntgensugárzás nyomán bekövetkező mucositis kivédésére és gyógyítására mézzel, méhpempővel és pollennel kevert propoliszt alkalmazott jó 2 hatásfokkal. Pahomov (1976.) égési sebek gyógyítására, Ialiteanu és munkatársai pedig trichomonas Candida és aspergilus fajok ellen használták sikerrel. Chauvin (1980.) a szénanátha ellen találta a keményítővel pasztillázott propoliszt hatásosnak. Havstein (1980.) kijelenti, hogy a propolisz megközelíti az eszményi gyógyszer fogalmát. Ezen ismert széleskörű alkalmazással szemben hazánkban elsősorban a nyers propolisz rágcsálása terjedt el. Később egyre többen kezdtek propoliszos pálinkát használni belső szervek gyógyítására. A propolisz feldolgozása csak néhány év előtt indult el. A 182.800 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásból ismert például egy olyan eljárás, amely a propolisz biológiailag aktív anyagainak feltárására, frakcionálására és ilyen frakciókat tartalmazó készítmények előállítására alkalmas. Ugyancsak a propolisz összes, biológiailag aktív anyagainak kivonására, azok hatás szerinti elkülönítésére és az egyes frakciók hatékonyságának növelésére szolgáló eljárást dolgozott ki a Finomvegyszer Szövetkezet. A 182.800 számú szabadalom szerinti eljárás abban áll, hogy alkoholos oldás révén két frakciót állítanak elő. E frakciók bevizsgálása során azonban kiderült, hogy közöttük lényeges és standard különbség nincs. A töbszörös frakcionálás hátrányos, mert egyrészt a propolisz alkalmazási köre beszűkül, másrészt az alkalmazás magasabb orvosi szakismereteket kíván. A találmány révén azt a célt tűztük ki, hogy a nyers propolisznak általunk javasolt feldolgozása útján szélesebb hatásspektrumot biztosítsunk, hogy a kapott termék fájdalomcsillapító, antibiális, dermatogén és érprotektív hatását együttesen tudja kifejteni, az anterioritások szerinti eljárások útján foganatosított többszöri frakcionálássai nyert frakciók szimplex hatásával szemben. E cél elérése érdekében hosszadalmas és elemző kísérleteket folytattunk. Eközben derült ki, hogy a 3,210.272 sz. német közrebocsájtási iratban, egy olyan eljárás van ismertetve, mely szerint a nyers propoliszból-poláros oldószerrel és vízzel extrahálják, — perkoláció útján, szerves oldószer és víz keverékének segítségével készítik a „tiszta" propoliszt, az oldószert vákuum-desztillációval távolítják el magas organikus zsírsavat és többértékű alkoholt tartalmazó emulgeátornak, mint szolubilizátornak a jelenlétébe^. Az oldószer aceton, N-Metilpírolidin, glicerinészter, ricinolsav, sztearinsav, polietilénglicerin, stb. lehet. Világos, hogy a szintetikus anyaggal történő manipulálás nem’ eredményezhet természetes, tiszta propoliszt. Kísérleteinket folytatva végülis a bevezetőben már említett eljárás segítségével sikerült a feladatot megoldanunk Meglepő módon ugyanis azt tapasztaltuk, hogy a találmány szerinti hideg eljárás révén a fahéjaldehid oldékonysági határa alatti hőmérsékleten egy olyan csökkentett allergizáló tulajdonságú kiinduló-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
