195092. lajstromszámú szabadalom • Eljárás energiadús takarmánykoncentrátum előállítására
195092 A találmány tárgya eljárás energiadús takarmánykoncentrátum előállítására, amelynek során nagy energiájú takarmány előállításához takarmányzsírt és zsírvivő anyagként takarmányozási szempontból értéktelennek minősülő anyago(ka)t elegyítünk. Az eljárással hagyományosan alkalmazott ismert tápok tápértékét megközelítő takarmány állítható elő. A haszonállatok takarmányozásának egyik kritikus pontja az energiadús táplálkozás. Különösen fontos ez akkor, amikor nagy energiakoncentrációjú természetes táplálék, például kukorica nem mindig, vagy csak korlátozott mértékben áll rendelkezésre. Egy-egy állatfaj energiaigénye kielégítésének gyakran határt szab, hogy a takarmányban az energiakoncentráció viszonylag alacsony és ennek következtében a korlátozott takarmányfelvétel miatt, bár az állat „jóllakásig” eszik, mégis éhezik. Napjainkban különböző törekvések történnek a takarmányok energiakoncentrációjának növelésére. így például ismeretes a 162.126 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás, amely szerinti eljárás kérődzők takarmányozására szolgáló tápok karbamid és zsiradék tartalmának beállítására szolgál. Takarmányok energiakoncentrációjának növelésére tehát alkalmaznak zsiradékot, célszerűen takarmányzsírt. Napjaink további törekvése az, hogy az egyre növekvő igények kielégítésére az ismert természetes takarmányokat eddig értéktelennek tartott melléktermékek felhasználásával igyekszenek részben kiváltani. így például a 4,287.220 lajstromszámú amerikai szabadalmi leírás növényi magvak héját tartalmazó takarmány előállítását tárgyalja. A szerves anyagok emészthetőségének a javítására ismert eljárás például a nagy lignintartalmú növényi részek, például a szalma nátronlűgos feltárása, amelynek során a lignin és az értékesíthető poliszaharidok között kialakult erős kémiai kötések annyira fellazulnak, hogy az állatok bendőbaktériumainak enzimjei képesek megbontani a cellulózt és a pentozánt. Ismeretesek tehát olyan eljárások, amelyeknél a szalma tápértékét ammóniás feltárással javítják. Ezeknél az eljárásoknál a szalmát 6-8 atmoszférás vízgőznyomáshoz tartozó hőmérsékleten kezelik. Az ammóniatartalmú gőzt ezután elvezetik,és a szilárd maradékot mésztejjel felhevítik, az ammóniamaradék kivonására, így a folyamatban az ammóniát veszteségmentesen vagy közel veszteségmentesen lehet ismét feltárásra használni. A kapott nitrogénmentes takarmányt nedves állapotban lehet feletetni. Ismert továbbá olyan eljárás is, ahol a szalmát normál nyomáson és hőmérsékleten nátrium-hidroxiddal tartósan, legfeljebb három napig kezelik, és így teszik a szalma szervesanyagtartalmát könnyen emészthetővé. 2 1 A 167.864 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásból megismerhető eljárás szerint a szecskázott, adott esetben adalékként ammónialekötő szervvel és/vagy karbamiddal kiegészített szecskázott szalmát legalább egy lúg, célszerűen nátrium-hidroxid, továbbá legalább egy só, célszerűen nátrium-karbonát és nátrium-szulfit ammónia vizes oldatában, vagy vízben oldott elegyével keverik össze. Más növényi részek nátronlúggal való feltárása ismerhető meg például a 633.685 lajstromszámú svájci szabadalmi leírásból. A rizstermelő körzetekben, illetve a rizsfeldolgozóknál nagy mennyiségű rízshéj keletkezik. A melléktermék a malomba bevitt kezeletlen rizsnek körülbelül 20%-át teszi ki. Az évi világtermelés rizshéjból 10 millió tonnányi nagyságrendű, ebből Magyarországon körülbelül 4-5000 tonna körüli. Különböző próbálkozások történtek már a rizshéjnak kérődzők számára történő takarmányként felhasználására (lásd például az ismertetett svájci szabadalmi leírást). Eredményes kísérleteket végeztek már karbamiddal kevert rizshéj, valamint ammóniával kezelt rizshéj etetéssel. A rizshéj takarmányozási értékesíthetőségét mindezideig korlátozta az a tulajdonsága, hogy takarmányozási értéke csekély, ami a tápláló anyagok rossz vízoldhatóságára, emészthetőségére vezethető vissza. A rizshéj nagy szilícium-dioxid tartalma miatt egyes kutatók az állatoknál húgykő keletkezésétől is tartottak. Said és munkatársai 1982-83-ban széleskörű kísérletekben bizonyították, hogy a rizshéj a kérődzők (bárányok) takarmánykomponenseként nem okoz húgykövességet. Az eddigiekben ismertetett hagyományosan takarmányozási szempontból értéktelennek minősülő melléktermékek felhasználását mindezideig általában nem önálló takarmányként, hanem az ismert természetes megfelelő energiakoncentrációval rendelkező takarmányokkal, például kukorica, együtt használták fel takarmányozási célra. A találmány célja energiadús takarmánykoncentrátum előállítása értéktelen melléktermék alapanyagból. Energiadúsításra mint már említettük, alkalmaztak már takarmányzsírt, azonban a zsírnak a többi takarmányhoz való keverése korántsem megoldott. A 162.126 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásban is például az alkalmazott karbamid mennyiségével arányos, tehát kismennyiségü zsír bedolgozását teszi csak lehetővé a koncentrátum segítségével a tápba. A zsír más takarmányokhoz történő hozzáadása a szokásos takarmánykeverő berendezéseken felül speciális, a folyadékfeldolgozást elősegítő berendezéseket is igényel. Ezért bár a takarmányzsír felhasználásával előnyei ismertek, a fenti okok miatt gyakran le kellett mondani etetésükről. ismeretes még továbbá, hogy néhány speciális takarmánykeverő berendezéssel rendelkező üzem különböző hordozó anyagra viszi 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
