195066. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kajszibarackoltvány előállítására
3 195066 4 ző alanyok bizonyultak megfelelőnek, különösen pedig a CT 162/a, a CT 359 és a CT 801 alanyok. E szelektálási meggondolásnak azért van jelentősége, mert a talajjal közvetlen kapcsolatban lévő növényi rész a gyökérzet, a termőtalaj és növény közötti közvetlen kapcsolatot ez a növényrész képezi. A gyökérképző alanyokat vagy magvetéssel, vagy dugványozással állítjuk elő, önmagában ismert módon. Mint már volt róla említés, a kajszibarackfa éledét, fejlődését, ellenállóképességét, habitusát a törzs döntően befolyásolja. Különösen nagy jelentősége van a törzsnek a kajszi legveszélyesebb betegségei, így elsődlegesen a gutaütés vonatkozásában. Kísérleteink azt igazolták, hogy törzsképzőként alkalmazott szilva mindenben megfelel az intenzív növénytermesztés követelményeinek. Alapvető kívánalom, hogy a törzsképző és a gyökérzetet képező növények között az affinitás jó legyen, a forradás egyenletes legyen és az együttélési képesség mindenben megfeleljen. Tapasztalatunk szerint a felsorolt alanytípusokat figyelembevéve törzsképzőnek elsődlegesen a Bronton, a Korai besztercei CT 49, a Fehér besztercei és a Kisnánai lószemű szilva (Pr. cerasifera) felelnek meg. . A gyökérképzőket jelentő magoncokra vagy gyökeres dugványokra szemzéssel vittük rá a törzsképző szilvaféleséget, melyekből a következő vegetációs periódusban 200— 220 cm magas suhángokat neveltünk. A törzsnevelés ideje alatt a hónaljhajtásokból előtörő másodlagos hajtásokat megjelenésük után azonnal tőből eltávolítottuk, hogy a törzsön sebhely ne maradjon, tehát akkor, mielőtt az oldalhajtások alapi része megfásodna. A csonk nélkül eltávolított hajtás helye beforrt, a törzs folytonossága sértetlenül megmaradt. A törzs nevelése során ügyeltünk arra, hogy a levelek épen, egészségesen maradjanak, ugyanis az asszimiláló felületek és a suháng fejlődése szempontjából az ép, dús levélzetre szükség van. Ezért a suhángokat rendszeres növényvédelemben részesítettük, a levéltetvek, pajzstetvek, egyéb rovar- és gombakártevők ellen gondosan védekeztünk, mert így tudtuk a suháng egészséges fejlődését elősegíteni, a vírusfertőzést megelőzni. A következő művelet a suhángok nemessel való beszemzése volt, melyre az augusztus végi, szeptember eleji időszak felel meg, tehát az az időpont, amikor a növények második zöld vegetációs periódusa zajlik, és a héjukat jól feladják. A szemzés megeredésének érdekében a suhángokat — különösen száraz nyarakon — alaposan beöntöztük, hogy a nedvkeringés a szemzés megeredéséhez kedvező legyen. A suhángokat mintegy 180 cm magasságban szemeztük be, amely magasság egyben a leendő koronamagasságot is jelenti. A következő év tavaszán a szemzés fölött az oltványt a szokásos módon kezeltük, a visszavágást elvégeztük. Amikor a rászemzett nemesrügyből a hajtás kifejlődött és az úgy 8—10 leveles korát elérte, a hajtást az 5—7. levél magasságában visszacsíptük. A visszacsípés eredményeként a rügyekből még ebben az évben előtörtek a levélnyélnél a hónaljhajtások, melyek a későbbiekben a korona vázágait képezik. A nyár folyamán ritkítással biztosítottuk a hajtások megfelelő térállását, az esetleges felesleges hajtásokat eltávolítottuk, ezáltal a kiválasztott vázágak fejlődését elősegítettük, másrészt az elbokrosodást megakadályoztuk. Az így kezelt és nevelt oltványok őszre telepítésre kész növényekké válnak, melyeket visszametszés nélkül, kialakított koronával lehet állandó helyükre kiültetni. A találmány előnye, hogy a genetikailag meghatározott tulajdonságú, a telepítendő talajnak mindenben megfelelő gyökérképzőkkel rendelkező, a korai termőrefordulást biztosító törzs közbeoltásával és az oltás helyén kialakított koronával bíró nemesített növények metszést nem igényelnek, kis koronát nevelnek, korán termőre fordulnak, intenzív termesztésre alkalmasak. Mivel a kitelepítéskor a növények metszésben nem részesülnek, a kajszi leggyakoribb és legsúlyosabb betegségét, a gutaütést és egyéb, a metszésre visszavezethető, a fákat pusztító kóroktól növényeinket meg tudjuk óvni. A találmány szerint kialakított oltványok növekedési erélye nem nagy, a későbbiekben a termés nem szakaszos, a világos, kis koronán a gyümölcs egyenletes, egyszerre érik és színes lesz. SZABADALMI IGÉNYPONT Eljárás kajszioltvány előállítására, melynek során közbeoltást végzünk, azzal jellemezve, hogy a telepítendő talaj humusztartalmának függvényében választjuk meg a gyökérképző alanyt oly módon, hogy a telepítési hely 1,5% feletti humusztartalma esetén szilvaalanyt, 0,5—1,5% közötti humusztartalom esetén myrabolán alanyt alkalmazunk, melynek gyökérnyakánál közbeoltással, vagy egyéb, önmagában ismert módon szilvafajtából törzset nevelünk, a közbeoltott szilva törzsképzőt a következő vegetációs időszakban koronamagasságban, előnyösen mintegy 180 cm körüli magasságban alvószemzéssel önmagában ismert módon nemes kajszifajtával beszemezzük, a szemzést követő évben a keletkezett nemes hajtást 5—7. le3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
