195045. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés erősítő áramkörök nemlineáritásának kompenzálására

A találmány tárgya kapcsolási elrendezés erősítő áramkörök nemlinearitásának kompen­zálására, amely lehetővé teszi, hogy egy erő­sítő fokozatból adott torzítás követelmény mellett nagyobb teljesítményt lehessen kiven­ni, illetve ugyanolyan kimenő teljesítmény mellett kisebb torzítás jöjjön létre. Az erősítő áramkörök egy jelentős részét olyan frekvenciájú jelek erősítésére használ­ják, melyek felharmonikusai is az erősítő át­viteli sávjába esnek. Egy másik jelentős cso­portnál a felharmonikusok ugyan már nem esnek az átviteli sávba, azonban a bemenet­re egyidejűleg több különböző frekvenciájú jel kerülhet, ezek kombinációs termékeit vi­szont már nem lehet kiszűrni. Ezen utóbbi alkalmazási csoportba tartozik a televízió adóberendezések teljesítményfokozataiban al­kalmazott erősítő típus is. Ebben az eset­ben ugyanis a bemenetre kerülő jel össze­tett és tartalmazza a képvivőt, az úgyne­vezett színsegédvivőt, valamint az aktuális képtartalomnak megfelelő moduláló jelet. To­vább bonyolítja a helyzetett a közös kép­­-hangerősítésű adóberendezések esetén a fenti összetevők mellett megjelenő hangvivő lé­te. Ezen túlmenően ezek a berendezések, illet­ve erősítők olyan frekvenciatartományban mű­ködnek, ahol az alacsonyfrekvencián megszo­kott negatív visszacsatolás már nem alkal­mazható. Emiatt az erőstő áramkör kapcso­lástechnikai eszközökkel nem tudja csökken­teni az alkalmazott erősítő eszköz nemlineari­­tását. Mivel ezen adóberendezésekben lévő teljesítményszintek elegendően magasak ah­hoz, hogy a hatásfok kérdése igen lényeges szempont legyen, korrekciós megoldásokat, illetve áramköröket dolgoztak ki, hogy az erősítő eszközöket minél nagyobb kivezér­lési tartományban tudják alkalmazni. Ilyen linearitáskorrektort ismertet pl. a 163397 laj­stromszámú magyar szabadalom leírása. En­nél a linearitáskorrekciót, azaz a korrigálan­dó áramkör karakterisztikájával ellentétes jelleggörbét olyan áramköri megoldással va­lósítják meg, mely lényegében egy nemlineá­ris feszültségosztó, és a nemlinearitását a soros tagjában elhelyezett antiparalel kap­csolt diódapár hozza létre. A diódák kapa­citását a velük párhuzamosan kapcsolt vesz­teséges rezgőkörrel hangolják ki. A megol­dást kisebb frekvencián pl. televízió közép­frekvenciás sávban lehet előnyösen alkalmaz­ni. A fenti áramkörnek — többféle más megol­dáshoz hasonlóan — hátránya, hogy a korrek­ciót egy adott nemlineáris elem (esetünkben dióda) nemlineáris karakterisztikájára bíz­za. Amennyiben az valamilyen okból megvál­tozik, a jól beállított korrekció elromlik, az intermodulációs termékek zavaró szinten meg­jelenhetnek. Mivel a korszerű berendezések­nek igen széles hőmérséklettartományban kell müködniök, a hőmérsékletváltozás következ­tében létrejövő karakterisztika eltolódás elke­rülhetetlen. További hátrány, hogy a soros 2 1 tagként történő alkalmazás miatt a szórt pa­raméterek (pl. a hozzávetési induktivitás) hatása nem elhanyagolható és a sávszéles­séget korlátozza. A találmány elé célul tűztük ki olyan áramkör kialakítását, mely a fenti hátrányo­kat kiküszöböli vagy jelentősen csökkenti és lehetővé teszi, hogy széles frekvenciatarto­mányban hőmérsékletfüggetlen korrekciót hoz­zunk létre. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy az alkalmazott erősítő eszközök karak­terisztikájának legjobban zavaró harmadfo­kú komponense igen jól közelíthető töréspon­tos jelleggörbével. A töréspontos görbe pe­dig viszonylag egyszerűen megvalósítható oly módon, ha az alkalmazott dióda kapcsoló­­üzemben működik, amely abban az esetben jön létre, ha a vezérlő nagyfrekvenciás fe­szültség elegendően nagy. Ezen túlmenően, ha a diódákat a keresztágban nagyobb im­pedanciák közé kapcsolva helyezzük el, azok szórt induktivitása lényegesen kevésbé za­varó. A kapcsolóüzemben történő működte­tés széles hőmérséklettartományban a szórt induktivitás hatásának csökkenése széles frek­venciatartományban történő stabil működést eredményez. A kitűzött célt azáltal érjük el, hogy a találmány szerinti kapcsolási elrendezést, mely meghajtófokozatot kompenzáló kétpó­­!us(oka)t tartalmaz, az jellemzi, hogy a kom­penzáló kétpólus(ok) egyik kapcsa a meg­hajtófokozat kimenetére van kapcsolva, a kom­penzáló kétpólus(ok) sorosan kapcsolt dió­­dá (ka) t és feszültségforrást tartalmaz (nak). A találmány egy lehetséges kiviteli alak­jánál a kompenzáló kétpólus sorbakapcsolt ellenállásból, diódából és egyenfeszültségfor­­rásból áll. Megvalósítható úgy is a találmány, hogy a kompenzáló kétpólus egyik kapcsát ellen­állás egyik kapcsa képezi, ezen ellenállás másik kapcsa első dióda katódjára csatla­kozik, az első dióda anódja kondenzátoron keresztül második dióda anódjára van köt­ve, melynek katódja kondenzátoron át a kom­penzáló kétpólus másik kapcsát képezi az első dióda anódja és a második dióda katódja induktivitáson és/vagy ellenálláson keresztül össze van kötve, a második dióda anódja ellenálláson és/vagy induktivitáson keresztül feszültségforrásra csatlakozik. A fenti megoldás egy változatánál a fel­építés teljesen azonos csupán a két dióda van fordított polaritással az áramkörhöz csat­lakoztatva. Megvalósítható a találmány szerinti kap­csolási elrendezés oly módon is, hogy a kom­penzáló kétpólus egyik kapcsa kondenzáto­ron keresztül van a meghajtó fokozat kime­netére csatolva. A találmány néhány előnyös kiviteli alak­ját a mellékelt ábrák alapján ismertetjük részletesen, ahol az 2 195045 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents