195034. lajstromszámú szabadalom • Villamos lámpa és eljárás annak előállítására
A találmány tárgya javított fejjel ellátott villamos lámpa, amelynek átlátszó burája és végrésze van, a burán belül fényforrás van, továbbá a fejnek hüvelyes része és alsó része van, amelyben a bura végrésze hőre lágyuló műgyantával rögzítve van olymódon, hogy a műgyanta adhéziósán köt a burához és fejhez, a fejnek villamos érintkezője van, amelyhez a fényforrás egy árambevezetőn keresztül csatlakozik. A találmány tárgya továbbá a fenti lámpa előállítására vonatkozó elárás. Ilyen lámpa ismeretes például az 1 380 720 számú GB szabadalmi leírásból. Ennél az ismert lámpánál a lámpa feje a burához műgyantával, például olyan hőre lágyuló műgyantával van rögzítve, amilyenből ezen ismert lámpának a feje készül, vagyis egy poliszulfon vany egy poliketon. Ebből a polimerből egy gyűrű van a bura végrésze köré felhelyezve, amit ott megolvasztanak. Ezt követően a lámpa fejét felhelyezik, és a lámpa burája, valamint a fej között a teljes szerelvény hűtésével illesztő kötés jön létre. Azt találtuk, hogy az említett műgyanta használatával készült lámpák elégítik ki az IEC szabványt. Különösen a polimer adhéziója a lámpa burájához nagyon gyenge a lámpa burája és a lámpa feje közötti csatlakozással szemben támasztott csavarószilárdság szempontjából. A találmány elé célul tűztük ki egy a bevezetőben körülírt villamos lámpa kidolgozását, amely könnyen gyártható, és amelynél a lámpa burája és a fej közötti csavarószilárdság na gyobb. A kitűzött célt a bevezetőben körülírt lám pánál a találmány szerint úgy értük el, hogy hőre lágyuló műgyantaként poliéter-imidet alkalmazunk. A találmány szerinti lámpa egy előnyös ki viteli alakjánál a műgyanta a lámpa burájá nak végrészét és a lámpa fejét sugárirányban, vagyis a lámpa burájának tengelyére keresztirányban köti össze. Ez a kiviteli alak azért előnyös, mivel ebben az esetben viszonylag nagy felület áll rendelkezésre arra, hogy a műgyanta érintkezzen a lámpa burájával és a lámpa fejével. Ezen túlmenően, ezen alkatrészek méretbeli eltérései sokkal könnyebben hatástalaníthatok, és a lámpa feje sokkal könynyebben hozható a kívánt egytengelyüségbe a lámpa burájával. A lámpa burája, a műgyanta és a lámpa feje ekkor lényegében egytengelyű. A lámpa burája és a lámpa feje közötti összeköttetés csavarószilárdsága nagyobb lesz, mint az ismert lámpánál, ha a lámpa végrészének egy kiugró része van, amely a lámpa tengelyére keresztirányban nyúlik, és benyűlik a műgyantába. Egy ilyen kirugó rész semlegesíti a lámpa feje és a műgyanta közötti rész nyíróerejét. Ebben az átmeneti részben egyenletesebb erőelosztást kapunk, ha több, például kettő vagy még több ilyen kiugró részt alkal- 2 1 mázunk, amelyek a végrész kerületén vannak elosztva. Ilyen kiugró részek a bura végrészének kialakítási művelete során könnyen készíthetők. Ez a művelet a hagyományos lámpák gyártása során egy szokásos lépés, amelyeknél a fejet a burához cement segítségével rögzítik. A csavarószilárdságnak ezt a hatását elérhetjük akkor, ha a lámpa burájának végrésze különböző módon körhagyó, például a lámpa tengelyére keresztirányú metszetében a körtől eltérő. A végrész lehet például ovális alakú, vagy lehet rajta egy vagy több benyomás, például keresztirányú vagy tengelyirányú hornyok, amelyeket a műgyanta kitölt, és ott adhéziós kapcsolatot hoz létre. A bevezetőben említett kiugró részeknek különös előnyeit az alábbiakban még részletesebben ismertetjük. A lámpa fejének anyaga általában fém, például rézötvözetek, mint amilyen a réz-nikkel, sárgaréz vagy rézhorgany-ötvözet, rozsdamentes acél, alumínium, új-ezüst vagy nikkellel bevont fémek, amelyekhez a műgyanta adhéziója általában erősebb, mint a lámpa burájának üveganyagához. Ezen túlmenően a lámpa fejének az a belső felülete, ahol az a műgyantával érintkezik, kialakítható olymódon, hogy nagyobb mennyiségű műgyanta kerülhessen oda. Egy jó lehetőség erre a célra egy befelé benyomott, fémből levő fej. A benyomás vagy benyomások ekkor legalább érintőlegesen kapcsolódnak a műgyantával. A találmány szerinti lámpa egy előnyös kialakításánál a fényforráshoz csatlakozó árambevezető villamosán a fej hüvelyes részéhez van vezetve olymódon, hogy az árambevezető, a műgyanta és a fej hüvelyes része közé van beszorítva. Fémhüvellyel rendelkező lámpafejek esetén meglepő módon azt találtuk, hogy a hüvely és az árambevezető között jó villamos érintkezés hozható létre. Valójában azt találtuk, hogy ilymódon Swan lámpafejek esetén, vagyis olyan Swan lámpafejeknél, amelyeknek az alsó részén egyetlen érintkező van, és a hüvelynél egyetlen érintkezés van, valamint Edison lámpafejeknél, a fej hüvelyrésze és az árambevezető között megfelelő csatlakozást lehet kialakítani, anélkül, hogy forrasztást vany hegesztést alkalmaznánk. Ez a gyártási eljárást jelentősen leegyszerűsíti és meggyorsítja, annál is inkább, mivel a lámpából kivezető vezeték a lámpa fejének pereménél, a perem kerülete mentén bármely ponton elhelyezkedhet. Ez ellentétben áll azzal az árambevezetővel, amely a lámpa fejének alsó részéből csak egy adott részén nyúlhat ki. Ezért, mielőtt ezt az árambevezetőt rögzíteni lehet, először meg kell győződni arról, hogy ez a vezeték hol helyezkedik el. Egy további jelentős előny, hogy az illető árambevezető mostmár olyan rövid lehet, hogy az nem nyúlik ki a lámpa fejéből. A lámpa fején kivüllevő fölösleges huzal — amely a hagyományos kész lámpáknál ki is tapintható — a szóbanforgó kiviteli alaknál nem lehetséges, mivel az 2 193034 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
