195024. lajstromszámú szabadalom • Előtételrendezés, előnyösen kisülőlámpákhoz
7 195024 8 elemek szigetelő anyagú formatestként vannak kialakítva és lényegében tárcsaszerű, hengeres 5 gallérral vannak ellátva, amelyben egymással szemben fekvőén, a szélhez közel 6 csavarnyílások vannak kialakítva. A 6 csavarnyílásokhoz 7 csavarok illeszkednek, amelyek 8 csavarnyílásokba (3. ábra) illeszkedve az 1 befogadó test 2 homlokfelületének tartományában vannak beerősítve. Ily módon a 3 és 4 csatlakozóelemek az 1 befogadó test 2 homlokfelületeivel mereven kapcsolódnak. A primer oldalon elrendezett 3 csatlakozóelemben 9 elektromos csatlakozóeszköz van, amellyel tápellátást biztosító áramforráshoz lehet az előtételrendezést kapcsolni. A 9 elektromos csatlakozóeszköz lehet például szabványosított kivitelű lámpafej, míg a szekunder oldalon a 4 csatlakozóelem olyan szabványosított dugaszoló aljzatként kialakított 11 elektromos csatlakozóeszközt alkot, amelynek révén a fogyasztót jelképező 10 kompakt fénycső az előtételrendezésbe illeszthető. Ennek részletei a 16. ábra kapcsán válnak világossá. A 9 és 11 elektromos csatlakozóeszközök egymáshoz képest koaxiálisán vannak elrendezve, 12 közös tengely jelzi középvonalukat (1. ábra). Az 1 befogadó test a 2 homlokfelületek tartományában 13 érintkezőpárral van ellátva. A 13 érintkezőpárt célszerűen a 2 homlokfelületből kiállóan elrendezett 13a, 13b csatlakozópeckek alkotják, amelyek a 12 közös tengelyre szimmetrikusan, egy körvonal átmérőjében helyezkednek el. Mint ez különösen jól látható a 8. ábrán, a 13 érintkezőpár 13a csatlakozópecke az 1. ábrán nem látható fojtótekercs tekercséhez csatlakozik, míg a 13b csatlakozópecek olyan elektromos csatlakozóhíd részét képezi, amely 14 hőbiztosítóként van kialakítva (9. ábra). A 13a és 13b csatlakozópeckek mindkét 2 homlokfelületen egymásra koaxiálisán vannak páronként elrendezve. Ezek olyan dugaszkapcsolás részét képezik, amelyhez a 3 és 4 csatlakozóelemekben 15 ellenérintkezők tartoznak. A 15 ellenérintkezők célszerűen rugós érintkezőkként vannak kialakítva (2. ábra), amelyek az 5 gallér környezetében a 3 és 4 csatlakozóelemek kívánság szerint létrehozott 16 anyagkönnyítéseiben helyezkednek el. A 15 ellenérintkezők mindegyike általában dugaszoló aljzat részeként van kiképezve. Elrendezésük olyan, hogy az 1 befogadó testre felhelyezett 3 és 4 csatlakozóelemeknél elrendezett 13a és 13b csatlakozópeckekhez illeszthetőek. A 15 ellenérintkezők 19 és 20 érintkezők révén, 17 csavaros szorítóelem és rugalmasan megfogott szigetelt 18 csatlakozóvezetéken át kapcsolódnak a 9 elektromos csatlakozóeszközhöz, amely például lámpafejként működik. A szekunder oldalon elrendezett 4 csatlakozóelem a 11 elektromos csatlakozóeszköz felé forduló oldalán úgy van kialakítva, hogy a 2. ábra szerinti megoldásban felülnézete a 4 csatlakozóelem 5 gallérja felőli felülnézetnek felel meg. A 18 csatlakozóvezetékeket ebben az esetben az 1. ábrán vonalkázással bemutatott 21 csatlakozórugók kötik össze a szekunder oldali 11 elektromos csatlakozóeszközt alkotó lámpafoglalattal. Az 1 befogadó testen a 2 homlokfelületek tartományában külső felületükkel közös körív mentén fekvő 22 vezető bordák vannak kialakítva, amelyek a 3 és 4 csatlakozóelemek felhelyezése után az 5 gallérban létrehozott 23 szélső élhez illeszkednek, aminek segítségével a 3 és 4 csatlakozóelemek az 1 befogadó testen alakkövető módon vezethetők és központosíthatok. A 22 vezető bordák egyes kiviteli alakok esetében szükségtelenek lehetnek, és ekkor a 13a, 13b csatlakozópeckek, amelyek a 3 és 4 csatlakozóelemek megfelelő dugaszoló aljzataiba illeszkednek, a szerelés során a 3 és 4 csatlakozóelemek mechanikai megvezetését, illetve helyzetének beállítását lehetővé teszik. A 3. ábrán látható módon az 1 befogadó testen mindegyik 2 homlokfelület tartományában mindkét oldalon három-három 8 csavarnyílás van kialakítva, amelyek egymás mellett helyezkednek el. Ez a megoldás azért előnyös, mert az elektromos vezetékek az 1 befogadó testen felerősített szerelvény révén húzás ellen biztosíthatók. Természetesen a 8 csavarnyílások, vagy nekik megfelelő hasonló felerősítésre szolgáló részegységek az 1 befogadó test teljes kerülete mentén létrehozhatók, és így a 3 és 4 csatlakozóelemek az 1 befogadó testhez képest gyakorlatilag tetszőleges szöghelyzetben szerelhetők fel. Ebben az esetben azonban a 15 ellenérintkezőket nem az 5 gallér 16 anyagkönnyítései fogadják be, hanem a 18 csatlakozóvezetékeket a 15 ellenérintkezők érintkező rugóinak felhasználásával a szereléskor a 13a, 13b csatlakozópeckekre húzzuk, amikor is a rugalmas felépítésű 18 csatlakozó vezeték hosszát úgy kell megválasztani, hogy az a 3 és 4 csatlakozóelemek kívánt szöghelyzetét az 1 befogadó testhez képest ne zárhassa ki. A 13 érintkezőpárok és az érintkezőrugóval ellátott 15 ellenérintkezők között a fentiekben leírt dugaszoló kapcsolás helyét természetesen csavarokkal, vagy forrasztással létrehozott kötések is átvehetik. Ez adott esetben igen célszerű megoldás lehet. Ha dugaszoló kapcsolást hozunk létre, a rugalmas felépítésű 18 csatlakozóvezeték helyét merev huzalozás is elfoglalhatja. Az 1 befogadó test felépítésének részletei különösen a 3—9. ábrákon vehetők ki jól. A lényegében hengerszerű és axiális irányban viszonylag nem nagy 1 befogadó test kívülről a 13 érintkezőpárokig terjedő 24 szigetelő anyagú házként tűnik fel, amelyben 8 csavarnyílások és 22 vezető bordák vannak a 3 és 4 csatlakozóelemek megfogásá5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
