195007. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés használati tárgyak és anyagok élettartamát károsan befolyásoló tulajdonságok kimutatására
195007 8 mentén 50—180°C között monoton változik. Beindítjuk a karakterisztika és határérték vizsgálatokat, és gyors egymásutánban rendre mérjük az egyes diódák paramétereit az idő függvényében. Amikor az első karakterisztika torzulások és határadat változások, tehát a meghibásodásnak tekinthető, első fizikai változások megfelelő gyakorisággal jelentkezni kezdenek (pl. 10000 diódából 500- -nál jelentkezik ilyen elváltozás), a diódákat kiemeljük a vizsgálótérből, ill. lehűtjük a dióda-mátrixot. Üjabb karakterisztika vizsgálatokkal és határadat ellenőrzéssel kiválasztjuk azokat a mátrixpontokat, diódákat, ahol maradandó meghibásodást találunk, majd ezeket és a környezetükben lévőket (a reverzibilis meghibásodás tartományának figyelembevételével, vagyis azokat a hibákat is figyelembevéve, amelyek lehűtés után már nem jelentkeztek) kiemeljük, és szétbontjuk. Scanning elektromikroszkóp és/vagy mikroszondás analízissel többnyire meghatározható a különböző meghibásodási stádiumba került próbadarabok alapján a hibát előidéző ok. A hibát előidéző ok ismeretében pedig javítható a technológia (pl. a diffúziós eljárás valamely páraméterének a megfelelő irányú és értelmű megváltoztatásával). Később, ha a hibát már kijavítottuk, amenynyiben a gyártás ellenőrzés olyan karakterisztika torzulásokat és határadat eltolódásokat észlel, amelyek vizsgálatunknál is jelentkeztek/a vizsgálatnál feltárt karakterisztika torzulás — hibaok összefüggések alapján valószínűsíteni lehet, ill. körül lehet határolni egyes gyártási hibaokokat, hibaok csoportokat. Ez lehetővé teszi a gyártási folyamat aktívabb, konstruktívabb ellenőrzését. 3. példa A technika jelenlegi, gyors fejlődésének szintjén egyre gyakrabban kell ellenőrizni a mezőgazdaságban használni kívánt vegyi termékeknek a talajra, növényekre vagy a teljes biológiai környezetünkre kifejtett módosító, gyakran károsító hatását. A tervszerű fejlesztés tehát igényli a találmány szerinti eljárással való okfeltáró vizsgálatokat ezen a téren is. A feladat adott növényregulátor hatásmechanizmusának, növény- és környezetkárosító hatásának vizsgálata, az alkalmazásából eredő problémák elháríthatósága céljából. Jelen vizsgálatnál á találmány szerinti próbadarabokat növényminták képviselik, az igénybevételt pedig az adott növényregulátor különböző időpontokban alkalmazott dózissorai, dóziskombinációi, valamint a növény öntözővizének dózisai. A regulátor kijuttatását két különböző időpontban végezzük el, esetenként háromféle dózist juttatva ki, négyféle nitrogén, négyféle foszfor, négyféle kálium és négyféle mikroelem-kompozíció egyenként négy dózisának négy ismétléses kombinációját reprezentáló 7 parcellarendszerre, amelyet ismétlésenként kétféle dózissal öntözünk (öntözött és öntözetlen). A kísérlet szárazságos évben történik, ill. öntözés nélkül száraz területen. A parcellarendszer egyes parcelláinak viselkedését rendszeresen vizsgáltuk. A termés betakarításakor megállapítható volt, hogy az öntözetlen területeken kisebb a regulátorral kezelt parcellák termése, mint a nem kezeiteké, de a negatív hatás mértéke a tápanyagellátási variációktól is erősen függ. (Az öntözött területen több termés tapasztalható, szintén nagy a tápanyagtól való függés). A károsodást leginkább szenvedő parcellákról és a szomszédos (a tápanyag dózisok vonatkozásában csak kis mértékben eltérő) parcellákról vett növényminták alapján a laboratóriumi vizsgálatok kimutatása szerint a növények mérgezést szenvedtek, és ezt vízhiány következtében később, a kezelés hatásának múltával sem tudták teljesen kompenzálni, annak ellenére, hogy a mérgezés után fokozottan bokrosodtak (búza) és több, bár kisebb kalászt hoztak. A mérgezés áttételes hatásainak kimutatása további feladat. Fentiek alapján a technológia bevezetése további alaposabb elemzést igényel, amihez a különböző mérgezettségi szintű parcellánkénti minták a vizsgálat alapján rendelkezésre állnak. A vizsgálat tehát feldúsította a növénymintákkal reprezentált információt, ily módon gyorsabban kideríthetővé teszi a mérgezéshez vezető hatásmechanizmusokat, és elháríthatóvá teszi a közvetlen és áttételes ártalmakat. A fenti módon még számos más környezet és élő szervezet károsító anyag mezőgazdasági hasznosítása ellenőrizhető, és megállapíthatók azok a határértékek, amelyek mellett a környezetkárosítás még elviselhető mértékű marad, az élővilág egyensúlya véglegesen nem borul fel. így például meghatározhatók a szennyvíz és szennyvíziszap, a hígtrágya mezőgazdasági területen való elhelyezésének hibás technológiai variációi és ezek elkerülésére is megfelelő intézkedések születhetnek (pl. hígtrágya kezelő, semlegesítő, fertőtlenítő anyagok használatának megkezdése, stb.). Az 1—3. példákban ismertetett eljárást megvalósító mérési elrendezés felépítését és e vizsgáló-mérő-ellenőrzőrendszer komplexumának működését a 3. ábra alapján ismertetjük. Az ábra a mérési elrendezést, ill. a mérés folyamatábráját mutatja be. A vizsgálat folyamata a vizsgálandó használati tárgy, ill. anyag mintáinak bemérésével indul, amelynek során 2 mérőberendezéssel -ellenőrizzük a névleges paramétereket. Ezt követően az 1 mintákat, ill. annak különböző csoportjait 3 vizsgálótérbe helyezzük, ahol a leírt módon folytonos, ill. inkrementálisan monoton módon — vagy térrészenként monoton módon változó igénybevételnek tesz-5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
