195000. lajstromszámú szabadalom • Áramszedő elem másodfajú elektródához, valamint eljárás az áramszedő elem előállítására
\ 195000 fogyasztása a korábbiaknál 20—80 %-kal kevesebb. Egy olyan áramszedő elem előállításánál, amelynek a mechanikai szilárdsága 80 kg/cm2, és az ezüstfogyasztása 70—80 %-ra csökken le, a 75—97 tömeg% klórozott ezüstport és 15—25 tömeg% porszerű, gyorsan keményedő akrilkopolimert összekeverjük. A találmány szerinti áramszedő elem előállítási eljárásánál előnyös, ha az ezüstport galvanikus úton addig klórozzuk, míg az ezüst-ezüstklörid-zselatin, illetve poli-(N-vinilpirrolidon) aránya a 81,9—84:15—18, ill. 0,1 — 1 értéket eléri. Az ily módon előállított elemek igen jó villamos paraméterekkel rendelkeznek mégpedig az egyes elektródák közötti potenciálkülönbség nem lépi túl a 0,3 mV értéket, az elektródák potenciál-stabilitása pedig 0,1 mV értéken belül lesz. A találmány szerint kialakított elektróda még egy további jellemzője, hogy a gyorsan keményedő akrilkopolimert finoman diszpergált metakrilsavmetil-, és etilészter kopolimerje vagy metakrilsavmetil-, és etilészter szuszpendált kopolimerje vagy finoman diszpergált metilmetakrilát és fluorkaucsuk szuszpenziós kopolimerje képezi. Ugyancsak előnyös a találmány szerinti eljárásnál, ha a másodfajú elektróda potenciálképzésben részt vevő elemének az alakját a homogén tömeg 0,3—100 MPa-on történő préselésével állítjuk elő. A másodfajú elektróda találmány szerinti áramszedő eleme megfelelően homogén tömeget képez, amikor 100—70 tömeg % galvanikus úton kezelt ezüstport tartalmaz, amelynek részecskéi ezüstkloridból és zselatin, ill. poli- (N-vinilpirrolidon) bevonattal vannak ellátva. A találmány szerint az ezüst-ezüstklorid-zselatin-, ill. poli-(N-vinilpirrolidon) aránya a következő: 69—97,7 : 2—30, ill. 0,1—1, ahol az arányok az ezüstpor tömegére vannak vonatkoztatva. Ügy találtuk, hogy ezeknek az arányoknak a betartásával a másodfajú elektróda igen jó villamos paraméterekkel rendelkezik, még pedig a potenciálkülönbség 1 mV értéket nem lép túl és a potenciál-instabilitás 0,2 mV értéken belül marad. Célszerű a találmány szerint, ha a homogén tömeg előállítása során olyan ezüstport használunk, ahol az egyes alkatelemeknek, nevezetesen az ezüstnek, az ezüstkloridnak és a zselatinnak, ill. a poli-(N-vinilpirrolidon) aránya 81,9—84:15—18, ill. 0,1—1 értékű. Az ily módon előállított másodfajú elektróda esetében a potenciálkülönbség az egyes elektródák között nem lépi túl a 0,3 mV értéket, és a potenciál-instabilitása az elektródáknak 0,1 mV értéken belül marad. A galvanikus úton kezelt ezüstpor esetében, amelynek részecskéit a fent leírt összetételben és struktúrában képezzük ki, a homogén tömeget, amelyből az áramszedő elemet formázzuk, célszerű úgy kialakítani, 7 hogy az 0—30 tömeg% gyorsan keményedő akrilkopolimert tartalmazzon. Ilyen kopolimerként minden olyan szerves vegyület alkalmazható, amely a következő követelményeknek tesz eleget: — nem mérgező, vízálló, alkálifémkloridokkal (NaCl, KC1, NH4C1, CaCl2 stb.) szemben ellenálló, továbbá ellenálló a fertőtlenítő oldatokkal szemben, megfelelően kemény, kicsi a kopása és technológiailag jól feldolgozható, illetőleg javítható. Ilyen vegyületek, amelyeket az iparban is alkalmaznak, különböző márkanév alatt kerülnek forgalomba,, mint például Norakril—65, Narakril—100, Akriloxid, Akrel, Etakril, Karboplast, Protakril. Ezeket a kopolimereket, amelyek a por-folyadék osztályába tartoznak, általában a sztomatológia területén alkalmazzák. A találmány szerinti áramszedő elemnél kopolimerként előnyösen alkalmazhatók, olyan porszerű alkatrészek is, amelyeket fogászati műanyagként alkalmaznak, és amelyek például »Redont«, »Stadont—02« és »Protakril—M« néven kerülnek a kereskedelemben forgalomba, és különösen a Harkovi Fogászati és Orvosi Műanyagokat Előállító Üzemben állítják elő. Az »Redont« egy olyan keveréket jelent, amely poralapú, és amely finoman diszpergált metakrilsav-metil- és etilészterek kopolimerjeit tartalmazza és folyadékként stabilizált metakrilsav-metilésztert tartalmaz. A »Stadont—02« márkanéven forgalomba kerülő keverék metakrilsav-metil- és etilészter szuszpendált kopolimerjeiből képezett port és metakrilsav-metilészter folyadékot tartalmaz, a Protakril—M márkanéven forgalomba kerülő gyártmány hidegen keményedő keveréket tartalmaz, még pedig finoman diszpergált metilmetakrilátnak fluorkaucsukkal képezett kopolimerjének a szuszpenzióját mint port, és metakrilsav-metilésztert mint folyadékot. A fent említett akrilkopolimereknek a sűrűsége kicsi (0,7— —1,6kg/cm3), adagolásuk a galvanikus úton kezelt ezüstporhoz lehetővé teszi, hogy az elektródák előállításához az ezüst felhasználást 20 %-kal csökkentsük, az ezüsttömeghez képest, amelyet az ismert eljárással azonos méretű és konfigurációjú elektródok előállításához felhasználtak mint ezüst és ezüstkloridot. A megadott típusú kopolimereknek az adalékanyagként történő hozzáadása, valamint az elektróda áramszedő elemének a formázása stabilizált metakrilsav-metilészterben, megnöveli az elektródoknak a mechanikai szilárdságát, minek következtében élettartamuk a hasonló ismert elektródokéhoz képest szintén megnő. Az ezüst-fogyasztás 80 %-kal csökkenthető, miközben a találmány szerinti másodfajú elektródák áramszedő elemeinél a villamos paraméterek igen jó minőségűek lesznek. A feltalálók által elvégzett számos kísérlet azt mutatja, hogy 5 és 30 tömeg% gyorsan ke-8 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
