194999. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés széndioxid mikro-szubmikro mennyiségeinek karbamát formájában történő konduktometriás meghatározására

194999 1 A találmány tárgya eljárás szén-dioxid mikro-szubmikro mennyiségeinek karbamát formájában történő meghatározására, a szén­dioxidnak a vele karbamátot képező abszor­­bensbe juttatása, majd a karbamátot tartal­mazó rendszer elektromos vezetőképességé­nek mérése útján. A találmány tárgya továb­bá berendezés a fenti eljárás foganatosítá­sára. Az anyagi tevékenység széles körében, pl. technológiai folyamatok kiindulási anyagai­nak, fő- és melléktermékeinek jellemzése, to­vábbá a kémiai, biokémiai, biológiai, környe­zetvédelmi stb. kutató-fejlesztő-ellenőrző munka során, a gáz, folyadék és szilárd hal­mazállapotú anyagban (mintában) alkotó vagy szennyező komponensként, illetve elemi vagy különféle vegyületek formájában jelen­lévő szén mennyiségi meghatározása nagy fontosságú információt szolgáltató gyakori analitikai feladat. A minta eredete, fizikai­­-kémiai tulajdonságai és a mintában levő szén mennyisége az alkalmazható analitikai eljárást illetően meghatározó paraméterek. A nagyszámú, részlépéseiket tekintve szükség­szerűen eltérő analitikai megoldásra azon­ban jellemző, hogy a minta széntartalmának meghatározása — néhány kivételtől eltekint­ve — szén-dioxiddá történő konverzión és az utóbbi termék detektálásán alapszik. A szén­dioxid mennyiségi meghatározásának ismert lehetőségei (gravimetria, klasszikus, illetve coulometriás, potenciometriás és spektrofoto­metriás titrimetria, pH-mérés, ionszelektív elektróddal történő mérés, hővezetőképességi detektorral történő mérés, manpmetria-gáz­­volumetria, tömegspektrometría, infravörös spektrofotometria, konduktometria) közül a konduktometriás detektálás elterjedésének és pl. a környezetvédelemmel kapcsolatos mé­réstechnikában, szerves ejémanalízisben és fémanalízisben való széleskörű alkalmazásá­nak kedvez, hogy a vezetőképesség igen gyakran — bár időigényesen — laboratóri­umban összeállítható és manuálisan működ­tethető berendezéssel mérhető, illetve a meg­határozandó koncentráció és a vezetőképes­ség közötti kapcsolat az analitikailag hasz­nos koncentráció-tartományban egyszerű ösz­­szefüggéssel leírható. Szén-dioxid relatív konduktometriás meg­határozásához alkálifém és alkáliföldfém (nátrium, kálium, bárium, stroncium) hid­­roxid híg (kb. 0,1—0,001 N) vizes oldatát használják abszorbensként. Bár a szén­dioxid nem vizes közegben végzett titrimet­­riás meghatározásához pl. etanol-amin dime­­til-formamidos oldatát sikeresen alkalmazták abszorbensként, ugyanakkor a szerves ké­miából ismert, hogy a szén-dioxid, megfele­lő körülmények között, aminokkal karbamá­tot képezve reagál, szén-dioxid karbamát for­májában történő konduktometriás meghatá­rozása nem képezte vizsgálatok, illetve kuta­tás tárgyát. Ez azzal magyarázható, hogy az 2 2 ismert megoldások szerinti aminoldatokban, a szén-dioxid kvantitatív megkötéséhez szük­séges térfogatú abszorbens alkalmazása ese­tén a képződő karbamátnak, illetve a karba­­mátnak, mint igen gyenge, önmagában nem stabil és nem is izolálható szerves savnak a sójából képződő ionok koncentrációja csak el­hanyagolható mértékű, analitikailag nem ér­tékelhető (vagy egyáltalán nem mérhető) elektromos vezetőképesség változást hoz lét­re. A szén-dioxid, illetve szén konduktometriás meghatározásával foglalkozó széleskörű szak­­irodalomból a technika mai állását ismerte­tő példaként említjük I. Holm-Jensen szerző­nek a Scand. Clin. Lab. Invest.-ben 1976-ban (36. kötet), F. Salzer szerzőnek a Microche­­mical Journal-ban 1966-ban (10. kötet), W. Stuck szerzőnek a Mikrochimica Acta-ban 1960-ban, H. Malissá szerzőnek a Mikrochi­mica Acta-ban 1957-ben, P. S. Neelakantas­­wamy szerzőnek az Analytical Instrumenta­­tion-ben 1984-ben (13. kötet) megjelent dol­gozatait, továbbá J. N. Cameron US 4,321,545 számú szabadalmi leírását. Az ismert eljárások és a foganatosításaik­ra kidolgozott berendezések lényegesebb hát­rányai a következők: 1. Nátrium- vagy kálium-hidroxid híg, vi­zes oldataiban a szén-dioxid abszorpció­ja nem kvantitatív, a konverzió hatásfo­kának változása az analízisek során je­lentős hibaforrás lehet. 2. Bárium- vagy stroncium-hidroxid híg, vizes oldataiban a szén-dioxid hatására csapadék képződik, amely a vezetőké­pesség mérésére szolgáló elektródokon leválhat, és a cellaállandó változásához, azaz hibás mérésekhez vezethet. 3. Alkálifém- vagy alkáliföldfém-hidroxi­­dok vizes oldatainak alapvezetőképessé­ge a szén-dioxid abszorpcióját követő vezetőképesség-változáshoz képest nagy, az alapvezető-képesség ingadozása, pl. hőmérsékletváltozásra jelentős hibát okozhat. 4. Alkálifém- vagy alkáliföldfém-hidroxi­­dok vizes oldatainak magas alapvezető­­-képességét, illetve ennek ingadozását csak két abszorpciós rendszer hídkapcso­­lásával lehet jól kompenzálni. 5. Az abszorpciós rendszerek nagy meny­­nyiségű lúgoldatot igényelnek a szén­­-dioxid megkötésére. 6. Az abszorpciós rendszerekben a konver­zió hatásfoka függ a szén-dioxid transz­portjára szolgáló vivőgáz térfogatse­­bességétöl, a térfogatsebesség ingado­zása vagy változása jelentős hibához vezethet. 7. Az abszorbens párolgási vesztesége miatt fellépő jelváltozást az ismert meg­oldások csak a relatíve nagy mennyisé­gű abszorbens használatával küszöbö­lik ki. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents