194996. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés optimális termőhely-művelés meghatározására
194996 A találmány tárgya kapcsolási elrendezés optimális termőhely-művelés meghatározására. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő kapcsolási elrendezés úgy van kialakítva, hogy a berendezésbe épített egy-egy optoelektrónikus áramkör bemenete össze van kötve a talajba beszúrható, acélhegyben végződő szondával. Az önmagában ismert — célszerűen kapuáramkörökből felépített — optoelektronikus áramkörök kimenetűkkel egy-egy érzékelő áramkör, lényegében egy kapacitív nyomásérzékelő és egy nedvességérzékelő áramkör bemenetére csatlakoznak. E két utóbbi áramkör kimenete egy-egy digitális különbségképző áramkör egyik bemenetével van összekötve, míg a digitális különbségképző áramkörök másik bemenetére egy-egy etalon oszcillátor csatlakozik. A digitális különbségképző áramkörök kimenetei ugyanakkor egy-egy RAM egyik bemenetére csatlakoznak, míg ugyanezen RAM-ok másik bemenetei az optoelektronikus áramkörökkel is össze vannak kötve. A RAM-áramkörök kimenetei egy több bemenetű, párhuzamos és soros átalakító áramkör egy-egy bemenetével vannak összekötve, míg ez utóbbi harmadik bemenetére egy órajelgenerátor csatlakozik. Ez utóbbi ugyanakkor egy aritmetikai áramkör bemenetével is össze van kötve. Az aritmetikai áramkör másik bemenetére a párhuzamos/soros átalakító áramkör kimenete van kötve, harmadik bemenetére pedig egy ROM csatlakozik. Az aritmetikai áramkör kimenete egy LED-diódás display-vel van összekötve. Végül a RAM által alkotott áramköri egységre egy személyi számítógép (például egy C 64 számítógép) csatlakoztatható. A kapcsolási elrendezést végül az jellemzi, hogy^ a display áramkörre egy sztohasztikus értékelemző áramkör kimenete van kötve, melynek két bemenetére a ROM kimenetei, további három bemenetére pedig egy olyan differenciált mélységérzékelő áramkör három kimenete csatlakozik, melynek 'egyik bemenete az egyik optoelektronikus áramkörrel, másik bemenete pedig a másik optoelektronikus áramkörrel van összekötve. A szántóföldi növénytermesztés alapvető és hosszú távon át meghatározó tényezője a termőhely talajának termékenysége, vagyis annak termelési potenciálja. A termelési potenciál a növény termőképességével (biológiai potenciál) és a termelés közgazdasági feltételeivel (ökonómiai potenciál) dinamikus kölcsönhatásban áll és meghatározza a növénytermesztés jövedelmezőségét. A komplex kölcsönhatás meghatározó kiindulópontja a termőhely talaja, melynek szerkezeti és állapot jellemzőit minden, a növénytermesztéssel kapcsolatos beavatkozásnál pontosan és jól kell ismerni. A kutatás és a termelésfejlesztö gyakorlat szintjén ismeretesek különféle mérési eljárások, melyek a meghatározóan fontos jellem1 zőket (konzisztenciális állapot, talajellenállás, talajnedvesség, stb.) egymástól elkülö nítetten, azok kölcsönös összefüggésének, valamint a művelési energiaráfordítás értékének meghatározása nélkül mérik. Kialakult gyakorlat szerint az előbbiekben már említett, meghatározóan fontos talajjellemzőknek hosszútávú térségi trendjei is rendelkezésre állnak, — többnyire azonban a talajművelési, ill. növénytermesztési tevékenység után. Ebből pedig az következik, hogy a jelenlegi technikai megoldások egzakt és megfelelően komplex megítélést nem biztosítanak. Mindezek pedig a növénytermesztés jövedelmezőségének csökkenéséhez, felesleges művelési energiaráfordításhoz, a termesztett növények mennyiségi csökkenéséhez, minőségének romlásához vezetnek. Mindezeket a problémákat a találmány szerinti kapcsolási elrendezés segítségével alapvetően meg lehet szüntetni, s a termelési szakember számára a munkavégzést megelőzően, akár közvetlenül a szántóföldön, gyors, pontos méréssel és kiértékeléssel megalapozott döntési lehetőséget lehet biztosítani. A kapcsolási elrendezés számítógéppel megvalósított közvetlen kapcsolata a döntést meg;alapozó mérési értékek elektronikus tárolási, feldolgozási rendszerét teszi lehetővé. A termőhelyre, ill. annak növelésére fordított energia racionalizálása és az önköltség csökkentése már korábban is fontos feladat volt. Egy ilyen ismert mérőberendezés az ún. tenzometrikus mérőkocsi, amely a helyszínen mért adatokat elektronikus eszközökkel rögzíti. A mért adatok feldolgozása külön számítógéppel történik. A berendezés hátránya a bonyolult felépítés, másrészt a berendezés méretei. De hátrány még a bonyolult technikai apparátust igénylő felszerelés és nem utolsó sorban azok költsége, valamint a magas kvalifikációt igénylő személyi feltételek. Alkalmaznak egyedi mérőberendezéseket is. Ezek a berendezések különálló, egy adott célra alkalmas (pl. talajnedvesség) eszközök, amelyek a szükséges paramétereket egymástól függetlenül, továbbá a természeti táj rendszerétől és annak időbeni függőségétől elkülönítve mérik és regisztrálják. Hátrányuk, hogy a feldolgozás csak manuálisan lehetséges az összes mérési adat ismeretében. Ismertek továbbá a mikrohullámú mérőberendezések is. Ezek a berendezések az energiafelhasználásra utaló paramétereket rádióhullámokon küldik a számítógépterembe. A berendezés rendkívül költséges. Csak bizonyos körzetben alkalmazható. A termőtalaj paramétereinek változása energetikai szempontból csak egy adott körzethatáron belül érzékelhető. Ugyanezen cél érdekében fejlesztették ki azt az energetikai mérő- és kiértékelő berendezést, amely főleg szántóföldi gépkomp2 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
