194986. lajstromszámú szabadalom • Eljárás földalatti terek, előnyösen földalatti vasútak hulladék hőenergiájának hasznosítására és a szellőző levegő beszívott mennyiségének hőelvonással történő csökkentésére

194986 4 keresztül, ott hőenergiáját legalább részben kivonjuk, majd ezt a kivont hőenergiát a földalatti térben és/vagy külső, a földalatti tértől független helyen, önmagában ismert módon használati melegvíz és/vagy fűtési melegvíz készítésére használjuk, a hűtő-fűtő berendezésből kilépő csökkentett hőenergiájú levegőt pedig a beszívott, friss levegőhöz ke­verve visszajuttatjuk a főszellőző alagúton át a földalatti térbe. Itt jegyezzük meg, hogy »főszellőző alag­út« alatt a jelen találmány vonatkozásában mindazon vezetéket, kürtőt, alagutat értjük, amelyen keresztül a külső levegő bejut, il­letve távozik a földalatti térből. A találmány szerinti eljárás minden más, ismert, hasonló eljárástól eltérően a földalatti terek, előnyösen földalatti vasutak vonalalag­­utjainak, állomástereínek és egyéb üzemi he­lyiségeinek mintegy 20—30 °C hőmérsékletű levegőjét használja hőforrásként, amelynek közel állandósága az üzemeltetési technoló­gia során a berendezések hőleadásából adó­dik. Az állandó jellegű, nagy mennyiségű hőenergiát tartalmazó hőforrás részbeni ki­használásával a találmány szerinti eljárás az eddig nagy energiaigénnyel, ventillátorok útján kihajtott szellőzőlevegő hőenergiáját használja ki. A találmány szerinti eljárás alkalmazásá­val lényegesen csökken a szükséges beszí­vott főszellőző-levegő mennyisége tekintve, hogy a hőenergiáját részben elvesztett, hűtött levegő is visszavezetésre kerül. így lényege­sen kisebb méretű ventillátor, s ennek meg­felelően lényegesen kisebb motorteljesítmény- és műtárgy-igény jelentkezik, ugyanakkor a szellőző-levegőből kivont hőenergiával biz­tosítható az állomási és üzemi terek, továbbá aluljárók melegvíz-fűtése, illetve hidegvíz­hűtése, nem utolsó sorban pedig az állomá­sok környezetében található intézmények, gyárak, lakóépületek, stb. részére szükséges hőenergia is. A találmány szerinti eljárás alkalmazásá­val az alagúti szellőzőlevegő egyaránt hűt­hető és fűthető. Ily módon egyaránt alkal­mazható az alagúti főszellőzésben a főszellő­ző levegő előfütésére, továbbá hűtött levegő, illetve hűtött víz előállítására. Az eljárás egyik előnyös foganatosítási módjánál téli üzemeltetés során a szellőző­levegő hőtartalmának legalább egy részét hőszivattyú elpárologtatóján elvonjuk, majd a csökkentett hőenergiájú szellőző-levegőt hűtőlevegőként visszavezetjük a földalatti térbe. Az eljárás másik kedvező foganatosítási módjánál nyári üzem esetén a szellőzőleve­gőnek legalább egy részét első lépcsőben hő­szivattyú kondenzátorán vezetjük, át és ott annak hőtartalmát növeljük, majd a növelt hőtartalmú szellőzőlevegőt második lépcső­ben levegőhűtőn vezetjük át, ahol hőenergiá­ját részben elvonjuk és hasznosítjuk, végül 3 az így kezelt szellőzőlevegőt kivezetjük a szabadba. A találmány egy további foganatosítási módjánál a találmányi célkitűzést az önma­gában ismert ún. hőcsőelv alapján, illetve hőcsővel működő hőcserélő alkalmazásával oldjuk meg, éspedig úgy, hogy a földalatti — például az elektromos berendezéseket tar­talmazó — térben keletkező hőmennyiséget hordozó levegő legalább egy részét hőcsö­ves hőcserélőn keresztül juttatjuk a főszellő­ző alagútba, míg a hőcsöves hőcserélőben leadott, illetve elvont hőmennyiséget — adott esetben különböző fűtési, melegítési, stb. cé­lokra — hasznosítjuk. Ezen ’ utóbbi eljárásváltozat foganatosítá­sa úgy történhet, hogy az alagútban, illetve műtárgyban általában az utastér alatt az elektromos berendezéseket befogadó elektro­mos tér, általában a pályatest, alatt pedig főszellőző alagút van kialakítva, és az emlí­tett elektromos tér, valamint a főszellőző alagút a közöttük lévő elválasztófalba beépí­tett hőcsöves hőcserélőn át van egymással összekötve. A hőcsöveknek kiterjedt szakirodalma van — például P. D. Dunn — D. A. Reay: »Hő­csövek« (Műszaki Könyvkiadó, 1982.) vagy például: »Hővisszanyerés távozó levegőből« 23—25. oldalán. A találmány szerinti eljárás azon változa­ta, melynél a hőcsöves hőcserélőt alkalmaz­zuk, az alábbi főbb előnyöket biztosítja a hagyományos szellőzéssel szemben: — nincs elektromos energiafogyasztás, ami egyben azt is jelenti, hogy nem növeli a be­vezetőben leírt veszteséghő mennyiségét; — nincs forgó és kopó alkatrésze; — kis helyszükséglete miatt nem igényel külön létesítendő teret; — gyakorlatilag nincs karbantartási igé­nye. A találmány szerinti eljárás alkalmazásá­nak tág tere lehet a metró üzemében, így elektromos berendezések és az alagútfal hű­tése, kéreg alatt vezetett metróvonal feletti útpályák fűtése, gyalogos átkelőhelyek, köz­úti felüljárók le- és felhajtó ágainak fűtése, a metróvonalak mentén lévő ipari üzemek és egyéb épületek kisegítő fűtő- és melegvíz­­ellátása, a metróállomások üzemi tereinek fűtése, az aluljárók üzemi helyiségeinek és rámpáinak fűtése, a metrólejáratoknál a lég­függöny fütőenergiájának biztosítása, stb. Nagy előnye a találmány szerinti eljárás­nak az is, hogy egy-egy metróvonalon belül egyes állomásokon önállóan is bevezethető anélkül, hogy a teljes vonalat érintené. Ezáltal lehetséges a lépcsőzetes átállás az új, találmány szerinti főszellőzésre, sőt ahol az nem szükséges vagy nem célszerű — pél­dául nincs fűtési vagy hűtési igény — azo­kat az állomásokat továbbra is a régi föszel­­lőzési móddal lehet üzemeltetni. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents