194956. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mélyépítési műtárgyak és a környező talajok szilárdítására és vízzáróvá tételére
194956 vízzáró réteget képez. Ezáltal tehát nemcsak a csatorna szivárgási járatait tömjük el tökéletesen, hanem a környező talajt is vízzáróvá tesszük és megszilárdítjuk. így a csővezeték ágyazási viszonyai is nagymértékben javulnak, ami döntő fontosságú a csatornahálózatok állékonysága és élettartama szempontjából. Az oligomer-oldat szállítására, csatornába töltésére és visszaszivattyúzására célszerűen 3,5-10 m3 űrtartalmú iszapszippantó autókat használunk. A savas oldat szállítására, csatornába töltésére és visszaszivattyúzására korrózióálló felszereléseket (műanyag tartályokat, korrózióálló szivattyúkat stb.) használunk. A csatornafelújítás kezdetén, a csőelzárókkal leválasztott javítandó szakasznak oligomer-oldattal való feltöltése a hibák diagnosztizálására jelenleg alkalmazott, vízzel végzendő nyomáspróbát is helyettesíti, ami külön előnnyel jár. Ugyanis a felújítás előtt vízzel végzett nyomáspróba során a csatornák hiányosságain keresztül nem kívánatos módon jelentős mennyiségű víz kerül a talajba, ami további roskadásokat, kiüregelődéseket okozhat, így további károsodásokhoz vezethet. A találmány szerinti eljárás során a talajba kiinjektálódott oligomer-oldat (a vízénél nagyobb viszkozitása és eltérő jellege miatt) talajkimosásokat, roskadásokat nem okoz. A csatornaszakasznak oligomer-oldattal való feltöltése után mért exfiltrációt át kell számolni. Az itt nem részletezett számítások szerint a hőmérséklettől, az alkalmazott oligomer-oldat viszkozitásától stb. függően azonos „m" nyomómagasság mellett (az oligomer-oldat nagyobb fajsúlyát is figyelembe véve) mintegy 10-16-szor több víz folyna el a hagyományos, vizes nyomáspróba során, mint amennyi oligomer-oldat a talajba jut. Eljárásunk nagy előnye az is, hogy a javítást úgy is végezhetjük, hogy egyszerre három vagy több akna közötti szakaszt veszünk kezelésbe a hozzátartozó házi bekötővezetékekkel, víznyelő aknákkal, víznyelő és tetőbekötő vízvezetékekkel együtt. A találmány szerinti eljárással ugyanis a csatornaszakasz javításával egyidőben ezeket a vezetékeket is kijavíthatjuk. így az alkalmazott felszerelésektől és a rendelkezésre álló oldatmennyiségektől, valamint a javítandó csatorna belméretétől függően 30-100 m hoszszú csatornaszakasz javítása is egyszerre, egy ütemben elvégezhető. Megfelelő szervezéssel és begyakorlás mellett, nagyüzemi módszerek alkalmazásával egy 8 órás műszakba 2-3 javítási ütem is elvégezhető úgy, hogy például az 1. ütemben javított csatornaszakaszból visszaszivattyúzott oldatot az előre lezárt, a 2. ütemben javítandó csatornaszakaszba töltjük, majd az innen visszaszivattyúzott oldatot a 3. ütemben javítandó csatornaszakaszba visszük át. 7 A találmány szerinti eljárás csatornajavítások esetén a további fő előnyöket is biztosítja: A teljes javítási technológiai folyamat viszonylag kis költséggel és felszereléssel gépesíthető. Az élőmunka ráfordítás rendkívül kicsi, a javítás sebessége viszont igen nagy. A közlekedést és a forgalmat szinte.alig akadályozza; burkolatbontásra nincs szükség. Az eljárás nem robbanás- vagy tűzveszélyes. A javítás során a csatorna hidraulikai tulajdonságai nem romlanak. A megjavított csatorna külön fenntartási költséget nem igényel. Az eljárás talajvízben lévő csatornák javítására is alkalmas; ilyen esetben az „m" nyomómagasságot a talajvíz szintjétől számítjuk. A javítás után a csatornaszakaszból viszszaszívott oligomer-oldat és savas oldat többször is felhasználható. Minthogy a találmány szerint a javítást oldatokkal végezzük, nincs szükség a hiba helyek előzetes feltárására, ami rendkívül körülményes, idő- és munkaigényes, költséges művelet. Az oldatok a hibahelyeket automatikusan megtalálják, és a hibákat megszüntetik. A találmány szerinti eljárás a csatornaszakasz egyedi hibáinak (például néhány csőillesztésnek) megjavítására is alkalmas. Ekkor nem töltjük fel a teljes javítandó csatornaszakaszt, hanem megfelelő, ismert berendezések segítségével csak a kívánt helyre jut tatjuk el az oldatokat. Ekkor a javítás idejére a csatornát rendszerint nem kell üzemen kívül helyezni, mert a szerkezeten lévő átvezető csövön az érkező szennyvizek tovább folyhatnak. Feltöltéses módszer alkalmazásakor is megoldható, hogy a csatorna a javítás alatt üzemeljen. Eljárhatunk például úgy, hogy a kiiktat ott szakasz előtti aknából az érkező szennyvizeket átemeljük, de eljárhatunk úgy is, hogy a feltöltés alatt lévő csatornaszakaszon a szélső csőelzárók között az érkező szennyvizek átvezetésére a javítandó csatorna belméretének kb. felét kitevő, megfelelően rugalmas csővezetéket helyezünk el. A feltöltéses módszer alkalmazása során azonban az esetek túlnyomó többségénél a szennyvizek átemelésére és átvezetésére nincs szükség, mert a javítás olyan rövid ideig tart, hogy a csatornaszakasz lezárásából keletkező visszaduzzasztás nem okoz problémát. Ha egyszerre több akna közötti szakaszt javítunk, és a kezelő oldatok mennyiségének csökkentése végett a közbeeső aknák valamelyikét nem kívánjuk feltölteni, akkor ezeket az aknákat a hozzáfolyási és elfolyási oldalon olyan csőelzárókkal zárjuk el, amelyeken átvezető cső van. A két folyadékot alkalmazó technológia további előnye, hogy az esetleges felderítetlen bekötéseken keresztül nem juthat gáz a környezetbe. 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
