194876. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 1-szulfo- 2-azetidinon-származékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

194876 A találmány szerinti (la) általános kép­letei vegyületek — a képletben R“, R1 jelen­tése a már. megadott — R“ csoportját az 1- -szulfo-csoport megtartása mellett másik R“ csoporttá alakíthatjuk, így további találmány szerinti vegyületeket kapunk. így például az R helyén metil-szulíoniloxi-metil-csoportot tar­talmazó (la) általános képletű vegyületet olyan (la) általános képletű vegyűletekké alakíthatjuk, ahol Ra jelentése piridino-metil­­-csoport. A reakciót előnyösen vizes vagy víz­zel elegyedő, oldószeres oldatban, például acetonnal, acetonitrillel, N,N-dimetil-form­­amiddal készült oldatban vagy víznek és az említett vízzel elegyedő oldószernek az ele­­gyében készített oldatban folytatjuk le. Bi­zonyos esetekben előnyös, ha bázist, például alkálifém-karbonátot vagy alkálifém-foszfátot is adagolunk. A reakciót általában 20—100°C hőmérsékleten folytatjuk le. A kapott (la) általános képletű vegyületet — a képletben R1 és R“ jelentése a már megadott — ismert módon izoláljuk és tisztítjuk, mint azt már a szulfonálási reakciónál említettük. Ha a kapott (la) általános képletű vegyü­­let — a képletben R1 és R° jelentése a már megadott — védőcsoportot tartalmaz, a védő­csoportot szükség esetén eltávolítjuk. A védő­csoportot ismert módon, például savval, bá­zissal vagy hidrazinnal, redukcióval, imino­­-halogénezőszerrel, imino-éterezőszerrel,majd ezt követő hidrolízissel távolíthatjuk el. A megfelelő módszer kiválasztása a védőcso­porttól függ. Ha a védőcsoportot savval tá­volijuk el, a sav például szervetlen sav — például sósav, kénsav vagy foszforsav — vagy szerves sav — például hangyasav, ecet­sav, trifluor-ecetsav-, propionsav, benzol-szul fonsav, vagy p-toluolszulfonsav —, vagy sa­vas ioncserélő gyanta lehet, amelyeknek ki­választása a védőcsoporttól és egyéb körül­ményektől függ. Ha a védőcsoportot bázissal távolijuk el, bázisként szervetlen bázisokat — például alkálifém-hidroxidokat, így nátrium­vagy kálium-hidroxidot, alkáliföldfém-hidr­­oxidot, így kálcium- vagy magnézium-hidroxi­­dot, alkálifém-karbonátot vagy alkáliföldfém -karbonátot — vagy szerves bázisokat — például fém-alkoxidokat, szerves aminokat, kvaterner ammóniumsókat —, valamint bá­­zisos ioncserélő gyantákat alkalmazhatunk, ezeknek a kiválasztását is a védőcsoport és egyéb körülmények határozzák meg. Ha a védőcsoport eltávolítását savval vagy bázissal oldószerben végezzük, hidrofil, szer­ves oldószereket, vizet vagy oldószerek ele­­gyét alkalmazzuk. Ha a védőcsoportot redukcióval távoli­juk el, a redukciót fémmel — így ónnal vagy cinkkel — vagy fémvegyülettel — így króm­­-dikloriddal vagy króm-acétáttal — és szer­ves vagy szervetlen savval — így ecetsavval, propionsavval vagy sósavval —,vagy fém­­-hidrogénező katalizátor jelenlétében végzett katalitikus redukcióval hajthatjuk végre, ezeknek kiválasztása a védőcsoporttól és 9 egyéb feltételektől függ. A katalitikus re­dukcióban alkalmazott katalizátor például platinakatalizátor —így platinadrót, platina­szivacs, platinakorom, platina-oxid vagy kol­loid platina —, palládiumkatalizátor — igy palládiumszivacs, palládiumkorom, pallá­­dium-oxid, palládium bárium-szulfáton, pal­ládium bárium-karbonáton, palládium-aktív szénen, palládium szilikagélen vagy- kolloid palládium —, nikkel katalizátor — igy redu­kált nikkel, nikkel-oxid, Raney-nikkel vagy Urushihara nikkel — lehet. Ha a redukciót fémmel és savval végez­zük, fémvegyületet — vas- vagy krómvegyü­­letet — és szervetlen savat, — így például só­savat — vagy szerves savat — így például hangyasavat, ecetsavat vagy propionsavat — alkalmazunk. A védőcsoportnak redukcióval való eltávolítását általában oldószerben foly­tatjuk le. Az alkalmazható oldószerek példá­ul az alkoholok, így a metanol, az etanol, a propilalkohol és az izopropilalkohol, továbbá etil-acetát. A fémmel és savval végzett re­dukciót általában vízben vagy acetonban folytatjuk le, de ha a sav folyékony, ez lehet az oldószer is. A savas, bázisos vagy redukciós eljárá­sokban a reakciót általában hűtés vagy me­legítés közben végezzük. Ha a védőcsoportot imino-halogénezőszer­­rel, majd imino-éterezőszerrel és kívánt eset­ben ézt követő hidrolízissel távolítjuk el, az imino-halogénezőszer például foszfor-triklo­­rid, foszfor-pentaklorid, íoszfor-tribromid, foszfor oxiklorid, tionil-klorid vagy foszgén. A reakcióhőmérséklet nem kritikus, általában szobahőmérsékleten hűtés közben dolgozunk. A kapóit reakcióterméket ezután alkohol vagy fém-alkoxid imino-éterezőszerrel reagáltat­­juk. Az alkohol például metanol, etanol, izo­­propanol, n-butanol, terc-butanol lehet vala­mint olyan alkoholok lehetnek, amelyeknek az alkilcsoportját alkoxiesoport, például met­­oxi-, etoxi-, propoxi-, izopropoxi- vagy but­­oxiesoport helyettesíti. A fém-alkoxidok pél­dául alkálifém-alkoxidok — így nátrium-alk­­oxidok vagy kálium-alkoxidok — és alká­lifém-alkoxidok — így kálcium-alkoxidok vagy bárium-alkoxidok —, amelyeknél az al­koholrész az előzőekben megadott alkoholok­ból származhat. Ha a védőcsoport szerves karbonsavma­radék és a karboxilcsoport karbonilcsoport­­jával szomszédos szénatomjához például szabad aminocsoport, hidroxilesoport, mer­­kaptocsoport, karboxilcsoport vagy szulfo­­csoport kapcsolódik, a védőcsoport eltávo­lítása előtti reakció előtt előnyösen előzetes kezelést végzünk, amellyel a karbonilcsoport reakcióképességét megnöveljük. Ezt például abban az esetben mutatjuk be, amikor a kar­­bonilcsoporttal szomszédos szénatomhoz sza­bad aminocsoport kapcsolódik. Ebben az eset­ben a védőcsoportot úgy távolítjuk el, hogy az aminocsoportot tioureidocsoporttá alakít­juk, majd végrehajtjuk a dezacilezést vagy 10 7 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents