194808. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új alfa-allén-alfa-aminosavak és ilyen hatóanyagokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

194808 felelő szerves vagy szervetlen sav, például foszforsav, piroszőíősav, sósav vagy kénsav feleslegével kezeljük. Általában a szabad bá­zist feloldjuk egy poláros szerves oldószer­ben, így etanolban vagy metanolban, és a savat hozzáadjuk az oldathoz. A hőmérsék­letet 0°C és 100°C között tartjuk. A keletke­zett savaddíciós só spontán módon kiválik vagy kicsapható az oldatból egy kevésbé po­láros oldószer segítségével. Az (I) általános képletű vegyületek sav­addíciós sóiból a megfelelő szabad bázisok felszabadíthatok úgy, hogy a sót egy alkal­mas bázis feleslegben vett mennyiségével kezeljük, rendszerint vizes oldószer jelenlé­tében, 0°C és 100°C közötti hőmérsékleten. Alkalmas bázis például a kálium-karbonát vagy a nátrium-hidroxid. A felszabadított bá­zist szokásos módon, például szerves oldó­szerrel végzett extrakcióval különítjük el. A találmány szerinti vegyületek gyógyá­szatiig elfogadható nemtoxikus sóit úgy ál­lítjuk elő, hogy a szabad savakat egy gyó­gyászatiig elfogadható bázis alkalmas meny­­nyiségével kezeljük. Gyógyászatiig elfogad­ható bázis például a nátrium-hidroxid, kálium­­-hidroxid, lítium-hidroxid, ammónium-hidr­­oxid, kálcium-hidroxid, magnézium-hidroxid, vas(II)-hidroxid, cink-hidroxid, réz-hidroxid, mangán (III) -hidroxid, alumínium-hidroxid, vas(III)-hidroxid, mangán(IV)-hidroxid, izo­­propil-amin, trimetil-amin, dietil-amin, trietil­­-amin, tripropil-amin, etanol-amin, 2-dimetiI­­-amino-etanol, 2-dietil-amino-etanol, lizin, ar­­ginin, hisztidin, koffein, prokain, hidrabamin, kolin, bétáin, etilén-diamin, glükóz-amin, me­­tit-glükamin, teobromin, purinok, piperazin, piperidin, N-etil-piperídin, poliamin-gyanták, stb. A reagáltatást vízben vagy víz és egy inert, vízzel elegyedő szerves oldószer ele­­gyében, mintegy 0°C és 100°C hőmérsékle­ten, előnyösen szobahőn végezzük. Tipikus inert, vízzel elegyedő szerves oldószer pél­dául a metanol, etanol, izopropanol, buta­nol, aceton, dioxán vagy tetrahidrofurán. A találmány szerinti vegyületek és a bázisok mólarányát úgy választjuk meg, hogy meg­feleljen a mindenkori sóban szükséges ará­nyoknak. fgy például, ha kalcium- vagy mag­nézium-sót akarunk készíteni a kiindulási, (I) általános képletű szabad savból, a savat legalább fél mólekvivalens gyógyászatilag elfogadható bázissal kell kezelnünk ahhoz, hogy semleges sót kapjunk. Ha az (I) álta­lános képletű vegyületek alumínium-sóit állít­juk elő, a gyógyászatilag elfogadható bázist legalább egyharmad mól-ekvivalensnyi meny­­nyiségben kell reakcióba vinni, ha semleges sót akarunk előállítani. Az (I) általános képletű vegyületek sói visszaalakíthatok a megfelelő szabad savak­ká úgy, hogy a sót egy savval, előnyösen egy szervetlen savval, például sósavval, kén­savval megsavanyítjuk, 0°C és 50°C közötti hőmérsékleten, előnyösen szobahőmérsékleten. 5 4 Kívánt esetben a racém vegyületek szoká­sos rezolválószerekkel a megfelelő optikai­lag aktív antipódokra bonthatók. így a rezol­­válás elvégezhető például a vegyületek és optikailag aktív savak reagáltatásával ka­pott diasztereomer-sók elkülönítésével, pél­dául frakcionált kristályosítással. Erre a célra alkalmas optikailag aktív savak például a következők: kámfor-10-szulfonsav, 2-bróm­­-kámfor- 10-szulfonsav, kámforsav, metoxi­­-ecetsav, borkősav, almasav, diacetil-borkő­­sav, pirrolidin-5-karbonsav optikailag aktív formái. Az elkülönített tiszta diasztereomer sok ezután szokásos eljárással megbonthatok, amikor a megfelelő, optikailag aktív (I) álta­lános képletű vegyületekhez jutunk. A találmány szerinti aktív vegyületek és sók adagolása bármely, a dekarboxiláz en­zim aktivitást csökkentő anyagoknál szoká­sos úton történhet. így a vegyületek oráli­san, parenterálisan és egyéb szisztemikus utakon vagy aeroszol formában adagolhatok. Az adagolás módjától függően, a talál­mány szerinti készítmények szilárd, fél-szi­lárd vagy folyékony adagolási egységekben, így például tabletták, kúpok, pirulák, kap­szulák, porok, folyadékok, szuszpenziók for­májában szerelhetők ki, előnyösen a precíz dózis egyszeri adagolásra alkalmas egység­­-dózisok formájában. A készítmények a gyógy­szerkészítésben szokásos vivő- vagy hordo­zóanyagokat és az (I) általános képletű ve­gyieteket vagy gyógyászatilag elfogadható sóikat tartalmazzák, adott esetben egyéb gyó­gyászati vagy gyógyszerészeti anyagok, hor­dozók, hígítók jelenlétében. A parenterális adagoláshoz általában in­jekciót használunk, amely szubkután, intra­­muszkuláris vagy intravénás úton juttatható a szervezetbe. Az injekciós készítmények szo­kásos formában, így oldatok, szuszpenziók vagy emulziók formájában, vagy szilárd for­mában készülhetnek, melyet beadás előtt meg felelő folyadékkal hígítanak. Alkalmas vivő­anyagok például a következők: víz, sóoldat, dextróz, glicerol, etanol. Ezenkívül a gyógy­szerkészítmények adagolásra kész formájuk­ban tartalmazhatnak még kismennyiségü nem­­tox kus segédanyagot, így nedvesítő- vagy emulgeálószert, a pH beállítására szolgáló puf­fert, így például nátrium-acetátot, szorbitán­­-monolaurátot, trietanol-amin-oldatot. A találmány szerint a célvegyületeket elő­nyösen úgy állítjuk elő, hogy először blok­koljuk egy alfa-aminosav karboxilcsoporttól eltérő reaktív funkciós csoportjait, majd a sav funkciót egy alfa-acetilén-alkohollal ész­­teresítjük, majd Claisen átrendeződést vég­zünk, ami oxazolon gyűrűrendszer keletke­zéséhez vezet, melyet azután alkoholízissel megnyitunk. Az aminosavat hidrolízissel kap­juk. Az alfa-aminosavakban jelenlévő funkciós csoportok széles-választéka miatt a fenti szin­­tézisutat esetenként módosítani kell, az alkal­mazott védőcsoportok és a reakciólépések sor-6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents