194789. lajstromszámú szabadalom • Eljárás réteges biztonsági üveg előállítására
11 194789 12 Ezek az eredmények nem kielégítők. E példákban kapott eredményeknek a 7. példa eredményeivel való összehasonlítása azt mutatja, hogy a kétrétegű üveg azonos vastagsága esetében létezik az energiaelnyelő sajátságokkal rendelkező réteg és a belső védőréteg vastagsága között egy olyan viszony, amelynek értéke szerint az előállított réteges üveg tulajdonságai kielégítők vagy nem kielégítők. 9. példa Az 1. példában megadott módon járunk el azzal a különbséggel, hogy az energiaelnyelő tulajdonságokkal rendelkező réteg polimerizációját egyetlen hőmérsékleten, azaz 60 °C-on 20 órán át végezzük. Az ütközési ellenállásnak az 1. példában megadott körülmények közötti vizsgálata során a következő értékeket kapjuk:- A nagy golyóval végzett vizsgálat eredménye 6 méter, a kis golyóval végzett vizsgálat eredménye -20 °C-on 6 méter, +40 °C-on 13,5 méter. A kis golyóval -20 °C-on kapott érték nem kielégítő. Az e példában kapott eredménynek az 1. példában kapott eredménnyel való összehasonlítása mutatja a hőmérsékletnek a reaktív ömledék polimerizációjára gyakorolt befolyását. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás üveglemezből, energiaelnyelő sajátságokkal rendelkező, átlátszó, poliuretán-alapú közbenső rétegből és önmagában hegedő átlátszó, különösen hőre keményedő poliuretán-alapú műanyagbevonat-rétegből álló, réteges üveg előállítására, azzal jellemezve, hogy az energiaelnyelő sajátságokkal rendelkező, poliuretán-alapú közbenső réteget lényegében egy 40 °C hőmérsékleten 5000 centipoise-nál kisebb belső súrlódású izocianát-komponensből - amely legalább egy, alifás vagy cikloalifás diizocianátot vagy egy izocianát-prepolimert tartalmaz - és egy poliolkomponensből - amely legalább egy, 500 és 4000 közötti molekulasúlyú, hosszú szénláncú, bifunkciós poliolt és lánchosszabbító szerként legalább egy, rövid szénláncú dióit tartalmaz - álló reakciókeveréknek sík, vízszintes hordozón végzett, reaktív ömlesztésével kapott poliuretánból állítjuk elő. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy izocianát-komponensként egy olyan, karbamidcsoportokat tartalmazó izocianátot alkalmazunk, amelyben a karbamidcsoportok mennyisége az izocianát-komponens összes tömegének 10 százalékáig terjedhet, előnyösen 5-7 tömegszázalék. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy izocianát-komponensként 3- (izocianato-metil)-3,5,5-trimetil-ciklohexil-izocianátot alkalmazunk. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az energiaelnyelő tulajdonságokkal rendelkező poliuretán izocianát-komponensét és poliol-komponensét olyan mennyiségben alkalmazzuk, hogy az izocianátcsoportok egyenértékszámának a hidroxilcsoportok egyenértékszámához való viszonya körülbelül 1. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a különböző poliolok egymáshoz viszonyított arányát úgy választjuk, hogy a rövid szénláncú dióiban jelenlévő hidroxilcsoportok egyenértékszáma az összes hidroxilcsoportok 20-70 százaléka, míg a hidroxilcsoportok egyenértékszámán ik viszonya nagyságrendben 1. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy izocianát-komponensk ént lényegében karbamidcsoportokat hordozó 3-(izocíanato-metil)-3,5,5-trimetil-ciklohexil-izocianátot, és p oliol-komponensként lényegében körülbelül 1000 irolekulasúlyú poli(tetrametilén-glikol) és 1,4-butánd ol keverékét alkalmazzuk. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogypoliol-komponensként legalább egy, kettőnél több funkciós csoportot tartalrrazó poliolt alkalmazunk. 8. A 7. igénypont szerinti eljárás, azzal jelleír e z v e, hogy kettőnél több funkciós csoportot tartalmazó poliolként valamilyen trióit alkalmazunk. 9. Az 1-8. igénypont bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az energiaelnyelő sajátsí gokkal rendelkező poliuretán poliol-komponenseként olyan keveréket alkalmazunk, amelynek teljes m ennyiségére vonatkoztatva egy egyenérték hidroxilcíoportban a hosszú szénláncú poliol 0,30-0,45 egyénéi téket, a rövid szénláncú diói 0,2-0,7 egyenértéket és a kettőnél több funkciós csoportot tartalmazó poliol 0- 0,35 egyenértéket képvisel. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az energiaelnyelő poliuretán-réteg előállításához adalékanyagokat, így valam ilyen katalizátort, burkolós2:ert és stabilizálószert használunk. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan, energiaelnyelő sajátságokkal rendelkező poliuretánréteget alkalmazunk, amelynek burkolóréteggel együttes ví stagsága 0,5 mm-nél nagyob o, és az energiaelnyelő síjátságokkal rendelkező réteg vastagsága legalább 0,1 mm. 12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan réteges üveget állít unk elő, amelyben az energiaelnyelő tulajdonságokká I rendelkező réteg és az üveglemez közötti tapadás (a Jhézió) 2 daN/5 cm értéknél nagyobb. 13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy energiaelnyelő sajátságokkal rendelkező rétegként olyan poliuretánt alkalmazunk, amelynek 0,5 mm vastagság mellett a mechanikai igénybevétellel előidézett folyási küszöbértéke óy -7 0 °C alatti hőmérsékleten 3 daN/mm2 vagy ennél kevesebb, a mechanikai igénybevétellel előidézett törési karakterisztikája <5R +40 °C hőmérsékleten 2 daN/mm2 vagy ennél nagyobb, a törést előidéző megnyújtási karakterisztikája fR+20 °C hőmérsékleten 250 és 500 százalék közötti érték, iniciált szakítási szilárdsága Ra +20 °C hőmérsékleten 9 daN/mm vagy ennél nagyobb érték. 14. Az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az energiaelnyelő sajátságokkal rendelkező poliuretán-réteget a reaktív ömlesztés során 80 °C hőmérsékleten végzett polimerizáciúval állítjuk elő. 15 Az 1-14. igénypontok bánnelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy legalább egy triizociínátot tartalmazó izocianát-komponenst alkálin izünk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 (2 db rajz) 7
