194775. lajstromszámú szabadalom • Vízhozammérő berendezés
A találmány tárgya vízhozammérő berendezés, amely áramló élővizek vízhozama nagyságának meghatározására használható és amelynek kerekeken mozgatható kocsiszekrénye, a kocsiszekrényen tartott, gyakorlatilag vízszintesen kinyúló gémszerkezete, a gémszerkezeten levő kötélvezető tárcsákon tartott kötél egyik végén mérőkészüléke, valamint a kötél másik végét tartó, kötélmozgató szerkezete van. Hidrológiai, meteorológiai és agronómiái szempontokból fontos annak ismerete, hogy az áramló élővizeknek mekkora a vízhozama. A vízhozam nagyságának ismerete főként a nagyobb folyóknál fontos, azonban kisebb vízfolyások esetén is előnyös, ha ismerjük a vízhozam nagyságát, főként árvíz, nagy esőzések, jelentős öntözési igény stb. esetén. A vízhozam nagyságát a mederkeresztmetszet (szelvény), a vízmélység eloszlás és az áramló víz sebességeloszlása ismeretében lehet meghatározni. Ezek közül az adatok közül a mederkeresztmetszet általában hosszú időn keresztül azonos marad, tehát nem kell gyakran meghatározni, a vízmélység eloszlást és az áramló víz sebességének eloszlását aránylag rövid időközökben mérni kell. Az ismert mérési eljárások közül a legrégebbi az úgynevezett csónakos mérés. Ennél az eljárásnál meghatározott helyeken a csónak helyzetét rögzítik, a mérőműszert a csónakból a vízbe eresztik és az adott helyeken így határozzák meg a különböző vízmélységekben levő tényleges áramlási sebességet, majd a mért értékekből meghatározzák az időegységenként átáramló vízmennyiséget. E mérési módszer hibája, hogy a csónaknak kívánt helyekre irányítása és a helyeken való rögzítése sok időt vesz igénybe, a csónakot nem lehet jól rögzíteni, különböző mozgásokat végez mérés közben és ezért a mérés pontossága nem kielégítő, ezenkívül - főként árvizek esetén - a csónakból való mérés balesetveszélyes. A mérési munka gyorsítására és a balesetveszély csökkentésére kidolgoztak már kötélpályás vízhozammérő eljárásokat is. Ezeknél az eljárásoknál a meder egy meghatározott szelvénye fölött kötelet feszítenek a két part közé. A kifeszített drótkötélre mérőműszer vagy mérőfülke van függesztve, amelyet valamilyen módon a drótkötél mentén mozgatnak és adott helyeken megállítanak. A mérés módja és a kapott paraméterek, adatok kiértékelése ugyanúgy történik, mint a csónakos mérésnél. Ilyen mérési módszerhez való eszközöket ismertet például a hidrológiai és hidraulikai műszerek katalógusa (Budapest, 1976). A kötélpályás vízhozammérő módszernek a csónakos méréshez viszonyítva előnye, hogy a mérések jelentősen rövidebb idő alatt elvégezhetők és a balesetveszély csekély, azonban hátránya, hogy mindig csak azonos mederszelvényben lehet a méréseket végezni. A drótkötél és a drótkötelet tartó szerkezetek, építmények nagy beruházási költséget igényelnek, ezért a mérés alá vetett mederszelvények számát a lehető legkisebbre kell csökkenteni. Maguk a mérőműszerek is drágák, a kötélpályáról nem szerelhetők le könnyen, ezért más mederszelvényeken való mérésekhez nem használhatók fel, az árukhoz képest igen kicsi a kihasználtsági fokuk. Hátrányos az is, hogy a kötélpályát, illetve drótkötelet legföljebb csak 50-200 méter fesztáv fölött lehet átfeszíteni, és emiatt nagyobb, szélesebb 1 folyóvizek vízhozamának mérésére a kötélpályás módszer nem, vagy csak jelentős korlátozással használható. Egy ismert, a kötélpályás módszert továbbfejlesztő módszer az úgynevezett hídi mérés. A kötélpályás mérési módszerrel elérhető mérési pontosság, személyi biztonság és az aránylag nagy mérési gyorsaság a hídi mérési módszernél is meg van, és mindezek mellett további előnye, hogy a mérőműszer, a mérőberendezés gyorsan a mérni kívánt mederszelvényhez szállítható, azaz ugyanazzal a mérőműszerrel, illetve mérőberendezéssel tetszőleges számú helyen lehet méréseket végezni. A hídi méréshez mérőkocsit alkalmaznak, amely kerekein a mérési helyre juttatható. A mérőkocsin gémszerkezet révén tartott kötél és ennek egyik végén mérőműszer, iletve mérőberendezés van, a kötél másik vége pedig valamilyen a kötelet hosszirányban mozgató szerkezethez van erősítve. A gémszerkezet mereven van a mérőkocsira erősítve és ettől előre kinyúlik. A mérőműszert és az ennek kellő süllyedését biztosító súlyt tartó kötél a gémszerkezeten levő csigákon vagy hasonlókon van vezetve. Az ismert mérőkocsik hibája, hogy csak rács nélküli hidakon, széles járda esetén használhatók. A híd oldalán, a járda mellett fölfelé nyúló rács akadályozza a mereven előre nyúló gémszerkezettel kialakított mérőkocsi mozgását, kellő helyre való beállását. Hibájuk az is, hogy a mérőműszert, illetve a mérőműszert tartó kötelet hosszirányában mozgató szerkezet a kötélre olyan erőkkel hat, amelyek a mérőkocsi stabilitását csökkentik, veszélyeztetik. Ezek az erők olyan nyomatékkai hatnak a mérőkocsi alátámasztási pontjaira, amelyek a mérőkocsi felbillenését okozhatják. Az ismert mérőkocsik további hibája az is, hogy az általában a dobtengelyről áttétellel vagy enélkül hajtott számlálószerkezet nem jelzi finoman, kellő bontással a mérőműszer süllyedését vagy emelkedését, így ennek mérés közbeni pontos helyét nem lehet megállapítani. Ennek következtében a mérési eredményeket nem lehet megbízhatónak tekinteni, a vízhozamokat csak megközelítő pontossággal lehet meghatározni. A találmány feladata tehát olyan vízhozammérő berendezés létrehozása, amellyel nagy pontossággal és gyorsasággal lehet a méréseket végezni, mérések közben személyi sérülés nem fordulhat elő, és amely rácsos oldalú hidakon is könnyen és gyorsan a kellő mérési helyzetbe állítható függetlenül attól, hogy a hídon van-e járda és ez milyen, továbbá nem hat rá olyan erő, amelynek nyomatéka a vízhozammérő berendezés instabillá válását okozhatná. A találmány a kitűzött feladatot olyan vízhozammérő berendezés létrehozása rév,én oldja meg, amelynek kerekeken mozgatható kocsiszekrénye, a kocsiszekrényen tartott, gyakorlatilag vízszintesen kinyúló gémszerkezete, a gémszerkezeten levő kötélvezető tárcsákon tartott kötél egyik végén mérőkészüléke, valamint a kötél másik végét tartó, kötélmozgató szerkezete van, és amelynek jellemzője, hogy teleszkópszerűen kialakított, a mérőkészülékkel ellentétes oldalán a kocsiszekrényre a hossztengelye körül elfordíthatóan erősített, a gémszerkezetet hordozó tartója, a tartónak a mérőkészülékkel ellentétes oldalán a kocsiszekrényre erősített csőrlősz,erkezete, valamint a csőrlőszerkezet dobjának pereme mentén körben kialakított furatokkal kapcsolódó, direkt rendszerű kettős opto-elektronikus jeladóval kialakított számlálószerkezete van. 2 194 775 5 10 15 20 25= _ 30 35 40 45 50 55 60 65 2
