194635. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés stabilizált tápfeszültség előállítására
1 194 635 ! 2 ján a középmegcsapolású ponthoz képest tölti a C4 és C5 kondenzátorokat. A C4 kondenzátoron + UT, a C5 kondenzátoron pedig — UT tápfeszültség áll elő. A feszültség stabilizálást végző kétállású szabályozókor működése megfelel az 1. ábra szerinti szabályozókörnek, de felépítésében annak komplementere. A megfelelő elemeket ugyanazokkal a hivatkozási jelekkel jelöljük. Látható, hogy a K kapcsolóelem bekapcsolt állapotában az El egyenirányító váltakozó feszültségű pontjai D6 ill. D5 diódán keresztül a középmegcsapolású pontra csatlakoznak, így az egyik félperiódusban az SÍ szekunder tekercs egyik féltekercse a D6 diódán keresztül, a másik félperiódusban pedig az SÍ szekunder tekercs másik féltekercse a D5 diódán keresztül van rövidrezárva. A helyes szabályozásnak az a feltétele, hogy a + UT tápfeszültség kimenetén nagyobb legyen a terhelés, mint a — UT tápfeszültség kimenetén. Ha a — UT tápfeszültség oldalán jelentkezik a nagyobb terhelés, akkor a szabályozó áramkört ennél az oldalnál kell elhelyezni. Ebben az esetben a szabályozó áramkör felépítésében is teljesen megegyezne az 1. ábra szerintivel. A 2. ábrán szemléltetett kialakítás — eltérően az 1. ábra kivitelétől - csupán tápegységként szolgál. A 3. ábra egy olyan tápegység változatot mutat be, amelyben az AV áramváltó az UT tápfeszültség előállítására szolgáló SÍ szekunder tekercshez kapcsolódó El egyenirányító mellett egy további S2 szekunder tekercset is tartalmaz, amelyhez egy kétutas E2 egyenirányító kapcsolódik. Az UT tápfeszültség A és B tápfeszültségpontjai közé kapcsolt szabályozó áramkör felépítése megegyezik a 2. ábra szabályozó áramkörének felépítésével. Látható, hogy itt a K kapcsolóelem az E2 egyenirányító egyenirányítóit feszültségű átlós pontjaira van kötve, ezeket zárja rövidre, amikor a szabályozás végett erre szükség van. Itt tehát az AV áramváltó rövid rezárása egy segéd S2 szekunder tekercs és E2 egyenirányító útján történik. Ez a kiviteli akkor előnyös, ha a rendelkezésre álló TI és T2 tranzisztorok nem illeszkednek a tápfeszültség paramétereihez, azaz az UT tápfeszültséghez és a tápegység által leadandó áramhoz. Például nagyáramú tápegység esetén a rövidrezárás igen nagy disszipációt okozna. Ha a rövidrezárást nagyobb feszültségszinten s ennek megfelelő kisebb áramszinten végezzük, azaz az AV áramváltó egy ennek megfelelően kialakított további S2 szekunder tekercsét zárjuk rövidre, a hőveszteségben lineáris csökkenés érhető el, s e mellett kisebb áramú TI és T2 tranzisztorok alkalmazhatók, amelyek vezérlése is könnyebben megoldható. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás stabilizált tápfeszültség előállítására, amelynél áramváltóval váltakozó áramú hálózat áramával arányos szekunder áramot hozunk létre, a szekunder áramot egyenirányítjuk és az egyenirányítóit áram által impedancián ejtett egyenirányítóit'feszültséget stabilizáljuk, azzal jellemezve, hogy a stabilizáláshoz az áramváltót az egyenirányítóit feszültség nagyságának megfelelően időszakosan rövidrezárjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve hogy a stabilizáláshoz az egyenirányított feszültséget referenciafeszültséggel hasonlítjuk össze, és ha az egyenirányított feszültség nagyobb a référé iciafeszüitségnél, az áramváltót rövidrezárjuk. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az áramváltónak az egyenirányítóhoz kapcsolódó szekunder tekercsét zárjuk rövidre. 4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jedemezve, hogy az áramváltónak az egyénirányítóhoz kapcsolódó középmegcsapolású szekunder tekercsénél félperiódusonként váltakozva mindenkor csak az egyik tekercsfelet zárjuk rövidre. 5. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az áramváltó egy további szekunder tekercsét zárjuk rövidre. 6. Kapcsolási elrendezés stabilizált tápfeszültség előállítására, különösen hálózatvédelmek táplálásához, amelynek áramváltója, ennek szekunder tekercsére csatlakozó egyenirányítója és az egyenirányítóhoz kapcsolódó feszültség stabilizátora van, azzal jellemezve, hogy a feszültség stabilizátornak a tápfeszültséggel arányos feszültséget referenciafesïültséggel összehasonlító egysége (G) és ennek kimenetére csatlakoztatott, az áramváltót (AV) diódákon (D5, D6) keresztül rövidrezáró kapcsolóeleme (K) van. 7. A 6. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés, czzal jellemezve, hogy a kapcsolóelem (K) egyik 1 apcsolópontja az áramváltó (AV) szekunder tekercsére (SÍ) kapcsolódó kétutas egyenirányító (El) egyenirányított feszültségű egyik átlós pontjára, másik kapcsolópontja pedig egy-egy diódán (D5, D6) keresztül az egyenirányító (El) váltakozó feszültségű átlós pontjaira van csatlakoztatva. 8. A 7. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés, tzzal jellemezve, hogy a kapcsolóelem (K) kéttrandsztoros Darlington-kapcsolás, ahol az említett jgyik kapcsolópont az első tranzisztor (TI) emittere, az említett másik kapcsolópont az első és második tranzisztor (Tl, T2) közösített kollektora, és az első tranzisztornak (Tl) a második tranzisztor (T2) emitterével közösített bázisa egyrészt ellenálláson (R2) át az említett egyik kapcsolópontra, amely az egyik tápfeszültségpontot (A) képezi, másrészt ellenállásosztót alkotó soros ellenállásokon (R3, R4) át a másik tápfeszültségpontra (B) van csatlakoztatva, továbbá az összehasonlító egység (G) egyik bemenete az ellenállásosztó osztáspontjára, másik bemenete pedig a tápfeszültségpontokról (A, B) táplált zénerdiódához (Z2) van csatlakoztatva. 9. A 7. vagy 8. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés, azzal jellemezve, hogy a kapcsolóelem (K) említett egyik kapcsolópontja a kétutas egyenirányító (El) egyenirányított feszültségű említett egyik átlós pontjára soros ellenálláson (RÍ) át van csatlakoztatva, és eme soros ellenálláshoz (RÍ) a rajta eső feszültség határértékét érzékelő kompará-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
