194605. lajstromszámú szabadalom • Konvektor

1 194 605 2 A találmány konvektor helyiségek szabályozott módon való fűtésére, amelynek energiaforrással összeköttetésben lévő hőleadó tagjai, valamint a hőleadás mértékének beállítására alkalmas szerve van. Az emberi tartózkodásra szolgáló helyiségek fű­tésénél fontos követelmény, hogy azok hőleadó képességét változtatni lehessen. A folyékony vagy gáznemű fűtőközeggel működtetett radiátorok ese­tében a szabályozás általában az átbocsátón fűtő­közeg mennyiségének módosításával történik. A konvektorok egy részénél a szabályozás ugyan­csak hasonló elven megy végbe. Léteznek olyan készülékek, ahol a fűtőtestek hő­áramát azoktól függetlenül fölszerelt szabályozók­kal működtetik. Az ilyen függetlenített szabályo­záshoz kézi vagy termosztatikus beavatkozó szerv­vel rendelkező szabályozó szelepeket használnak. Az ismert ilyen elgondolások több hibával ren­delkeznek. Ezek egyike abban van, hogy a fűtő­rendszer csőhálózatára kapcsolódnák, ami a szere­lési munka bonyolultságát fokozza. Emellett mű­ködési biztonsága is vitatható, mert a csőhálózat hője visszahat a szabályozó szervre, pontosabban annak a szabályozást végrehajtó hőérzékelőjére. A folyékony fütőközegü berendezések esetében további gondot okoz, hogy a szabályozók befolyá­solják a hálózat nyomásveszteségét, esetleges járu­lékos szivattyúzási munkát kívánnak, a szerelvé­nyeknél pedig könnyen keletkezhetnek — pl. csö­pögésben megnyilvánuló - meghibásodások. Közös hibáik az ilyen ún. „folyadékoldali szabá­lyozásoknak”, hogy kiépítésükhöz általában meg­kerülő vezetékek vagy járatok létesítése is szüksé­ges, hogy a szabályozó szelep elzárásakor is fenn­maradhasson a fűtőközegnek a többi fogyasztó felé irányuló áramlása. Az ilyen átkötő szakaszokban áramló fűtőközeg hőtartalma részint konvektiv, részben vezetéses hőátadás útján akkor is eljut a konvektorhoz, ha a szelep már lezáródott, és így ún. „maradó hőleadás” lép föl. Az említett hátrányok jelentős részét ki lehet küszöbölni a légoldaíi szabályozás segítségével, ilyenkor a fűtőközeg a konvektor fűtőcsövein sza­badon átáramolhat, és azokat a szükséges hőmér­sékleten tartja. A hőteljesítmény szabályozására csappantyút lehet használni, amelynek részleges zárásával a levegő természetes áramlását — és így a hőátadás mértékét - csökkenteni lehet. Az elgondolás helyessége ellenére kedvezőtlen az, hogy a csappantyúk mozgatásához aránylag nagy működtető nyomatéket kell kifejteni. Ezért a konvektorok fűtőteljesítményének változtatása legtöbbször kézi szabályozással történik. Léteznek villamos meghajtású megoldások is, ahol a csap­pantyúk mozgatása motorikus úton történik, ezek azonban a fűtőberendezést erőteljesen megdrágít­ják, és beépítésük csak a nagy hőteljesítményű rendszereknél lehet indokolt. A találmány célja olyan légoldali szabályozás kifejlesztése, amely a feladatot az eddigieknél egy­szerűbb eszközökkel, de kellő biztonsággal és haté­konysággal valósítja meg. Feladata a találmánynak ezen belül, hogy a fűtőkonvektorokat egymástól függetlenül individuálisan, de önmagán belül sze­mélyi beavatkozás nélkül automatikusan lehessen szabályozni, és így hőleadásukat viszonylag nagy 5 pontossággal meghatározott szinten tartani. A találmányi gondolat alapja annak tudatos ki­használása, hogy ha a szabályozó elemet a fütendő helyiség levegője szabadon és intenzíven körül tud­ja áramolni, akkor a hőhordozó közeg hőmérsékle- 10 tének hatása a szabályozó szervre minimálisan csökken. A találmányi gondolathoz tartozik, hogy a helyiség levegőjét a fűtőkonvektor huzatnövelő hatásával lehet a szabályozó készülék érzékelőjéhez áramoltatni, a huzatnövelő hatást pedig megfelelő- 15 en kialakított lamellás zsaluval lehet elérni. A kitűzött célnak megfelelően a találmány sze­rinti konvektor helyiségek szabályozott módon va­ló fűtésére - amelynek energiaforrással összeköt­tetésben lévő hőleadó tagjai, valamint a hőleadás 20 mértékének beállítására alkalmas szerve van - oly módon van kialakítva, hogy a hőleadás mértékének beállítására alkalmas szervet szabályozó csappan­tyú alkotja, amely a hőleadó tagok fölött elhelyez- 25 kedő, burkolattal határolt belső térbe van beépítve, a szabályozó csappantyúhoz a fűlendő helyiség lég­terébe a burkolaton kívülre telepített szabályozó egység van hozzárendelve, a szabályozó egységnek hőmérsékletváltozás hatására egymáshoz képest 30 relatív elmozdulásra képes két része — pl. dugattyú hengert képező érzékelője és abban elmozduló du­gattyú rúdja van, a szabályozó egység és a szabá­lyozó csappantyú közé pedig az előbbiben létrejövő relatív elmozdulást az utóbbira továbbító közvetítő 35 elemek, célszerűen kétkarú emelővel mozgatott vo­­nórúd van beiktatva. A találmány szerinti konvektor további ismérve lehet, hogy a szabályozó csappantyúhoz a vonórúd elmozdulását továbbító működtető idom tartozik. 40 A szabályozó csappantyú és a működtető idom tengely körül elfordíthatóan van a burkolathoz sze­relve. A kétkarú emelőnek forgástengelyt képező csap­ja van, melyhez képest a kétkarú emelő egyik, elő- 45 nyösen rövidebbik karja mentén az érzékelő helyez­kedik el, míg a másik, előnyösen hosszabbik karjá­hoz a vonórúd kapcsolódik. A kétkarú emelőhöz a hőmérséklet csökkenésekor szerephez jutó vissza­térítő rugó tartozik. 50 A szabályozó egység dugattyú rúdjának egyik vége az érzékelő házába belenyúlik, másik vége pedig talpra támaszkodik. A szabályozó egységnek védő doboza, továbbá az érzékelő és a dugattyú közötti relatív elmozdulás nagyságát, ezáltal pedig 55 a szabályozás hőmérséklet-tartományának határait megszabó beállító része van. A szabályozó egység beállító része a talpat befo­gadó menetes orsót, a menetes orsót a védő doboz­ba beerősítő menetes perselyt, valamint a talpnak 60 a menetes orsón belül elfoglalt helyzetét megszabó szabályozó csavart tartalmaz. A szabályozó egység és a konvektor burkolat a között hővédő ernyő van elhelyezve. A védő doboz és adott esetben a hővédő 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents