194568. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(alkil-tiofén)-penem származékok előállítására

5 194 508 6 A merkaptidreagcns előállításához kiindulási anyagként szolgáló R—SH képletü merkaptánok, illetve R-S-C(0)CH3 képletű tioacetátok ismertek az R szubsztituens számos különböző jelentése mel­lett, és azok az ilyen vegyületek, amelyeket még nem írtak le, az irodalomból ismert analóg eljárásokkal előállíthatok. Idevonatkozó összefoglaló munka J. L. Wardell „Preparation of Thiols” című könyv fejezete, amely a The Cemistry of the Thiol Group, című soro­zatban jelent meg, kiadó: S. Patai, megjelent a John Wiley and Sons kiadónál, London, 1974,(4. fejezet). Ezenkívül lásd Volante, Tetrahedron Letters, 22, 3119 3122 (1981) közleményéi, amely az alkoho­loknak liolokká és liolésztcrckké történő átalakítását írja le, trifenil-foszfin és egy azo-dikarbonsav-dialkil­­-észter-származék alkalmazásával, közvetlenül az alko­hol és a megfelelő tiolsav jelenlétében végezve az észterezést. Amikor az R csoport egy S(0)n molekularészletet is tartalmaz és n értéke 1 vagy 2, akkor a megfelelő azon R-S-C(0)CH3 képletü tioacetát-vegyület, amelynek R csoportjában szulfidkén (n = 0) talál­ható, megközelítően ekvimoláris mennyiségű m-klór­­-perbenzoesawal a megfelelő szulfoxiddá (n = 1), vagy további m-klór-perbenzoesavval a megfelelő szul­­fonná (n = 2) oxidálható anélkül, hogy a tioacetát kénatomja oxidálódnék. A szulfoxidot szulfonná oxidálhatjuk vizes kálium­­-permanganát alkalmazásával is; a vizes közeg nem fel­tétlenül tiszta víz, hanem például vizes aceton is lehet, amelynek píl-ját puffer segítségével mintegy 7-re állít­juk be. Az oxidációt 20 és 50 5C közötti hőmérsékle­ten, célszerűen 25 °C körül végezzük. Ez az eljárás különösképpen ajánlatos abban az esetben, ha az R csoport egy hidroxilcsoportot tartalmaz. Ezen túlmenően, a kettős kötéseket tartalmazó gyűrűs szulfonok könnyűszerrel izomerizálhatók a Prochazka és munkatársai által a Collection Czech. Chem. Comm., 31, 3744 (1966)-ban leírtak szerint. A (XIV) általános képletű vegyületeknél a trialkil­­-szilil védőcsoport eltávolítására célszerűen a karboxil védőcsoportként szolgáló PNB-csoport hidrogenolízis-1 sel történő eltávolítása előtt kerül sor. A dezalkilsziti­­lezett, de még a PNB-védőcsoportot tartalmazó köz­benső vegyület általános képlete (XV). A trialkil-szilil­­csoportot tetraalkil-ammónium-íluoridnak valamilyen éterrel, így célszerűen tetrahidrofuránnal készült olda­tával távolítjuk el. A védőcsoport eltávolítását 15 °C és 40 °C közötti hőmérsékleten, kedvezően mintegy 25 °C-on hajtjuk végre. A (XV) általános képletű vegyiiletnek a (1J) általá­nos képletű vcgyulcttd történő átalakítását egy szok­ványos hidrogenolízis-reakció útján végezzük, amelyet a hagyományos módon hajtunk végre. így vagy a (XV) általános képletű vegyület oldatát keverjük, illetve rázzuk hidrogénatmoszférában, vagy másként úgy járhatunk el, hogy a hidrogéngázt valamilyen közömbös vivőgázzal, mint például nitrogénnel vagy argonnal elegyítjük és katalitikus mennyiségű hidro­génező nemesfém-katalizátort, így például kalcium­­-karbonát felszínére felvitt palládiumot vagy Celite­­-hordozós palládiumot alkalmazunk. (A Celite egy diatomaföld-féleség). A hidrogénezési reakció kivitele­zéséhez alkalmas közeg gyanánt megemlíthetjük a kis szénatomszámú alkoholokat, így a metanolt, a külön­féle étereket, így például a tetrahidrofuránt és a dioxánt, a kismolekulasúlyú észtereket, mint például az etil- és butil-acetátot, a vizet, s mindezen oldósze­rek keveréketi. Mindamellett a reakciókörülményeket úgy szokás megválasztani, hogy a kiindulási anyag oldható legyen. A hidrogénezést általában szobahő­mérsékleten hajtjuk végre; a nyomás 0,5 és 5 bar kö­zött van. A katalizátor rendszerint a kiindulási anyag tömegére számított 10 %-os mennyiségtől és a kiindu­lási anyag mennyiségével megegyező mennyiségig van jelen, de ennél nagyobb mennyiségek alkalmazása is lehetséges. A reakcióidő általában mintegy I óra, amely után az (1) általános képletű vegyületet úgy nyerjük ki az elegyből, hogy az elegy leszűrése után az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. Amennyi­ben kalciumkarbonát hordozóra felvitt palládiumka­talizátort használunk, a terméket gyakran kalciumsója alakjában különítjük el, és ha Celite-hordozós pallá­diumot alkalmazunk, akkor a terméket gyakran a nát­riumsója formájában kapjuk meg. Az (I) vagy (11) általános képletű vegyületeket a béta-laktám-szárma­­zékoknál szokásos eljárásokkal tisztíthatjuk. Példának okáért az (I), illetve (II) általános képletű vegyületek oszlopkromatográfiás módszerekkel, Sepha dcx-en történő gélszűréssel vagy átkristályosítással tisztít­hatok. A C reakcióvázlaton egy alternatív szintézisutat mutatunk be. A (IX) általános képletű azetidint egy M*R S-C(S)— S” képletű alkálifém-tritio-karbonáttal reagáltatjuk — ahol a képletben M* jelentése alkáli­fémion, így például nátrium- vagy káliumion — az elő­zőkben a (X) általános képletű vegyület előállításánál leírt eljárásnak megfelelően. A reakció eredményeképpen kapott (XVa) általá­nos képletű tritiokarbonátot azután valamilyen apro­­tikus oldószerben, így benzolban, toluolban vagy dímetil-formamidban, célszerűen benzolban, 25 °C és 110 °C közötti, előnyösen 80 °C körüli hőmérsékle­ten (p-nitro-benzil-oxi-karbonil)-dihidroxi-metánnal reagáltatjuk. A reakció terméket a (XVI) általános képletű alkoholszármazék. A (XVI) általános képletű alkoholszármazékot tionil-kloriddal kezelve kapjuk a megfelelő (XVII) általános képletű klórozott származékot. A tionil-klo­riddal való reagáltatást közömbös oldószerben, így például diklór-nretánban, valamely szférikusán gátolt aminvegyiilet jelenlétében, -10 °C és +75 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen 0 °C-on hajtjuk végre. A bázikus amin vegyület szerepe a sav megkötése; ilyen célra jól használhatjuk például a 2,6-lulidinl. A (XVII) általános képletű klórvcgyilletet valami­lyen triaril-foszfinnal, például trifenil-foszfinnal, egy a reakció szempontjából közömbös oldószerben, így tetrahidrofuránban, valamilyen tercier amin, például 2,6-lutidin jelenlétében, mintegy 25 °C hő­mérsékleten reagáltatjuk. Ily módon kapjuk meg a (XVIII) általános képletű vegyületet, amelyet azután valamely aromás oldószerben, így például toluolban, visszafolyató hűtés mellett forralva ciklizálunk, s így jutunk el a (XIV) általános képletű penemszármazék­­hoz. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 5C 55 6C 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents