194540. lajstromszámú szabadalom • Eljárás görcsoldó hatású szulfanát-származékok és az azokat tartalmazó gyógyszer-készítmények előállítására

3 194 540 4 A találmány szerinti eljárással előállított vegyiilctck görcsoldó hatással rendelkeznek. A görcsoldó hatást a szokásos „maximális elektrosokk teszt”-tel (MES) határoztuk meg, Swinyard és munkatársai [J. Phar­macol. Exptl. Therap. 106, 319 (1952)] módszere sze­rint, amelynek értelmében a görcsoldó hatást egerek­nek a szaruhártyába vezetett elektróddal adott elekt­rosokk által okozott tónusos feszítőizom-görcs gátlá­sával adjuk meg, %-os gátlásban kifejezve. Újabban a görcsoldó hatást Swinyard és munkatársai [Epilep­sia 19, 409 (1978)] módszere szerint vizsgálják. Az (I) általános képletü vegyületek Swinyard 1952- es módszerével meghatározott görcsoldó hatását az I. táblázatban adjuk meg. I. táblázat Példa száma Vegyület képlete ED50* (mg/kg, i.p.) MES-teszfben 1. (I) 195 2. (2) 270 3. (3) 26 4. (4) 70 % gátlás 200 mg/kg i.p. dózisban 5. (5) 55 * ha másként nem jeleztük Az (I) általános képletű vegyületeket epilepszia ke­zelésére napi 30 - 2000 mg dózisban adjuk, rendsze­rint 2-4 adagra osztva, átlagos súlyú felnőtt ember­nek. Egy egységdózis körülbelül 10-500 mg ható­anyagot tartalmazhat. Az (I) általános képletű vegyületeket általában a fenitoinhoz hasonló módon használjuk az epilepszia kezelésére. Az epilepszia kezelésének orvosi szem­pontjait Goodman L. S, és munkatársai [The Phar­macological Basis of Therapeutics, 5. kiadás, 201-226. oldal, Macmillan (1975)] ismertetik. Az (I) általános képletű vegyületek gátolják a kar­­bonsav-anhidráz enzimet is, mint azt Dodgson és munkatársai [Proc. Natl. Acad. Sei. USA, 77, 5562-5566 (1980)] vagy Itada N. és munkatársai [J. Biol. Chem. 252, 3881-3890 (1977)] módszerével ki­mutattuk, és fenti hatásuk következtében gíaukóma kezelésére is alkalmazhatók. A gíaukóma kezelése és a karbonsav-anhidráz gátlás közötti összefüggést Ste­in A. és munkatársai [American Journal of Ophtal­­mology 95,222 - 228 (1983)] állapították meg. Glakó­­ma kezelésére az (I) általános képletü vegyületeket szisztémásán, azaz orálisan vagy parenterálisan alkal­mazhatjuk, de helyileg is alkalmazhatók a szemre, ásványolajos oldat vagy szuszpenzió vagy vizes szusz­penzió formájában. Szisztémás alkalmazás esetén a hatóanyagot általában 50- 500 mg dózisban adagol­juk naponta, átlagos súlyú felnőtt embernek, míg helyi alkalmazás esetén egy 1-5 súly % hatóanyagot tartalmazó oldatból vagy szuszpenzióból 1 - 3 csep­pet adunk egy szembe, és a kezelést naponta 1-4 alkalommal megismételjük. A találmány szerinti eljárás értelmében a ható­anyagként (I) általános képletű szulfamátszármazé­­kot tartalmazó gyógyszerkészítményeket úgy állítjuk i elő, hogy a hatóanyagot a gyógyszerkészílésben szo­kásosan használt hordozóanyaggal alaposan összeke­verjük, a hagyományos gyógyszerkészítési művelettel. \ hordozóanyagot attól függően választjuk meg, hogy milyen gyógyszerkészítményt kívánunk előállí­tani, azaz orális, parenterális vagy rektális módon kívánjuk alkalmazni. Orális alkalmazásra szánt gyógyszerkészítményekben bármely gyógyszerkészí­­sésre használt anyagot használhatunk. Ennek megfe­lelően folyékony orális készítményekben - például elixírekben, szuszpenziókban vagy oldatokban - hordozó- és segédanyagként példuál vizet, glikolokat, olajokat, alkoholokat, ízesítőszereket, konzervátósze­­reket, színezékeket és egyéb hasonló anyagokat; szi­lárd orális készítményekben — példát'! porokban, kapszulákban és tablettákban - keményítőket, cuk­rokat, higitóanyagokat, granulálós/’rekeo csúsztató­anyagokat, kötőanyagokat, dezintegrálószereket és hasonlókat használhatunk. Legelőnyösebb orális dózisegységformák a tabletták és kapszulák, könnyű adagolhatóságuk miatt, ezesetben nyilvánvalóan szi­lárd hordozóanyagokat használunk, A tablettákat kí­vánt cselben cukorbevonattal vagy belső bevonultál is elláthatjuk, a szokásos műveletek segítségével. Az (1) általános képletü hatóanyagokból kúpokat is ké­szíthetünk, ekkor hordozóanyagként kakaóvajat használunk. Parenterális alkalmazási mód esetén a hordozóanyag rendszerint steril víz, ami egyéb kom­ponenseket, például oldódást elősegítő anyagokat vagy konzerválószereket is tartalmazhat. Injektálható szuszpenziókat is készíthetünk, ebben az esetben a megfelelő folyékony hordozó mellett szuszpendáló­­szereket és egyéb hasonló anyagokat is tartalmazhat a készítmény. A találmány szerinti eljárással előállított gyógyszer­­készítmények dózisegységenként - azaz tablettán­ként, kapszulánként, poronként, injekciónként, kávéskanalanként vagy kúponként - 10-500 mg kő üli mennyiségben tartalmazhatják a hatóanyagot. A találmány szerinti eljárással előállított gyógyszer­­készítmény különösen az epilepszia vagy epilepsziás tünetek kezelésére alkalmas, oly módon, hogy a keze­ién iő alanynak az (1) általános képletü hatóanyagot tartalmazó készítményt epilepszia elleni hatású dózis­ban adagoljuk. A találmányt közelebbről — a korlátozás szándéka nélcül — az alábbi példák segítségével kívánjuk is­me tetni. I. példa r (Tetrahidro-2H'piran-2~il)~metil~szulfamát előállítása 2,33 g (0,02 mól) tetrahidropirán - 2 - metanol 40 ml dimetil - formamiddai készült oldatához - 5 °C-on 1,17 g (0,024 mól) nátrium-hidridet adunk 50 %-os olajos diszperzió formájában. Az elegyet 45 percen át keverjük, majd hozzáadunk 3,42 g (0,03 mól) szulfa­­moil - kloridot, és az elegyet további 45 percen át keverjük — 5 ”C-on. A rcakcióclcgyct hideg vízbe önt­jük és kloroformmal extraháljuk. A szerves fázist nát­rium-szulfát felett szárítjuk, és az oldószereket váku­umban eltávolítjuk. A kapott szirupot kromatografá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents