194492. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyászati és kozmetikai alkalmazásra szolgáló bioaktív készítmények előállítására
A találmány tárgya eljárás gyógyászati és kozmetikai alkalmazásra szolgáló bioaktív készítmények előállítására. A len- és kenderviasz ismert termék (Technologie der Textilfasern, Der Flachs, Band V, 1,1, 1930, 129-141 és 283; Hofmeister Ber., 1903, 1047, Ullmans Encyclopädie der technischen Chemie, 18. Band 1967, 287; Technische Fortschrittsberichte, Band XXXI, Wachse, wachsähnliche Stoffe und technische Wachsmenge, 1934, 41, 47; Z, Angew. Chem., Band I, 1919 126). A két viasz mind kémiai, mind fizikai szempontból nagyon hasonló. Azt tapasztaltuk, hogy - eltekintve az itt nem érintett indiai kenderből előállított viaszoktól - a kenderviasz értékes farmakológiai és kozmetikai hatásokkal rendelkezik. Ez különösen érvényes a mozgásszervi betegségeknél, zúzódások, daganatok, izommerevedések kezelésénél, különösen kedvező hatásúak a reumás keringési zavarok, isiász, köszvény, ízületi gyulladás és az artrózis, továbbá bőrbetegségek, így gyulladások, rovarcsípések, napégés és petyhüdt bőr kezelésére. A len- és kenderviasz gyógyászati és kozmetikai hatása eddig még nem volt ismert. Ezért a találmány szerinti eljárás célkitűzése olyan készítmények előállítása, amelyek hatóanyagként kenderviaszt tartalmaznak. Ezeknek a viaszoknak az előállításánál általában finom elosztású len- és kenderviasz-tartalmű hulladékokból indulnak ki, amelyek például a len és kenderszálak szálasanyaggá való feldolgozásánál, különösen törésüknél és tilolásuknál vagy a zöldtörésnél, vagy a további feldolgozásnál - ideszámítva a fonást is - keletkeznek. Ezeknek többé-kevésbé finomeloszlású hulladékoknak a len- és kenderviasz-tartalma - amelyet a durva len- és kenderrost-hulladék és rövid kócrészek szálló pora foglal magában - akár 20 tömeg%, sőt annál is több lehet. Ismeretes, hogy a viaszok ezekből a hulladékokból alkoholokkal, benzinnel, benzollal, acetonnal, éterrel és ezek elegyeivel kivonhatok extrakció útján és e kivonatokból az oldószer eltávolítása után a viaszok visszamaradnak. A viasz ipari méretekben való kinyerésére a rossz kitermelés miatt ezek az extrakciós eljárások nem kielégítőek. Történtek próbálkozások a kitermelés fokozására is az utóbbi időben. Ismeretes például egy olyan módszer, amely szerint a lenhulladékokat, különösen a lenport, először keverőberendezésben többszörös mennyiségű vízzel keverik 30-100 °C hőmérsékleten. A masszát szűrik, a vízoldható anyagoktól megszabadított, feltárt maradékot szárítják, és végül az így kapott, víztől megszabadított lenhulladékot szénhidrogénekkel, benzinnel vagy alkoholokkal extrahálják. A kivonatból (extraktumból) betöményítéssel és/vagy kicsapással legfeljebb 22 t°/o nyers viaszt tudtak kinyerni a kiindulási anyagra vonatkoztatva (817335. számú NSZK-beli szabadalom). Ezzel az eljárással a hozam javulását lehet ugyan elérni, a többlépéses eljárás azonban meglehetősen körülményes. Azt tapasztaltuk, hogy 1,1,1-triklór-etán oldószer alkalmazásával nemcsak egyszerűbbé válik a len- és kenderviasz hulladékokból való extrakciós kinyerése, hanem nagymértékben növekedik a hozam is, különösen az eddig ismert jóval körülményesebb és költségesebb eljárásokhoz mérten. A találmány szerinti eljárás alkal1 mazásakor egyáltalán nincs szükség többszörös vízmennyiséggel való kezelésre. Ezenkívül nem szükséges vízzel kezelt, viasztartalmú port szárítani, és ez - eltekintve a berendezés tekintetében jelentkező előnyöktől - tetemes energiamegtakarítást is lehetővé tesz. Emellett ezeket a figyelemreméltó előnyöket nem a kitermelés csökkenése árán éljük el. A találmány szerinti eljárással például a kenderviasz-tartalmú hulladékoknál 10-15%-os viaszkinyerést lehet elérni a kiindulási anyagra számítva. A szakaszos extrahálást keverés közben, melegen végezhetjük, előnyösen a visszafolyatás hőmérsékletén dolgozunk. Az extrahálást ipari méretekben ismert berendezésekben, így folyamatosan működő extraktorokban, a visszafolyatás hőmérsékletén hajtjuk végre. A viasztartalmú oldatokat az oldhatatlan maradékoktól például szűréssel különíthetjük el. A viaszokat az 1,1,1-triklór-etánnal alkotott oldataikból például az oldószer - adott esetben csökkentett nyomáson való - ledesztillálásával, vagy - adott esetben hűtést követően - a viaszok oldataikból való kicsapásával nyerhetjük ki. Az oldószereket emellett - adott esetben közbenső tisztítás után - visszavihetjük a körfolyamatba és ismét felhasználhatjuk. Gyakran előnyösnek bizonyult, ha az 1,1,1-triklór-etánt tartalmazó viaszokat halogénmentes oldószerekben - így alkoholokban vagy ketonokban - mégegyszer oldjuk és az esetleg még jelenlévő 1,1,1-triklór-etán eltávolítására a viaszokat csökkentett nyomáson desztilláljuk. Ipari alkalmazás során az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, a kinyert nyers viaszokat forró etanolban oldjuk és az etanolt csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. Ezt a műveletet többször megismételjük annak érdekében, hogy a klórozott oldószertől mentes viaszokat kapjunk. Az oldószertől megszabadított nyers viaszokat szokásos módon dolgozhatjuk fel a továbbiakban, például raffinálhatjuk, fehéríthetjük, aktív szénen átszűrhetjük és más módon tisztíthatjuk. A találmány szerinti eljárással előállított bioaktív készítmények a kenderviaszt, különösen ha azt 1,1,1-triklór-etánnal való extrahálással állítottuk elő, hatóanyagként tartalmazzák. Különösen előnyös ezeknek a készítményeknek külsőleg történő használata, főként az embergyógyászat területén. A bioaktív célok magukban foglalják a gyógyszerekben, és a kozmetikai szerekben való alkalmazást egyaránt. A találmányt a következőkben kiviteli példákon részletesebben is bemutatjuk. 1. példa Kenderviasz előállítása 1 kg kenderport (nehéz, zsíros por), amely a fonodák szűrőkészülékeiben gyűlik össze, 4 liter 1,1,1-triklóretánnal 10 óra hosszat extrahálunk folyamatos üzemben. A porhoz kötött oldószer 80%-át leszivatással elkülönítjük a nedves portól, további részét, azaz 15°/o-át pedig úgy távolítjuk el, hogy 1 liter 60 °C-os vizet adunk a porhoz és a vizet leszivatjuk, eközben a szerves fázist elkülönítjük a vizes fázistól. így az extrakció és a meleg vízzel való kiszorítás után az oldószer több, mint 95%-a ismét felhasználható. A meleg vízzel való kiszorítás annál tökéletesebb, minél több vizet használunk. Az egyesített kenderviasz-tartalmú oldatból rotációs bepárlón eltávolítjuk az oldószert és a vízfürdő hőmérsékletét 80 °C-ra emeljük. A visszamaradó viaszt még 2 194492 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
