194461. lajstromszámú szabadalom • LokáljelŐállító elrendezés
1 194.461 2 « lényegei csökkentésére, unit automatikus erősltés-azabályazás (AGC) és esetleg limitálás (limiter) vége* el. A szabályozó egységet tehát ezek után a fokosatok után kell a középfrekvenciás fokozathoz csatlakoztatni. Mindemellett a szabályozó egység bemenetére jutó Jel szintje rendszerint még kisebb ingadozásokat mutat, ezért célszerű a 6 szabályozó egységben 26 szlntkiegyenlitő fokozatot elhelyezni. A lokálfrekvenciának a szabályozás során lehetőleg nagy pontossággal kell követnie a vivőfrekvencia változásait. A szabályozást több jellemző befolyásolja, mégpedig a szabályozó egység és az elektronikusan hangolható oszcillátor meredeksége, valamint a közöttük levő fokozatok erősítése. A cél az, hogy a szabályozó hurok erősítése viszonylag nagy legyen. Mivel a meredekségek bizonyos határok között adottak, az erősítést kell a megfelelő értékre beállítani. Ugyanakkor ügyelni kell arra, hcfey elsősorban a bekapcsoláskor téves behúzás (például egyik szomszédos csatornára) ne legyen lehetséges. Ehhez célszerű a befogási tartományt a szükséges értékűre megválasztani. A vevőre, lokáljelelőállítóra és szabályozó egységre az 1., 2., és 3. ábrán bemutatott megoldások csak példaképpeniek. Sok egyéb elrendezés is lehetséges. 1 A vevő például eltérhet az 1. ábra szerinti kialakítástól. Lehet benne kétszeres keverés és ennek következtében kétféle középfrekvencia. A szabályozó egy- Mg bemenete ennek megfelelően a vevő különböző pontjaira csatlakozhat, vagyis bármelyik középfrekvenciás fokozathoz. így elhelyezhető & szabályozó egység a 8 demodulátorban, vágy a 9 vivővisszaállitóban is. Továbbá egy szabályozó egység több elektronikusan hangolható oszcillátornak is szolgáltathat hibajelet. Kétszeres keverés esetén két lokáljelelőállítóra van szükség. Ezek közül az egyik rögzített frekvenciájú, míg a másik a 2. ábra szerinti megoldású lehet. Alkalmazható olyan vevő is, melyben nincs regenerátor. Egyes modulációs módok esetén pedig nincs szükség vivővisszaállítóra. Amennyiben több keverési műveletet alkalmazunk, megnő a szükséges lokálgenerátorok száma. Az ismert megoldások használata esetén így jelentősen csökken a vivőfrekvencia stabilitása. Ezen problémán is segít a találmány szerinti lokáljelelőállitó berendezés alkalmazása, és egyúttal lényeges költségcsökkentést is eredményez. A lokáljelelőállítónak a változatait főleg a 4 elektronikusan hangolható oszcillátor különféle kialakítási lehetőségei és különböző rezgési frekvenciái adják meg. A 4 elektronikusan hangolható oszcillátor rezgési frekvenciája lehet a 24 kimeneti egységen megjelenő frekvenciával megegyező, vagy annak egész-számú törtrésze. Az utóbbi esetben a 24 kimeneti egységben frekvenciasokszorozó fokozat(ok)ra is szükség van. A 4 elektronikusan hangolható oszcillátornak moduláló bemenete is lehet, melyre például a szolgálati átvitel jelel adhatók. Modulációs célra egyébként a szabályozó bemenet is felhasználható a szabályozó és moduláló jelek megfelelő összegzése révén. .....__ A lokáljelelőállítónak a 6 szabályozó egysége, továbbá esetleg a 31 aluláteresztö szűrője és a 23 egyenáramú erősítője szolgáltathat hibajelet más egységeknek Is, vagyis használhatók ezek az áramkörök közösen is. Más szóval az 1. ábra egyes fokozatai, illetőleg t fokozatok egyes részei közösithetőek, anil a helyfoglalás és a költség csökkentését eredményezi. A 6 szabályozó egységnek is lehet másfajta kialakítása. Egy ilyen változat a 4. ábrán látható. Ezt 8 3. ábrával összevetve több vonatkozásban találunk különbséget. A 27 jelosztónak nem két, hanem három kimeneté van, s ezekhez egy 28 frekvencia ág mellett két 29 jelző ág kapcsolódik. Az elrendezésben három 30 összegző van. Ezek közül kettő arra szolgál, hogy a 28 referencia ág és az egyik, Illetve a másik 29 jelző ág detektált jelének az összegét, vagy a különbségét képezze, az így nyert két jelet pedig a harmadik 30 öszszegző két bemenetére vezetjük. Az utóbbi kimenőjelét pedig a 31 aluláteresztő szűrőn át a 32 nullázó fokozatra visszük. Megvalósíthatjuk a 4. ábra szerinti elrendezést úgy is, hogy a 29 jelző ágak felépítése és jellemzői a 28 referencia ágra nézve szimmetrikusak legyenek. Ilyenkor a 28 referencia ág szerepe lecsökken és egyes esetekben el is maradhat. Ez azzal jár, hogy a három 30 összegző helyett egyetlen is elegendő lehet és még a 32 nullázó fokozat is szükségtelenné válhat. Ilyen egyszerűsítésekre azonban csak ritkán van lehetőség, A 30 összegző alkalmazása az egyes ágakban levő teljesítménydetektorok egyenirányított feszültségének a polaritásától is függ. Ugyanis ha azonos polaritású jelet kapunk a 28 referencia ágból és a 29 jelző ágból, akkor a 30 összegzőnek különbségképzést kell végeznie, míg különböző polaritású jelek esetén öszszegzésre van szükség. A 31 aluláteresztő szűrő a kapcsolásban több helyre is beiktatható. Elhelyezhető például minden ágban közvetlenül a teljesítmény detektorok után, vagy akár a 32 nullázó fokozat után. Egy szabályozó egység több oszcillátornak is szolgáltathat hibajelet, így több kimenete lehet. Egy kimenet esetén is elágaztatható a hibajel közvetlenül, vagy a 31 aluláteresztő szűrő, vagy a 23 egyenáramú erősítő kimenetéről. A felsorolt változatok példaképpeni megoldásokat mutatnak. A gyakorlati megvalósításban egyes egységek összevonhatók, vagy szétválaszthatók, illetve elmaradhatnak. Viszont további egységek is szükségesek lehetnek: így például elválasztó elemek, erősítők, szűrők, mérő és figyelő elemek stb. A találmány szerinti lokáljelelőállitó elrendezés analóg moduláció esetén is előnyösen használható. Analóg modulációjú, tehát nem elnyomott vivőjfl átvitel esetében használhatók természetesen az ismert szabályozási módszerek is. A találmány szerinti megoldás alkalmazásának azonban nagy előnye, hogy közel egységes felépítést tesz lehetővé a modulációtól függetlenül. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Lokáljelelőállitó elrendezés mikrohullámú öszszeköttetések vevői számára, amely keverő(ke)t, ennek (ezeknek) kimenetéhez csatlakozó középfrekvenciás fokozato(ka)t és a keveré(k) lokálfrekvenciás bemenetéhez kapcsolt elektronikusan hangolható oszcQ- látor(oka)t tartalmaz és a lokáljelelőállitó bemenetéhez a keverő(k) jelfrekvenciás bemenete van csatlakoztatva, azzal jellemezve, hogy a középfrekvenciás fokozatok (5, 7) eredő sávközepe és a középfrekvenciára kevert vett jel spektrumának sávközepe közötti frekvenciakülönbséggel arányos jelet szolgáltató szabályozó egy ségefi) (6) van(nak); a szabályozó egység (6) bemenete(0 i vevőnek a lokáljelelő áll! tó elrendezésben lévő középfrekvenciás fokozatának (S) (fokozatainak) a kimenetéhez (kimenetelhez) (22) vanfnak) kapcsolva; a szabályozó egység Í6) kimenete az elektronikusan hangolható oszcillátor (4) 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
