194437. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék forrasztott kivitelű preciziós légszigetelésű forgókondenzátor előállítására
1 194.437 2 A találmány tárgya eljárás és az eljárás foganatosítására alkalmas készülék forrasztott kivitelű, precíziós légszigetelésű forgókondenzátor előállítására, amely eljárás során állórész fegyverzet lemezeket lágy forrasztással áUórész tartó lemezekhez és forgórész fegyverzet lemezeket ugyancsak lágy forrasztással forgórésztartó cső tengelyhez forrasztjuk. Mint ismeretes, a szórakoztató elektronikában és a kommersz mérőműszerekben, készülékekben használt forgókondenzátorok általában tömeggyártással készülnek és paramétereikkel szemben támasztott igények messze elmaradnak a professzionális mérőműszerekben és készülékekben alkalmazott precíziós légszigetelésű forgókondenzátorok paramétereivel szemben támasztott igényektől. A különböző igények és követelmények egyben meghatározzák a forgókondenzátor konstrukciós felépítését és gyártási eljárását is. Az úgynevezett precíziós légszigetelésű forgókondenzátor készítésére vonatkozó egyik legáltalánosabban alkalmazott gyártási eljárás szerint a különálló forgó- és állórész fegyverzetíemezeket egyenként fűzik fel tartóelemeikre úgy, hogy a lemezek közötti távolságot a fegyverzetlemezek közé helyezett távtartógyűrűk biztosítják. A távtartógyűrúk szélességmérete adja a fegyverzetlemezek osztástávolságát. Az osztástávolság magábafoglalja az ellenkező fegyverzet lemezvastagságái és a kívánt légrésméret kétszeresét. Mind a fegyverzetlemezek, mind a távtartógyűrűk tűrésen belüli méretszórási algebrailag összegeződnek. Sok fegyverzetlemez és távtartógyűrű esetén - ami a kondenzátoroknál gyakorlatilag mindig fennáll - a hibák összegződése kedvezőtlen esetben olyan mértékű is lehet, ami a két fegyverzet közötti zárlatot is eredményezhet. Ezt a hibalehetőséget csak a fegyverzetlemezek és/vagy a távtartógyűrűk méretravaló távolságával, illetve méretre való becsiszolásával lehet a minimumra csökkenteni. Annek a konstrukciós felépítésnek hátránya, hogy egyedi gyártást igényel késztermék szempontjából, de p méretre való válogatás miatt jelentős többletgyártást követel alkatrészgyártás tekintetében. Nem elhanyagolható hátrányt jelent az is, hogy - még a fegyverzetlemezek nemesfémmel való bevonása esetén is - többletveszteség lép föl a távtartógyűrúk és a fegyverzetlemezek közötti nem tökéletes felfekvés és az idővel bekövetkező korrózió miatt. A gyártási idő megnövekedése és a méretre való válogatás költségnövelő, a fegyverzetlemezek és a távtartógyűrűk és a fegyverzetlemezek közötti korrózió pedig minőségrontó tényezők. Az előzőkben vázolt hátrányokat elvben kiküszöböli az a gyártási eljárás, ahol mind az állórészt, mind a forgórészt egy-egy fémtömbből marják ki. Ennek a megoldásnak elvi előnyeit erősen lerontja az a technológiai nehézség, ami a gyakorlatban az ilyen jellegű marásnál jelentkezik. Nevezetesen: rendkívül nehéz a marással kialakított fegyverzetlemezek pontos méretre és párhuzamosra való megmunkálása, a kívánt felületi finomság elérése, valamint alulról korlátozva az így kialakítható lemezvastagság és a lehetséges légrésméret is, ezáltal az egész kondenzátor befoglaló mérete is, ami a miniatürizálásra törekvő korszerű műszerszerkesztési elv el len hat. A nagymértékű hulladékképződés is jelentős hátrányt jelent. Készül precíziós forgókondenzátor az előzőekben vázolt kétféle megoldás kombinálásával is, nevezetesen egy fémtömbből marással kialakított állórésszel és távtartógyűrűkkel fölfűzött fegyverzetlemezű forgórésszel. Erre a megoldásra értelemszerűen vonatkoznak az előző kétféle felépítésű és gyártású kondenzátornál ismertetett hátrányok. Igen kedvező villamos tulajdonságokat lehet elérni azoknál a forgókondenzátoroknál, amelyeknél mind az állórész, mind a forgórész fegyverzetlemezeket lágyforrasztással rögzítik tartólemezeikhez. A lágyforrasztás közismerten fémes kötést, így jó villamos vezetést biztosít, ami kis átmeneti ellenállást, de ugyanakkor kellő mechanikai szilárdságot is eredményez. Az eddig ismert eljárások során külön forrasztják az állórészt és külön a forgórészt úgy, hogy a fegyverzetlemezek közé az ellenkező fegyverzetlemez vastagságát és a légrés kétszeres méretét maeábafoglaló vastagságú távtartólemezeket helyeznek el a forrasztás közben. így előfordulhat kedvezőtlen esetben - a távtartógyűrűkkel felfűzött fegyverzetet alkalmazó módszernél leírtak analógiájára -, hogy a két fegyverzet lemezei között az osztástávolságok nem lesznek azonosak a méretszórások véletlenszerű, de előjelhelyes összegződése következtében. A találmány célja egy olyan nagy mechanikai és villamos stabilitású precíziós légszigetelésű forgókondenzátor előállítása, amely alkalmas átviteltechnikai mérőadó és mérővevő oszcillátoraiban nagypontosságú és folyamatos hangolást biztosító elemként — illetve más hasonló igényű professzionális mérőműszerben vagy készülékben hasonló rendeltetésű alkatrészként való alkalmazásra. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy ha a méretszórásból adódó hibákat a gyártás során egyszerre visszük be az álló- és forgórészből álló rendszerbe, akkor a hibák differenciáltan eloszlanak a két fegyverzet lemezei között, azaz a két fegyverzet helyzete egymáshoz képest relatíve állandó marad. A hibák összegződése a két fegyverzetből álló lemezköteg összméreténél okoz abszolút méretváltozást, ami csak a kapacitív reaktancia szempontjából jelent szórást az egyes forgókondenzátorok között. Ez az eltérés - igény esetén - a forgórész két szélső hangoló fegyverzetlemeze segítségével korrigálható egyenkénti kalibrációval. A találmány szerinti eljárásnak az a lényege, hogy a forgórész, fegyverzet lemezeket és az állórész fegyverzet lemezeket egymással felváltva egy közös, a fegyverzet lemezek közti légrés méreteinek megfelelő vastagságú távtartó lemezekkel ellátott forrasztósablonba helyezzük, majd a forgórész fegyverzet lemezeket az állórész fegyverzet lemezekkel egyidejűleg forrasztjuk — önmagában véve ismert módon a forgórésztartó csőtengelyhez, illetve az állórész tartólemezekhez, továbbá forrasztás után a forgórészt és az állórészt felületkezelésnek vetjük alá, majd a forgórészt és az állórészt a forrasztásnál használt forrasztó sablont a kondenzátor többi alkatrészével előszerelve helyező sablonba helyezzük, majd a helyező sablon által kijelölt helyzetben a forgórészt a kondenzátor tengelyéhez, míg az állórészt a kondenzátor házáhóz csatlakoztatott állórész tartó rúdhoz rögzítjük. A találmány szerinti készüléknek az a lényege, hogy a készülékben helyező sablon és forrasztó sablon van, amely forrasztó sablon forrasztáskor forgórész lemezek és az állórész lemezek egymáshoz 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
