194434. lajstromszámú szabadalom • Zártszelvényű vezetékjelölő hüvely
1 194.434 2 A találmány tárgya zártszelvényű vezetékjelölő hüvely, amely hüvely jelzőfelülettel ellátott felső részből, a felső résszel szemben levő alsó részből, valamint ezeket mindkét oldalon összekötő oldalfalakból áll, továbbá a hüvely hossztengelyén és a jelzőfelületnek a hüvely hossztengelyével párhuzamos középvonalán átmenő sík a hüvely szimmetriasíkja. Mint ismeretes, az ilyen fajtájú hüvelyeket leginkább villamos vezetékek jelölésére használják. Ezek átmérője 0,6 mm-től 16 mm-ig terjed. A jelölő hüvelyeket úgy képezik ki, hogy a vezetékeken ne tudjanak elfordulni, de ugyanakkor könnyen ráhúzhatók legyenek a vezetékekre. Ezért rugalmas anyagból készült, így tágulásra alkalmas jelölő hüvelyeket használnak. Az idők folyamán felismerték, hogy a rugalmas anyagból előállított jelölő hüvelyeket nemcsak egy, hanem több különböző huzalátmérőhöz fel lehet használni. Ebből a célból a jelölés céljaira használt felső résszel szemben, a hüvely alsó részén hullámvonal alakú ránco(ka)t alakítottak ki. Ezek a ráncok a huzal tengelyének irányában húzódó ráncok voltak, amelyek a hüvely keresztmetszetében, mint hullámvonalak jelentkeztek. Ezzel sikerült elérni, hogy az említett mérettartományban négy különböző méretű hüvely elegendő volt a jelölés biztosítására és a felhasználónak csak négyféle hüvelyt kellett raktározni. A hüvely elfordulása ellen a rugalmas ráfeszülésen kívül úgy védekeztek, hogy miután egy-egy huzal jelzésére több, különböző jelzettel, pl. betűvel vagy számmal ellátott hüvelyt kellett használni, a hüvelyek egymáshoz képesti elfordulását is meg kívánták akadályozni. Ez úgy történt, hogy az egymásután következő hüvelyek egymásba beüleszthetően készültek. A hüvelyek keresztmetszetre merőleges oldalai nem egyenetlen síkot alkottak, hanem a keresztmetszet középvonalában egymást tompaszögben metsző két sík felületet vagy más, pl. két konvex felületet. Ezzel azonban teljes mértékben nem sikerült az elfordulást megakadályozni és a feliratok sok esetben elcsavarodtak. Az elcsúszás, illetve az elfordulás veszélyének további javítását tűzte ki célul a 158.951 lajstromszámú HU szabadalomban ismertetett megoldás. A korábbi megoldásokhoz képest, ahol a huzal a hüvely keresztmetszetének két pontján, a felső jelölő felület belső oldalán és a hüvely alsó részén kialakított ránc ormán fekszik fel, hárompontos felfekvést igyekeztek biztosítani azáltal, hogy a hüvely belső falán, a hüvely alsó részén levő ránc ormán a felfekvő felület nyereg alakúra van kialakítva (1. ábra). Ezzel a megoldással a 0,6 mm-től 16 mm-ig terjedő vezetékátmérő tartomány átfogása három különböző méretű hüvellyel megoldható. A nyereg alakú felületeket úgy alakították ki, hogy a legkisebb, a hüvelybe behúzható huzalátmérő is biztosítsa a hárompontos megfogást. Ez utóbbi követelmény miatt azonban a nagyobb huzalméreteknél a nyereg két felfekvő pontja olyan közel került egymáshoz, hogy gyakorlatilag már csak kétpontos felfekvést biztosított, másrészt csak igen kis változást jelentett a négy különböző méret helyett a három különböző mérettel való átfogási lehetőség. A találmány ezen a hiányosságon kíván segíteni és egy olyan vezetékjelölő hüvelyt kialakítani, amely a hárompontos megfogást a hüvely különböző kitágított állapotában megfelelően biztosítja és lehetővé teszi a megfelelően méretezett hüvely átfogási tartományának növelését is. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy ha a hüvelyben legalább két hosszanti hullámvonalat helyezünk el, de nem a hüvely alján, hanem a hüvely két oldalán, akkor a legkisebb méretű huzalra felhúzható és arra szorosan illeszkedő hüvely a huzal méretének növelésével mindig három ponton fekszik fel olymódon, hogy a huzal átmérő növelésével a két oldalsó hullámvonalon levő felfekvési pont közeledés helyett egymástól távolodik. A hullámvonalak számának növelésével a huzalátmérő tetszés szerint növelhető. A találmánynak az a lényege, hogy a rugalmas tágulásra alkalmas oldalfalakon a hüvely szimmetriasíkjával párhuzamos alkotójú hullámfelületek vannak kialakítva. A találmányt részletesebben az ábrákon kialakított kiviteli példák segítségével ismertetjük, az 1. ábrán a technika állását képező ismert jelölőhüvely keresztmetszetét mutaljuk be, a 2. ábra a találmány egy kiviteli példája szerinti jelölőhüvelyt szemlélteti egy-egy befelé mutató gerinccel rendelkező hullámvonallal, míg a 3. ábrán a találmány egy másik kiviteli példája szerinti jelölőhüvely látható két-két, befelé mutató gerinccel rendelkező hullámvunallal. A 2. ábra szerinti zártszelvényű vezetékjelölő hüvely - a példa szerint - sík jelzőfelülettel van ellátva, akárcsak az 1. ábrán. Természetesen az 1 jelzőfelület lehet domború is. Az 1 jelzőfelületet hordozó 2 felső rész a hüvely legvastagabb falú része. A 2 felső résszel szemben van a hüvely 3 alsó része. A 2 felső részt a 3 alsó résszel 4 oldalfalak és az 5 hullámfelületek kötik össze. A 2. ábra szerinti keresztmetszet súlypontján átmenő,a 2 felső résszel, a 3 alsó résszel és a 4 oldalfalakkal párhuzamos egyenest a hüvely hossztengelyének nevezzük. Az 1 jelzőfelületnek a hüvely hossztengelyével párhuzamos középvonalán, valamint a hüvely hossztengelyén átmenő hosszanti síkra a hüvely szimmetrikus, ezért ezt a síkot a hüvely szimmetriasíkjának nevezzük. A 4 oldalfalakon a 2. ábrán egy-egy, míg a 3. ábrán két-két 5 hullámfelület van kialakítva. Ezek az 5 hullámfelületek olyan hullámfelületek, amelyek egy, a hüvely szimmetriasíkjával párhuzamos egyenesek a 2. ábrán, illetve a 3. ábrán levő hullámvonalon való önmagával párhuzamos végigvezetésével származtathatók le. Az 5 hullámfelületeken levő, a hüvely szimmetriasíkjával párhuzamos egyeneseket nevezzük az 5 hullámfelületek alkotóinak. A 2 felső rész belső felületén középen, a hüvely hossztengelyével párhuzamos 6 V-alakú bevágás van a hüvelybe behúzásra kerülő 7 vezetékek jobb tájolása érdekében. Az egész hüvely tágulásra alkalmas anyagból van kiképezve, azonban a 3 alsó rész és a 4 oldalfalak vékonyabbra készülnek, mint a 2 felső rész. A jelzések olvashatósága érdekében ugyanis az a célszerű, ha az 1 jelzőfelületet tartalmazó 2 felső rész minél kevésbé deformálódik, míg - főleg a 4 oldalfalaknál a rugalmas deformáció a fő cél. Mind a 3. ábrán, mind pedig a 4. ábrán az 5 hullámfelületeknek a 2 felső rész felé eső (első) gerincei a hüvely belseje felé nyúlnak be, míg az 5 hullámfelületek külső gerincei legfeljebb a 2 felső résznek és a 3 alsó résznek a hüvely szimmetriasíkjával párhuzamos széleit összekötő síkokig teijednek. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
