194427. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés rugalmas munkaidőben dolgozó alkalmazottak munkában eltöltött időtartamainak nyilvántartásba vételére és kívánt szempontok szerinti halmozott rögzítésére, ill. kijelzésére
1 194.427 2 A találmány a mindjobban elterjedő rugalmas munkaidő nyílván tartását, feldolgozását, kimutatását és bizonylatolását az ismert ilyen eszközökhöz képest megbízhatóbban, egyszerűbb kezelési műveletekkel, egyszerűbb jelkezelő és -feldolgozó eszközök alkalmazásával teszi lehetővé úgy, hogy emellett javul a tájékoztatás sokrétűsége és színvonala és kisebb tárolóeszköz-igény mellett sokoldalúbb a tárolás és bizonylatolás. . A rugalmas munkaidő bevezetésével bonyolultabbá vált a munkahelyen eltöltött időtartamok nyilvántartása, a jelenlét bizonylatolása, a munkaügyi és a bérnyílvántartások kialakítása. Ezért sokféle változatban kifejlesztettek kifejezetten ilyen rendeltetésű új eljárásokat és eszközöket, amelyek számot vetnek a rugalmas munkaidő sajátosságaival az eseményjelzések fogadása, az adatok feldolgozása, rögzítése, kijelzése és bizonylatolása terén. Ilyen esetben sajátosan kell kialakítani az eseményeket észlelő, a hagyományos bélyegzőóra funkcióját is átvevő eszközt, amely általában körletkapunál elrendezett kártyaolvasó és az eseményjelzéseket feldolgozó eszközöket, amelyek előállítják, feldolgozzák, tárolják és kijelzik az időtartamjeleket és az azokból leszármaztatható egyéb adatokat. A kártyaolvasók az alkalmazott érkezését és távozását ügy észlelik, hogy az alkalmazott a személyét azonosító individuális kóddal jelzett azonosító kártyát betolja a kártyaolvasóba (beolvassa) és ez a beolvasás — esetleges felügyelő funkció ellátása mellett — időzítő és minősítő jelzéseket vált ki. (Az itt részletesebben nem tárgyalandó felügyelő funkció is sokrétű lehet, de a találmány mibenléte szempontjából irreleváns. így pl. vannak munkahelyek, áhol az azonosító kártya a belépési jogosultság ellenőrzésére is szolgál, esetleg csak az azonosító kártya helyessége esetén kap egy sorompó nyitást engedélyező jelet; helytelen jelentkezési kísérlet esetén riasztó jelzés adható stb. A találmány szerinti eljárás is kombinálható ilyen járulékos intézkedésekkel, de ezek a találmányt nem érintik.) A technika állása szerint ilyen rendeltetésű megoldásoknál az azonosító kártya beolvasása az alkalmazott azonosítására és az esemény időpontjának meghatározására szolgál, a helyes eseményjelzéshez a kártyaolvasóval azt is közölni kell, érkezés vagy távozás jelzésére végezzük-e a beolvasást és hogy az eseményt a nyilvántartásba vevő eszköz milyen minőségben vegye tudomásul, hiszen érkezhetünk munkakezdésre vagy hivatalos távollétről visszaérkezve, távozhatunk munkaidő alatt hivatalos célból, vagy munka végeztével stb. Arra itt most nem térünk ki, hogy a nyilvántartásnak más eseményeket is figyelembe kell vennie, amelyek nem a kártya beolvasásával, hanem operátori beavatkozással jelzendők (szabadság, betegség stb.), mert az ilyen kiegészítő eseményjelzések bevitele a technika állása szerint is, a találmány szerinti megoldásnál is az adatfeldolgozó technika ismert manipulációs műveleteivel történik, ezért a találmány mibenléte szempontjából irreleváns. A találmány mibenléte szempontjából releváns az ismert módszereknek az a sajátsága, hogy a kártyabeolvasás önmagában csak a személyazonosítás és az időpontmeghatározás funkcióját foglalja magában, az így rögzített időpontban az így azonosított alkalmazottal kapcsolatban bekövetkező esemény minősítését önmagában az azonosító kártya beolvasása nem biztosítja. A technika állása szerint ezért a kártyabeolvasás művelete párosul egy kezelői művelettel, amely - szubjektív cselekményként — megadja az esemény minősítését. Ezt általában a kártyaolvasón elrendezett nyomógombok működtetésével végzik, amelyek működtetésére kijelölhető pl. a portás vagy más állandó operátor, de legalábbis részben a működtetésre a kártyát beolvasó alkalmazott hivatott. Egy ismert ilyen eszköznél pl, a kártyaolvasó a következő nyomógombokkal van kialakítva: — munkaidő kezdés, — munkaidő befejezés, — hivatalos távozás, — hivatalos távollétből való visszaérkezés, — magántávozás, — másnapi hivatalos távoliét, — ebédre távozás, — túlmunka kezdés. Természetesen egyes minősítések más módon is végezhetők; minthogy azonban a rugalmas munkaidő sajátosságaiból következik, hogy nem tüntethetők ki olyan napszakok, amelyekben csak egyfajta minősítés fordulhat elő, végeredményben mindenképpen individuálisan kell a kezelői beavatkozást eszközölni, aminek mindenképpen velejárója a szubjektív beavatkozásra jellemző viszonylag gyakori téves minősítés, nem beszélve a szubjektív visszaélés lehetőségéről, amelynek felügyelettel való csökkentése a felügyelő személyzet járulékos megterhelésével jár; amellett a felügyelő személyzet közreműködése is szubjektív és lehetőséget ad téves minősítésre. A minősítő jelzések ilyen változatossága ugyanakkor az időtartamjelek előállítását és kezelését is nagy mértékben bonyolítja, az adatfeldolgozó eszközök rendszerszervezése bonyolult és terjedelmes, a folyamat így fokozottan hibaérzékeny. Kerestük ezért az események minősítésének új módját, amelyben minimális jelzésváltozatból önműködő minősítés és annak időazonos visszajelzése valósítható meg, a felügyelő személyzet szerepét a visszajelzés helyességének figyelésére korlátozva. A találmány alapja az a felismerés, hogy az eseményjelzésnél a szubjektív beavatkozás a beolvasási műveletre redukálható és a beolvasás tényéből adatfeldolgozási eszközökkel egyértelműen leszármaztatható a helyes minősítés, ha az eseményjelzések fogadására és minősítésére két fogadó csatornával — egyező személyazonosító kóddal, de eltérő („magán”, illetve „hivatalos”) minősítő jelzéssel ellátott — kétféle azonosító kártyával ellátva, az adatgyűjtő eszközöket úgy vezéreljük, hogy a jeltároló, jelfeldolgozó és adatkijelző funkciót ellátó eszközök szükség szerinti folyamatos üzeme mellett az adatfogadó funkciót ellátó eszközök csak a munkarendben meghatározott munkanaponkénti időtartamokban legyenek fogadóképes üzemben, ezen időtartamon belül az egyező személyazonosító kód egymást követő bemutatásait sorrendfüggően kezelve, a páratlan sorrendű bemutatást „érkezés”-ként, a páros sorrendű bemutatást „távozás’’-ként jelezzük, de e jelzéseket a mindenkor bemutatott kártya minősítő jelzésétől függően a megfelelő - „magán” vagy „hivatalos” — fogadó csatornára kapcsoljuk és az így sorrendfüggően és minősítésfüggően megkülönböztetett jelzések beérkezési időpontjait részint egymással, részint a munkarendben előirt munkakezdési, illetve munkabefejezési időpontokkal összehasonlítva, a viszonyított időpontok közötti különbségként állítjuk elő a megfelelő mínősítősű időtartamelemeket, amelyeket 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
