194411. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fagocitasejtek megjelölésére
1 194.411 2 A találmány tárgya fagocitózisra képes sejteknek y-sugárzást kibocsátó anyaggal - általában a véráramban - történd jelölése. Pontosabban eljárás sejteknek izotóppal történő jelölésére, kihasználva azt a tulajdonságukat, hogy fagocitálni képesek -/-sugárzó izotóppal megfelelően jelölt micelluláris részecskéket, azaz felületi amino-csoportokkal rendelkező liposzómákat (vesicuIákat). A találmány szerinti eljárás során az izotóp odajuttatása és a fagocita sejttel történő bekebeleztetése a micelluláris részecskék endocytosissál történő felvétele révén megy végbe. A különböző specifikus sejtek izotópos jelölésének problémájával számos eljárás foglalkozik, a sejtek jelölése és a szervezeten belüli lokalizálása érdekében. A radioaktív izotópokkal - különös tekintette] a -/•sugárzó indium-111-re (In—111) — foglalkozó tudomány állását tükröző egyik legújabb tanulmány öszszefoglalását az „indium-111-gyel jelzett neutrophil sejtek thrombocyták és lymphocyták” cimű cikkben találhatjuk meg (Proceedings of the Yale Symposium, New York City, New York, September 14—15, 1979, Trivirum Publishing Company, New York, 1980). Az egyik, sejteknek izotóppal való jelölésére gyakran használt eljárás során a jelölni kívánt sejteket izolálják, és az izotópot csak ezekhez a sejtekhez adják hozzá. Ennek a megközelítésnek természetesen megvan az a hátránya, hogy szükségessé teszi a jelölni kívánt sejteknek más, velük kapcsolatban álló összetevőktől való megfelelő elkülönítését, és ez - a legjobb esetben is - legalább egy további lépést igényel. Még a vérnek vörösvértestekre és plazmára történő, viszonylag egyszerű szétválasztása is fáradságos lépés, ha ezt a technikát in vivo diagnózisra használjuk fel, mivel ezen lépés elvégzése során a sejtek hosszabb ideig a testen kívül vannak. Az egyéb szétválasztási eljárások még ennél is bonyolultabbak. Különösen nehéz például a vérben lévő monocitákat szétválasztani a neutrofil sejtektől, valamint a limfocitáktól. (Lásd ugyanott, 5. oldal.) Az In-111-nek a sejtekbe történő juttatására manapság általánosan alkalmazott eljárás — mely indium és 8-hidroxi-kinolin (oxin) komplexét használja fel - nem-specifíkus ezekre a sejtekre, és amennyiben csak az egyik sejttípust kívánjuk jelölni, a sejtek előzetes szétválasztása válik szükségessé. ■ Egy másik megközelítés olyan specifikus jelölő szerek használatát jelenti, melyek köztudottan előnyben részesítenek bizonyos sejttípusokat. Erre példa a 31 P-di-izopropil-fluorofoszfá t alkalmazása (DF3íP), mely specifikusan kötődik a neutrofil sejtekhez, ellentétben a vér egyéb összetevőivel (lásd ugyanott, 1. oldal). Azonban, mivel ez a reagens 0-sugárzást bocsát ki, az ezen izotópot alkalmazó jelölési eljárás magától értetődően kevésbé érzékeny, mint bármely, indium-111-et felhasználó módszer. Egyéb, általánosan alkalmazott jelölő anyagok króm-51-et, gallium-67-et és radioaktív jódizotópokat használnak. Az összes ilyen jelölő anyag hátránya egyrészt közismerten összetett kémiai szerkezetükből, másrészt egyéb problémákból ered. Az alább felsorolt tanulmányok a találmány tudományos hátterét képviselik, és az alábbiakban hivat hozásként említjük azokat. 1. Burleson, R.L., Johnson, M.C. and Head, H. (1973) Ann. Surg., 178, 446. Kísérletes tályogok szcintigráfiás kimutatása intravénásán adott * 7Ga-citrát- és <7Ga-izotóppaI jelzett leukocitákk^l, 2. Burleson, R.L., Johnson, M.C. and Head, H. (1974) J.Nucl. Med., 15, 98. Nyúlvér leukociták in vitro és in vivo jelölése 6 7Ga-citrát izotóppal. 3. Forstrom, L., Gomez, L., Wiblen, §., Hoogjand, D. McCullogh, J. and Lókén, M. (1978) J. Nucl. Med., 19, 672. Indium-lll-oxinnal jelzett leukociták klinikai alkalmazása gyulladások, illetve tályogok kimutatására. 4. Zakhireh, B., Thakur, M.L., Malech, H.L., Cohen, M.S., Gottshalk, A. and Root, R.K. (1979) J. Nucl. Med., 20, 741. Indium-111-gyel jelzett emberi polimorfonukleáris leukociták; életképesség, random vándorlás, kemotaxis, baktericid kapacitás és ultrastruktúra. 5. Dutcher, JJP„ Schiffer, C.A. and Johnson, G.S. (1981) N.Eng. J.Med., 304, 586. Az indium-lll-gyel jelzett granulociták gyors vándorlása a fertőzött területekre. 6. Alavi, J.B., Staum. M.M. and Alavi, A. (1980) Indium-111 használata granulociták jelölésére neutropeniás betegeken. In: Indium-111 Labeled Neutrophils, Platelets and Lymphocytes, eds. M.L. Thakur and A. Gottschalk (Trivirum Publishing Co., New York),pp. 41—50. 7. Forstrom, L.A., Weiblen, BJ., Gomez, L., Ashcer N.L., Hoogland, D.R., Loken, MIC. and McCullough, J (1980) Indium-111-oxinnal jelzett leukociták okkult gyulladásos betegségek diagnózisában. In: Indium-111 Labeled Neutrophils, Platelets and Lymphocytes, eds. M.L.Thakur and A. Gottschalk (Trivirum Publishing Co., New York) pp. 123-140. 8. Goodwin, D.A., Doherty, P.W. and McDougall, I. R. (1980) In-lll-gyel jelzett fehérvérsejtek klinikai alkalmazása: 312 eset elemzése. In: Indium-111 Labeled Neutrophils, Platelets and Lymphocytes, eds. M.L. Thakur and A. Gottschalk, (Trivirum Publishing Co., Lew York) pp. 131-150. 9. Thakur, M.L., Lavender, JP. and Amot, R.N. (1977) J. Nucl. Med., 18, 1014. Indium-lll-gyel jelzett autolog leukociták emberben. 10. Mauk, M.R., Gamble, R.C. and Baldeschwieler, J.D. (1980) Science, 207, 309. Vesiculák jelölése: Időbeli release és a leukocita rendszerre vonatkozó spécificités, szubkután injekció után. 11. Maule, M.R., Gamble, R.C. and Baldeschwieler, J.D. (1980) Proc. Natl. Acad. Sei., USA, 77, 4430. Lipid vesiculák jelölése : Szénhidrát receptor analógok leukocitákra vonatkozó specificitása egérben. 12. Wu, P.S., Tin, G.W. and Baldeschwieler, J.D. (1981) Proc. Natl. Acad. Sei., USA, 78, 2033. Szénhidráttal módosított foszfolipid vesiculák fagocitózisa makrofágokkal. A továbbiakban ezen irodalmi hivatkozások idézése úgy történik, hogy az idézett hivatkozás számát zárójelbe téve közöljük. A fagocita sejtek jelölése azért rendkívül fontos, mivel ezek előszeretettel halmozódnak fel fertőzéses gócokban és tályogokban. Jelenleg az évente elvégzett számtalan plasztikai és korrekciós célú hasműtét közül sok esetben lép fel intenzív ellátást igénylő okkult infekció. Továbbá, valamely szerv-transzpaltátum érintkezési felületén létrejövő mikrotályog képződés a szövetkilökődés első stádiumát jelezheti. Közismert természetesen, hogy bizonyos fehérvérsejtek felhalmozódnak ezeken a fertőzött területeken és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
