194356. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági zár

1 2 A találmány biztonsági zár, amely illetéktelen be­hatolást jelző riasztóberendezéshez van kapcsolva, és kulccsal működtető hengerzárral, valamint alaplemezt és fedéllemezt tartalmazó zárszekrényben a zár kul­csával elmozdítható retesszel rendelkezik. A különböző helyiségek - lakások, irodák, raktá­rak, stb. - védelmére egyre újabb és újabb szerkezete­ket, jelzőberendezéseket alakítanak ki a betörések és lopások megelőzésére. A lezárt ajtók kinyitására hasz­nált betörési módszereknek két nagyobb csoportja van. Az egyiknél magát az ajtót károsítják meg (be­töréssel, felfeszítéssel, riglihúzással, kivágással stb.), míg a másik esetben a zárat támadják meg (álkulccsal föltöréssel, megfúrással stb.). A védekezés egyrészt az ajtók és zárak megerősíté­sére, másrészt a jelző, riasztó berendezések alkalmazá­sa irányába fejlődött. A mechanikai védekezésnek bizonyos korlátái van­nak, ezért az ismert és általánosan használt ajtók nem nyújtanak kellő biztonságot. Ennek oka, hogy a feszí­tő erő hatására - ami kis méretű feszítő vassal már el­érhető — valamennyi zár enged, általában úgy, hogy az ajtónak a zárat befogadó szerkezete törik. Nagy mértékben növekszik a biztonság a riasztó jelző berendezések alkalmazásával. Ezek lényege, hogy valamilyen kapcsoló szerkezet - érintkező le­mez, mikrokapcsoló, mágneskapcsoló stb. — hangjel­zőt és/vagy lámpát működtet az ajtó illetéktelen ki­nyitásakor. A működés rendszerint késleltetett, hogy a jogos használat esetén lehetőség legyen a riasztó ki­kapcsolására. Jelentős hátrányuk, hogy az ajtó nyitá­sát érzékelők csak akkor jeleznek, amikor feszítéssel vagy más módon az ajtót, zárat tönkretéve a betörő már bejutott a lakásba. Az értékek elvitelét ilyen mó­don meg lehet ugyan akadályozni — ha a betörő a riasztót nem tudja kikapcsolni — de az ajtó és a lakás tárva-nyitva marad. A feszítés érzékelők már lényegesen jobbak. Az egyik ismert megoldásnál a teljes zárszerkezet rugók­ra-támaszkodik, amely feszítéskor elmozdulva szige­telt érintkező segítségével hozza létre a kapcsolást. Hátrány, hogy csak az egyik irányban működik, és csupán a befele nyíló ajtóknál használható. Egy másik elgondolás szerint a betörés után a behatolást egy lánc akadályozza meg, és a lánc megfeszülése kapcsolja a riasztó készüléket. Az ilyen korszerűsített biztonsági lánc betörőt elriasztó hatása azonban igen kétséges, mivel a láncnak az ajtófélfán való rögzítéséből a szer­kezet azonnal felismerhető, Alig elképzelhető, hogy a zárszerkezeteket jól ismerő betörők az ajtó további feszítésével működésbe hoznák a riasztót. Ismert olyan megoldás is, hogy a kettős zárású zár­nyelv a második záráskor elmozdít egy kapcsolót, te­hát ha a betörő kulccsal nyitja az ajtót, úgy az első nyitási clfordításra a riasztó már jelez.de az ajtó még nem nyílt ki. Ez a megoldás azonban a leggyakoribb feszítéses betörés esetén csak akkor jelez, ha már az ajtó betört. Jobb megoldás, amikor a feszítés hatására a zár­nyelv működteti az ajtófélfára szerelt feszítésérzéke­lőt. Hátránya azonban, hogy innen vezetékkel kell el­vinni a jelet a riasztóig, aminek elvágásával a riasztót hatástalanítani lehet. További hátrány, hogy az akusz­tikai szempontból célszerűen az ajtóra szerelt riasztó vezetékét az ajtó nyitása hajlíthatja. A zár illetéktelen kinyitásának jelzését ún. hamis­kulcs érzékelőkkel próbálják megoldani. A kulccsal működő zárszerkezeteknél a hengerzárak a legelter­jedtebbek a nagyszámú kulcs variáció és az ún. fő­kulcs kialakíthatósága miatt. Ezek kinyitása a betö­rők részére a rázókás, fésűs, fúrásos, stb. módszerek alkalmazásával nem jelent különösebb akadályt. A riasztó berendezések működtetéséhez érintke­zővel ellátott hengerzár betéteket alakítottak ki úgy, hogy a legbelső csap után szigetelt érintkezőt helyez­tek el. A riasztó csak akkor működik, lia a nyitáshoz szükséges kulcsnál hosszabb kulcs vagy fémtárgy éri el ezt az érintkezőt. A védelem tehát nem megbízható. A jelenleg használt riasztó kapcsolók — feszítés-, nyitás-, hamiskulcs jelzők — csak korlátozott mértékű biztonságot nyújtanak. Egy részük nem is a betörést akadályozza meg, ha­nem annak már csupán a megtörténtét jelzi. Emellett mindegyik csak egy-egy betörési mód jelzésére alkal­mas. Az előzőek alapján a kitűzött cél olyan zárszerke­zet kialakítása, amely- a betörési kísérletet riasztással akadályozza meg a még sértetlen ajtón,- általános védelmet nyújt valamennyi betörési mód ellen, és- semmiféle kezelést nem igényel. A kitűzött célt megvalósító találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy az ajtó és a zár gyenge pontjainak mechanikai megerősítésével egyidejűleg a fő betörési módot - feszítés, álkulcs — jelző érzékelő­ket, kapcsolókat alkalmazzuk. Ha az ajtó betörés, be­­feszítés szempontjából gyenge pontjait a kulccsal mű­ködtetett egy vagy több kiegészítő zárnyelvvel erősít­jük meg, és a zárat feszítés jelzővel, a hengerzárat pe­dig hamiskulcs jelzővel látjuk el, legalább egy csap érintkezővé alakításával, a betörő bármilyen módsze­rű próbálkozását megakadályozhatjuk. A találmány szerinti biztonsági zár, amely illeték­telen behatolást jelző riasztóberendezéshez van kap­csolva, és kulccsal működtethető hengerzárral, vala­mint alaplemezt és fedéllemezet tartalmazó zártszek­rényben a zár kulcsával elmozdítható retesszel rendel­kezik, oly módon van kialakítva, hogy hengerzárházá­ban elhelyezkedő legalább egy tüskéscsapja, szigetelő betéte, a riasztóberendezéshez csatlakoztatott érint­kezőbetéte és azt kiegészítő vagy helyettesítő rugózó érintkezőlemeze van, a tüskéscsap hamis kulcs haszná­latakor történő elmozdulása esetén az érinzkezőbeté­­ten és az azt kiegészítő vagy helyettesítő rugózó érintkezőlemezen keresztül a riasztóberendezéssel áll működtető kapcsolatba. A retesznek egy vele közös egységet képező, a zár­szekrényen közvetlenül vagy közvetve támaszkodó reteszmegerősítő idomja van és/vagy a reteszhez leg­alább egy darab kiegészítő retesz van hozzárendelve, amely a retesszel annak nyúlványát képező nyelv, va­lamint a nyelvvel összeköttetésben lévő tárcsa útján van kényszerkapcsolatban, és/vagy erőszakos feszítés esetén a retesz és a zárszekrény fedéllemezének el­mozdulását észlelő a riasztóberendezéssel összekötte­tésben álló kapcsolója van. A zárnak a hengerzárház­ban lévő hengerzárbetét kulcsnyílásán át bejuttatott agresszív vegyszert, pl. savat, a hengerzárház és a riasz­­tóberendezésssel összeköttetében álló érintkezőbetét vagy a rugalmas érintkezőlemez közé engedő belső ré­szei vannak. 94.356 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents