194350. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lágyfedésű tetőszigetelések szegélykiképzésére
1 A találmány tárgya eljárás, lágyfedésű tetőszigetelések szegélykiképzésére, azaz kiegészítő elemeinek készítésére. Jelenleg lágyfedésű tetőszigeteléseknél különféle szegélykiképzéseket alkalmaznak. Ezeknek a technológiáknak legfőbb hiányossága, hogy csak több szakma lelkiismeretes munkájának eredményeképpen jön létre a kész tetőszigetelés, az építés menete következésképpen egy sor technológiai részműveletre oszlik és alig szervezhető. A segédszerkezetek általában a helyszínen, nagy élőmunka ráfordítással készülnek. Az ilyen kivitelezés a túlzott munkaráfordításon és anyagpazarláson túl azért sem felel meg a korszerű követelményeknek, mivel az előzetesen már elkészült tetőrétegrendszer sérülés elleni védelme az esetek nagyobb részében nincs megoldva, hiszen csak túl nagy költségráfordítással lenne megoldható. Ismert továbbá például az 566 465'számú svájci szabadalmi leírásból olyan keményfedésű tetőrendszer, főleg magastetőkhöz, amelynél táblás tetőhéjaló lemezeket és szegélyelemeket egyaránt meglehetősen bonyolult alakú és ezért drága kivitelű fémlemez-szerkezetekből képeznek ki. Lágyfedésű tetőknél a 4 403 456 számú USA-beli szabadalmi leírás szerint speciális kettős szegélyelemet alkalmaznak, amelyek fémlemezből készülnek. A belső szegélyelemet a lapostető pereme mentén gerincszerűen kiemelkedően alakítják ki és azt a födémhez, illetve a fal külső oldalához rögzítik. Erre fektetik a lágyfed'és szigetelőrétegét, mégpedig úgy, hogy az a szegélyelem grincén túlnyúljon. A szigetelőréteg rögzítését a külső szegélyelem végzi, amely a belső szegéiyelemre alakzáróan rápattintható és függőleges szárának alsó vége vízorr-szerűen van kialakítva. A fenti megoldás ugyan szegélyeknél jól alkalmazható, viszont nem alkalmazható univerzálisa, például attika-tetősík, tetősík-felépítmény szegélyeknél és hasonló esetekben. Továbbá, bonyolult szerkezeti kialakításánál fogva az ilyen szegélyelemek előregyártása túl drága, így széles körű elterjedésére alig van remény. Hiányosságként említhető még meg, hogy az ilyen szegélyelem nem képes megakadályozni a szigetelőlepel megfeszülését, ami pedig a káros feszültségek fellépte esetén annak sérüléséhez vezethet. A fenti USA-beli megoldáshoz lényegében hasonló szegély-megoldást ír le a 3 134 004 számú NSZK-beli közrebocsátási irat. Itt az egymásba pattintható és ezáltal a szigetelőfóliát alakzáróan rögzítő két szegélyelemen kívül járulékos tartószerkezetre és poliuretánhabból és vinilacetátetilénből készült és a helyszínen habosított szigetelést is használnak. Az ilyen szegélyelemek gyártás is túl bonyolult és dárga. A poliuretánhab pedig a gyakorlati tapasztalatok szerint nem mérettartó, így zsugorodása miatt a lágy szigetelőréteg túlfeszül, azaz sérülhet. Ez a megoldás is tetemes helyszíni munkálatokkal jár és csak homlokzatszegélyezésre jöhet szóba. A találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése, azaz lágyfedésekhez olyan univerzálisan alkalmazható szegélyelem létrehozása, amely viszonylag kis ráfordítás mellett könnyen előregyártható és a helyszínen minimális beépítési szakmunkát igényel, továbbá amely a vízszigetelő-réteg túlfeszítését megnyugatóan megakadályozza és ezáltal növeli annak élettartamát. A kitűzött feladat megoldásához olyan ismert szegélyelemkészítési eljárásból indultunk ki, amelynél szegélyelem révén az előnyösen műgumilemezből ké2 szült vízszigetelést az épületszerkezethez rögzítjük. Ezt a találmány szorint azzal fejlesztettük tovább, hogy először fémlemezből L-alakúra hajlított, egyik szárán perforációval ellátott szegélyelemet készítünk, majd a szegélyelem perforált szárának a külső és/vagy belső felületére ki nem vulkanizált gumiszalagot helyezünk és ezt kétoldalt a vízszigetelés anyagából készült műgumilemezzel burkoljuk, amelyek közül az egyiket egyoldali szabadon túlnyúlóan rendezzük el, majd az így nyert szendvicsszerkezetet nyomás és hő együttes alkalmazása közben vulkánizálással egyesítjük, azaz összekapcsoljuk, továbbá a szegélyelemet a másik száránál fogva ismert módon az épületszerkezethez rögzítjük, a szegélyeiem szabadon túlnyúló műgumilemezét pedig a vízszigetelés műgumilemezével ismert módon vízzáróan összekapcsoljuk. Célszerű az olyan foganatosítási mód, amelynél a ki nem vulkanizált gumicsíkok vastagságát legalább 1 mm-re választjuk. Ezek adott esetben a szegélyelem belső és külső felületén is elrendezhetők a perforált részen. Előnyösen a fém szegélyelem perforált szárának a kétoldalt közrefogó műgumilemezekkel való összevulkanizálását az előregyártás során végezzük el, majd a találmány szerinti szegélyeiemeket a beépítésük során csupán az épületszerkezethez kell rögzíteni és az egyik oldalon túlnyúló műgumilemezüket a vízszigetelés műgumilemezével össze kell kapcsolni. A találmányt részletesebben a csatolt rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti szegélyelem néhány példakénti kiviteli alakját tüntettük fel beépített állapotban. A rajzon: Az 1. ábra attika-szegélyelem függőleges metszete; A 2. ábra a találmány szerinti tetősík szegélyelem hosszmetszete; A 3. ábrán a találmány szerinti szegélyelem tetőfelépítménynél alkalmazott kivitele látható; A 4. ábra tetőkibúvó szegélyelem metszete; Az 5. ábra tető felülvilágító szegélyelem metszete; A 6. ábra megmaradó PRESSKIES szegélyre épülő szegélyelem metszete ; A 7. ábra a találmány szerinti szegélyelem perspektivikus képe, viszonylag nagyobb léptékben; A 8. ábra az 1. ábra részletének viszonylag nagyobb léptékű képe. Amint az 1. ábrán feltüntettük, a találmány szerinti S szegélyelem gerincét, azaz merevítését a fémlemezből 90 -ban meghajlított Ualakú 1 fémbetét képezi, amely a függőleges szárán 2 perforációval, a vízszintes szárán pedig 3 furatokkal van ellátva. A 3 furatokon keresztül az 1 fémbetét az épületszerkezethez, például csavarozással rögzíthető, a jelen esetben a 4 hivatkozási számmal jelölt attikaelem felső síkjához. Az S szegélyelemnek itt az a rendeltetése, hogy a 4 attikaelemnek a tetősíkból kiemelkedő részét vízmentesen lzárja. A találmány szerinti S szegélyelem szerkezeti kialakítása részletesebben jobban látható a 7. és 8. ábrán. A 7. ábrán látható, hogy az 1 fémbetét függőleges szárának 2 perforációja vízszintes helyezet és hosszúkás nyílásokból áll. Ezek függőlegesen fél osztásnyi eltolással vannak kialakítva. A kísérleteink során a nyílások hosszát 27-30 mm-re, a végeken lévő félkör-alakú ívek sugarát pedig 3,5 mm-re választottuk. Természetesen a perforáció sűrűsége, illetve az egyes áttörések méretei mindenkor függnek a felhasználási céltól. 194.350 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
