194336. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidromechanizációs teraszépítésre, és létesítmény a víztározók hordalékának hasznosítására

1 2 A találmány tárgya eljárás hidromechanizációs te­raszépítésére, és létesítmény víztározók hordalékának hasznosítására. Az utóbbi évtizedekben a világ számos helyén ha­talmas víztározók épültek azzal a feladattal, hogy egy­két nagyobb folyó vízgyűjtő területére hüllőt csapa­dékot összegyűjtsék és az összegyűjtött vízmennyisé­get akár folyamatos villamosenergia termelésre, akár ipari létesítmények vízszükségletének biztosítására, akár a mezőgazdaságban öntözési célra hasznosítsák. Az országok gazdasági fejlettségétől és természeti le­hetőségeitől függően a víztározók hasznosítása több­irányú, de szinte minden esetben felhasználják poten­ciális energiájukat villamosenergia előállítására. Avíz­­zározókat tápláló folyók és kisebb vízfolyások a vízgyűjtő területről különösen a nagy csapadékok, azaz áradások időszakában nagymennyiségű horda­lékot is szállítanak és a szállított hordalék jelentős részét folyamatosan a víztározókban lerakják. A le­rakódott hordalék évtizedek alatt a víztárolókban összegyűlik, és több méter vagy több tízméter vastag­ságú üledéket okoz. A hordalék lerakódás természete­sen csökkenti a víztározó víztérfogatát, és ennek kö­vetkeztében a víztározó nem felel meg annak a gaz­dasági követelménynek, amelyet az építése során szá­mára meghatároztak. Az utóbbi évtizedekben a víztározók gyors elter­jedésével párhuzamosan több publikáció jelent meg a vízátorozókkal kapcsolatos hordalékmozgások tanul­mányozásáról, a víztározókban leülepedett hordalék eltávolításáról, a hordalék szállításáról, deponálásáról. A megjelent publikációkból megállapítható, hogy a víztározók hordalék problémáinak megoldása össze­tett feladat, éppen ezért az egyes részfeladatokat az alábbiakban vázoljuk. Természetes törekvés megakadályozni a vízgyűjtő területen — a hordalék keletkezési helyén — a csapa­dékvizek lefolyás következtében jelentkező felszíni eróziót. A tapasztalat azt mutatja, hogy a lefolyások­ból származó felszíni erózió nem szüntethető meg, csak csökkenthető, és a lakottabb, műveltebb terüle­teken keletkező hordalék mennyisége kisebb, mint a lakatlan, művelhetetlen területeken. A kialakult felszíni eróziós területekről a csapa­dékvíz-lefolyásokból keletkező hordalékot célszerű megfogni a vízgyűjtő terület kisebb vízfolyásaiban épített hordalékfogó gátakkal, hordalék csapdákkal. Ebben az esetben a hordalék mennyiségének jelen­tős része a vízgyűjtő területen marad és csak kisebb hányada kerül a főgyűjtő vízfolyásba ill. azon keresz­tül a víztározóba. Megállapítható, hogy a vízgyűjtőterületen a horda­lék keletkezés megakadályozása kizárólag a magasabb erdő és mezőgazdasági kultúrákkkal rendelkező víz­gyűjtőn járt eredménnyel, és csak ott, ahol a növény­zet számára megfelelő altalaj rendelkezésre állt. Ko­pár területekre növényzetet, hatékony hordalék­fogás céljából telepíteni lehetetlen, így vannak olyan víztározók, amelyek vízgyűjtőjén nagy a hordalék képződés, és a hordalék levonulás megakadályozha­­tatlan, a hordalék jórésze tehát mindenképpen a víztározóba kerül. A szakirodalomban sokat foglalkoznak a víztáro­zókba került hordalék eltávolításával. Az eddig ismert eljárásokat tömören úgy jellemzhetjük, hogy azok csak az üledék eltávolítására törekednek, azaz a lera­kódott hordalékot igyekeznek kivezetni a víztározó­ból akár gravitációs, akár nyomás alatti vízáramlás­sal. Elméletileg az a legegyszerűbb megoldás, hogy a víztározóból gravitációs vízáramlással ki kell öblíteni vagy ki kell mosni a leülepedett hordalékot, hogy az a völgyzárógát alatti folyómederbe kerüljön. A hor­dalék szállításának ez a természetes módszere nem kí­ván különösebb emberi beavatkozást, csakhogy a víz­tározó megépítésével rendszerint megváltoznak a fo­lyóban és környezetében a hidraulikai és természeti körülmények, és vannak évszakok, amikor a víztáro­zóból kiáramló vízáramban a hordalék jelenléte nem kívánatos, esetleg káros. A hordalékot tehát esetleg egyáltalán nem vagy nem minden esetben, vagy nem minden évszakban szabad a víztározóból kivezetni, és ez azt is jelentheti, hogy a hordalék eltávolításnak ez az egyszerűének látszó módja nem járható. Ehhez járul még az a ta­pasztalat is, hogy egy nagyfelületű víztározóból a hor­daléknak csak igen kis hányadát lehet kiöblíteni, ki­mosatni az ott kialakult hidraulikai feltételek követ­keztében, így a tározóba folyamatosan érkező horda­lék nagyobb része a víztározóban marad és évek folya­mán ott felgyülemlik. A fenti felismerések alapján történtek kezdemé­nyezések arra is, hogy a hordalékot a víztározóból ki­emelve annak közvetlen környezetében helyezzék el. Ennek egyik megoldása, hogy a hordalékot egy alkal­mas terepmélyedésbe vagy lezárható völgybe szállít­sák és ott tározzák. A másik megoldása, hogy a hor­dalékot a víztározó közvetlen közelében lévő terep felületén helyezzék el és ott teraszosan elterítsék, majd az így feltöltött területet hasznosítsák, A tapasztalat az, hogy nagy méretekben egyik módszer sem mutatkozott a gyakorlatban megvaló­síthatónak az alábbi okok miatt: A víztározókból a hordalékot nagy mennyiségben és folyamatosan kizárólag vízalatti kotrással lehet ki­emelni, és vizes keverék formájában csővezetéken át lehet a kívánt helyre szállítani, és az így szállított hor­dalékot a lerakóhelyen kell kiülepíteni a keverékből. A hordalék elterítéshez vízszintes felületű ülepítő tér kell, és az ülepítő térről a szállító vizet is el kell ve­zetni. Kisebb vagy nagyobb méretű ülepítő meden­céket kell tehát építeni az ahhoz tartozó gyűjtőveze­­tékkekel, víznyelő kutakkal és vízelvezető csatornák­kal, és ezek kialakítása elsősorban a helyi terepviszo­nyoktól és a helyi altalajviszonyoktól függ. Mivel a víztározók rendszerint hegyes vagy dombos vidéken épülnek, a környező terepalakulatok is lejtősek, te­hát ahhoz, hogy lejtős terepen a keverékből a horda­lék kiülepedjen, az ülepítőmedencéknek egymás fö­lött teraszos kialakítású kazettákat kell építeni. Ez azt jelenti, hogy 2—3 m vastagságú teraszok ki­alakítása céljából 4—6 m magasságú gátakkal épített kazettákat kell egymás fölött lépcsőzetesen elhelyez­ni, és a gátak mögé a kazettákba kelt bevezetni a víz­zel keveredett hordalékot, és a kazettákból kell ki­vezetni a szállítóvizet, hogy a kazettákban a szilárd hordalék fokozatosan felhalmozódjon és így közel vízszintes felületű teraszok keletkezhessenek. A tapasztalat azt mutatja, hogy több millió vagy több tízmillió m3 hordaléknak ilyen módszerrel való elterítése nem valósítható meg, azért mert a teraszok határvonalában építendő gátakat lejtős terepen, mennyiségében a hordalékkal azonos nagyságrendű helyi talajból kell elkészíteni. Éppen ezért ilyen mód­­szerű hordalékelhelyezésről csak tanulmányokat isme­rünk, de megvalósításról nincs információnk. 194.336 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents