194282. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, a B-lánc C-terminálisán módositott inzulin származékok és ilyeneket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 nek meg, és/vagy amelyekben R31 jelentése OH-csoport. Különösen előnyösek azok az inzulin-származékok amelyekben a B30 helyen Arg álL Mindezekre az inzulin-származékokra jellemző, hogy a molekulák felületén lévő pozitív töltéseknek köszönhetően izoelektromos pontjuk a semleges tartomány felé tolódott el. Az egyes származékoktól függően az izoelektromos pont értékei 5,8 és 8,5, előnyösen 6,2 és 8,2 között vannak. Ezáltal ezek a származékok semleges közegben kevésbé oldhatók, mint a természetes inzulin vagy a proinzuün, amelyek izoelektromos pontja és így a maximális oldhatatlansáp tartománya pH = 5,4-nél van és így semleges tartományban jobban oldódnak. Az inzulin és proinzulin oldhatósági tulajdonságait az. izoelektromos pont feletti, azaz a terápiás szempontból leginkább érdekes semleges tartományban dnkionok adagolásával befolyásolhatjuk. _A cink, mint depo-hatású (késleltető hatású) anyag oly módon hat, hogy az inzulin hexámos alakját, valamint annak kristályosodási hajlamát stabilizálja. Szubkután adagolásnál ezekaz aggregátumok ismét oldódnak. Egy másik ismert depo-módszer szerint az inzulint vagy pro-inzulint valamely bázikus proteinnel, így például globinnal vagy protaminnal képzett komplexe alakjában kristályosítják. A proinzulin oldatban vagy valamely, a fenti elvek szerint képzett vegyülete formájában történő felhasználása esetén gondoskodni kell arról, hogy egy további proteolitikus lebomlási folyamat révén a természetes, hatékony inzulint felszabadítsuk. Az intakt proinzulin biológiai hatása kb. csak 1/8 része az inzulinénak, mivel a feltételezések szerint a biológiailag aktív felületek egy része, az úgynevezett receptor kötési területek a proinzulinban jelnlévő C-peptidkötések ré vén blokkolva vannak. Proinzulinként a diabetes kezelésében csak homológok, azaz olyanok, amelyeknek humán-szekvenicája van (Msd pL a 32 32 036 számú NSZK-beli közzétételi iratot), jöhetnek számításba. A heterológ proinzulinok jellegzetes immunogenitással bírnak. Ez azért is említésreméltó, mert a humán proinzuün variánsok is fellelhetők a C-peptidrészben. Meglepetésre azt találtuk, hogy inzulin-ArgB30-OH és más inzulin-szármzék, amelynek B-lánca a C-terminális végén bázikus karakterű szerves csoportot hordoz, szemben a proinzulinnal, a természetes inzulinhoz hasonló biológiai aktivitást mutat. A találmány oltalmi körébe tartozik még az (I) általános képletü inzulin-származékokat és gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyagot tartalmazó, elsősorban diabetes mellitus kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmények előállítási eljárása is. A találmány szerinti eljárással előállított készítményeknek teljesen új késleltetés mechanizmusuk van és depo-segédanyag, így például cink vagy protaminszulfát adagolás nélkül is hatékonyan alkalmazhatók. A depohatás ezen készítmények esetében egy belső, proteinkéiníai és fizikai okokra, az inzulin-származékok izoelektromos pontján mutatott nehéz oldhatatlanságra vezethető vissza. A fiziológiai körülmények között végbemenő újraoldódás feltehetően az utólagosan felvitt bázikus csoportok lehasadásával magyarázható, amely a tripszin és/vagy tripszin-jellegű vegyület és/vagy a karboxi-peptidáz B és/vagy karboxípeptidáz B-jellegű és/vagy észteráz-aktivitásnak köizönhető. A lehasadó csoportok vagy tisztán fizioló2 giás metabolitok, így aminosavak, vagy könnyen mettabolizálható, fiziológiásán elfogadható anyagok. A találmány szerinti eljárással előállított új inzulinszármazékok, a szakirodalomban leírt intermedierekkel ellentétben, amelyek heterológ C-peptid részeket tartalmaznak, általában nem erősebb immunogén hatásúak, mint a megfelelő inzulin maga. A találmány szerinti eljárással előállított készítmények egy vagy több új inzulin-származékot tartalmaznak. A készítmények pH tartománya 2,5 és 8,5 között van, alkalmas ízotonizáló szert, konzerváló szert és adott esetben valamely alkalmas pufferanyagot tartalmaznak, amely utóbbit az 5,0—8,5 közötti pH tartomány beállítására szolgál. A találmány szerinti eljárással előállított készítmények egy jellegzetes formájánál a hatóanyagot az izoelektromos pont alatt, egy fiziológiásán elfogadható hordozóanyagban oldjuk. Ennél a pH értékét 5,0 körüli értéken tarthatjuk, ami lényegesen magasabb, mint egy savas Altimulin készítmény pH értéke (pH- 3). Egy semleges injekcióoldat az elviselhetőség szempontjából is igen előnyös. A találmány szerinti eljárással előállított készítmények egy másik előnyös formája a szuszpenzió, amelyeknél az amorf vagy kristályos formájú hatóanyagot valamely semleges pH-jú fiziológiásán elfogadható hordozóanyagban szuszpendáljuk. Lehetséges azonban, hogy a találmány szerinti vegyuletek nehéz oldhatóságát a fiziológiás pH tartó mányban depoanyagokkal, így például cink vagy protamin-szulfát adagolásával még tovább fokozzuk. A pótlólagosan bevitt cink mennyisége lOO/ig Zn2+/100 inzulinegység, általában 50*jgZn2+/100 inzulinegység. A protamin mennyisége 0,28 mg - 0,6 mg/100inzulinegység (protamin szulfátra számolva). Ily módon a jövőben különösen hosszú ideig ható készítmények állíthatók elő, amelyek szélesebb körben lesznek felhasználhatók, mivel az inzulinból így egy terápiás alapmennyiség elegendő lesz. Ez már most egy lényeges felismerés az inzulinadagolás számára. Fiziológiásán elfogadható és az mzulinnal is kompatibilis hordozóanyagként olyan steril vizes oldatokat alkalmazhatunk, amelyeket a vérrel a szokásos anyagokkal, így például glicerinnel, konyhasóval, glukózzal izotóniásra alakítottunk, és amelyekhez még további segédanyagokat, így például konzerválószereket, mint például fenolt, m-krezolt vagy p-hidroxibenzoesavat is adagolhatunk. A hordozó tartalmazhat még pl. pufferanyagokat, így például nátrium-acetátot nátrium-citrátot vagy nátrium-foszfátot. A pH beállítására híg savakat (pl. sósavat) vagy híg lúgokat (pl. nátnum-hidroxidot) használunk. A találmány szerinti eljárással előállított készítményekben az inzulin-származékokat felhasználhatjuk alkáÜ- vagy ammónium-sóik formájában is. A készítményekben egy vagy több (I) általános képletü inzulin-származékot alkalmazunk tetszőleges mennyiségben akár oldott, akár amorf vagy kristályos formában. Gyakran előnyös, ha a találmány szerinti eljárással előállított készítményekben megfelelő mennyiségben alkalmas stabilizátorokat is alkalmazunk, amelyek megakadályozzák, hogy különböző anyagokkal érintkezve termő-mechanikus hatásokra a protein kicsapódjon. Ilyen anyagokat írnak le pL a 18 609 számú európai és a 32 40 177. számú NSZK-beli bejelentések közzétételi iratában, vagy a 83/00288 számú PCT be-194.282 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
