194282. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, a B-lánc C-terminálisán módositott inzulin származékok és ilyeneket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 nek meg, és/vagy amelyekben R31 jelentése OH-cso­­port. Különösen előnyösek azok az inzulin-származékok amelyekben a B30 helyen Arg álL Mindezekre az inzulin-származékokra jellemző, hogy a molekulák felületén lévő pozitív töltéseknek köszönhetően izoelektromos pontjuk a semleges tar­­tomány felé tolódott el. Az egyes származékoktól függően az izoelektromos pont értékei 5,8 és 8,5, elő­nyösen 6,2 és 8,2 között vannak. Ezáltal ezek a szár­mazékok semleges közegben kevésbé oldhatók, mint a természetes inzulin vagy a proinzuün, amelyek izo­elektromos pontja és így a maximális oldhatatlansáp tartománya pH = 5,4-nél van és így semleges tarto­mányban jobban oldódnak. Az inzulin és proinzulin oldhatósági tulajdonságait az. izoelektromos pont feletti, azaz a terápiás szem­pontból leginkább érdekes semleges tartományban dnkionok adagolásával befolyásolhatjuk. _A cink, mint depo-hatású (késleltető hatású) anyag oly mó­don hat, hogy az inzulin hexámos alakját, valamint annak kristályosodási hajlamát stabilizálja. Szubku­­tán adagolásnál ezekaz aggregátumok ismét oldódnak. Egy másik ismert depo-módszer szerint az inzulint vagy pro-inzulint valamely bázikus proteinnel, így pél­dául globinnal vagy protaminnal képzett komplexe alakjában kristályosítják. A proinzulin oldatban vagy valamely, a fenti elvek szerint képzett vegyülete formájában történő felhasz­nálása esetén gondoskodni kell arról, hogy egy továb­bi proteolitikus lebomlási folyamat révén a természe­tes, hatékony inzulint felszabadítsuk. Az intakt proin­zulin biológiai hatása kb. csak 1/8 része az inzuliné­nak, mivel a feltételezések szerint a biológiailag aktív felületek egy része, az úgynevezett receptor kötési te­rületek a proinzulinban jelnlévő C-peptidkötések ré vén blokkolva vannak. Proinzulinként a diabetes ke­zelésében csak homológok, azaz olyanok, amelyeknek humán-szekvenicája van (Msd pL a 32 32 036 számú NSZK-beli közzétételi iratot), jöhetnek számításba. A heterológ proinzulinok jellegzetes immunogenitással bírnak. Ez azért is említésreméltó, mert a humán pro­inzuün variánsok is fellelhetők a C-peptidrészben. Meglepetésre azt találtuk, hogy inzulin-ArgB30-OH és más inzulin-szármzék, amelynek B-lánca a C-termi­­nális végén bázikus karakterű szerves csoportot hor­doz, szemben a proinzulinnal, a természetes inzulin­hoz hasonló biológiai aktivitást mutat. A találmány oltalmi körébe tartozik még az (I) ál­talános képletü inzulin-származékokat és gyógyszeré­­szetileg elfogadható hordozóanyagot tartalmazó, első­sorban diabetes mellitus kezelésére alkalmas gyógy­szerkészítmények előállítási eljárása is. A találmány szerinti eljárással előállított készítmé­nyeknek teljesen új késleltetés mechanizmusuk van és depo-segédanyag, így például cink vagy protamin­­szulfát adagolás nélkül is hatékonyan alkalmazhatók. A depohatás ezen készítmények esetében egy belső, proteinkéiníai és fizikai okokra, az inzulin-származé­kok izoelektromos pontján mutatott nehéz oldhatat­­lanságra vezethető vissza. A fiziológiai körülmények között végbemenő újraoldódás feltehetően az utóla­gosan felvitt bázikus csoportok lehasadásával magya­rázható, amely a tripszin és/vagy tripszin-jellegű ve­­gyület és/vagy a karboxi-peptidáz B és/vagy karboxí­­peptidáz B-jellegű és/vagy észteráz-aktivitásnak kö­­izönhető. A lehasadó csoportok vagy tisztán fizioló­2 giás metabolitok, így aminosavak, vagy könnyen met­­tabolizálható, fiziológiásán elfogadható anyagok. A találmány szerinti eljárással előállított új inzulin­származékok, a szakirodalomban leírt intermedierek­kel ellentétben, amelyek heterológ C-peptid részeket tartalmaznak, általában nem erősebb immunogén ha­tásúak, mint a megfelelő inzulin maga. A találmány szerinti eljárással előállított készítmé­nyek egy vagy több új inzulin-származékot tartalmaz­nak. A készítmények pH tartománya 2,5 és 8,5 között van, alkalmas ízotonizáló szert, konzerváló szert és adott esetben valamely alkalmas pufferanyagot tartal­maznak, amely utóbbit az 5,0—8,5 közötti pH tarto­mány beállítására szolgál. A találmány szerinti eljárással előállított készítmé­nyek egy jellegzetes formájánál a hatóanyagot az izo­elektromos pont alatt, egy fiziológiásán elfogadható hordozóanyagban oldjuk. Ennél a pH értékét 5,0 kö­rüli értéken tarthatjuk, ami lényegesen magasabb, mint egy savas Altimulin készítmény pH értéke (pH- 3). Egy semleges injekcióoldat az elviselhetőség szem­pontjából is igen előnyös. A találmány szerinti eljárással előállított készítmé­nyek egy másik előnyös formája a szuszpenzió, ame­lyeknél az amorf vagy kristályos formájú hatóanyagot valamely semleges pH-jú fiziológiásán elfogadható hordozóanyagban szuszpendáljuk. Lehetséges azonban, hogy a találmány szerinti ve­­gyuletek nehéz oldhatóságát a fiziológiás pH tartó mányban depoanyagokkal, így például cink vagy pro­­tamin-szulfát adagolásával még tovább fokozzuk. A pótlólagosan bevitt cink mennyisége lOO/ig Zn2+/100 inzulinegység, általában 50*jgZn2+/100 inzulinegység. A protamin mennyisége 0,28 mg - 0,6 mg/100inzu­­linegység (protamin szulfátra számolva). Ily módon a jövőben különösen hosszú ideig ható készítmények ál­líthatók elő, amelyek szélesebb körben lesznek fel­­használhatók, mivel az inzulinból így egy terápiás alapmennyiség elegendő lesz. Ez már most egy lénye­ges felismerés az inzulinadagolás számára. Fiziológiásán elfogadható és az mzulinnal is kom­patibilis hordozóanyagként olyan steril vizes oldato­kat alkalmazhatunk, amelyeket a vérrel a szokásos anyagokkal, így például glicerinnel, konyhasóval, glu­kózzal izotóniásra alakítottunk, és amelyekhez még további segédanyagokat, így például konzerválószere­ket, mint például fenolt, m-krezolt vagy p-hidroxi­­benzoesavat is adagolhatunk. A hordozó tartalmazhat még pl. pufferanyagokat, így például nátrium-acetátot nátrium-citrátot vagy nátrium-foszfátot. A pH beállí­tására híg savakat (pl. sósavat) vagy híg lúgokat (pl. nátnum-hidroxidot) használunk. A találmány szerinti eljárással előállított készítmé­nyekben az inzulin-származékokat felhasználhatjuk alkáÜ- vagy ammónium-sóik formájában is. A készít­ményekben egy vagy több (I) általános képletü inzu­lin-származékot alkalmazunk tetszőleges mennyiség­ben akár oldott, akár amorf vagy kristályos formában. Gyakran előnyös, ha a találmány szerinti eljárással előállított készítményekben megfelelő mennyiségben alkalmas stabilizátorokat is alkalmazunk, amelyek megakadályozzák, hogy különböző anyagokkal érint­kezve termő-mechanikus hatásokra a protein kicsa­pódjon. Ilyen anyagokat írnak le pL a 18 609 számú európai és a 32 40 177. számú NSZK-beli bejelentések közzétételi iratában, vagy a 83/00288 számú PCT be-194.282 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Thumbnails
Contents