194281. lajstromszámú szabadalom • Kémiai eljárás az L 17392 antibiotikum (deglukoteikoplamin) és savaddíciós sói előállítására
1 194.281 2 spektrumának (belső standard: TMS, = 0,00 ppm) DjO kicserélődés és szelektív szétcsatolási kísérletek után nyert néhány adata a következő ( ppm, sokszorozódás): 1,86, s, 2,81, d, 3,5, dd, 3-4, 4,12, d, 4,32, d, 4,37, d, 4,56, s, 4,95, ddd, 5,07, s, 5,31, d, 5,39, s, 5,51,s, 5,66, d, 6,12, d, 6,29, s, 6,32, s, 6,37, s, 6,42, s, 6,60, d, 6,62, s, 6,64, d, 6,92, d, 7,09, s, 7,12, d, 7,21, d, 7,25, d, 7,43, d, 7,64, d, 7,66, d, 7,70, d, 7,85, s, 8,12, d, 8,46, d, 9,5, s, i.) potendometriás titrálási profilja három titrálási lejtőt mutat 1/2 pH értékekkel pH 5,0-nál (egy ekvivalens), pH 7,0-nál (egy ekvivalens) és pH 11-nél (öt ekvivalens) metil celloszolv/víz 4:1-ben 0,01 HCl-el titrálva a vizsgált vegyidet oldatát, amely azonos oldószerben 0,01n NaOH fölöslegét tartalmazza, l. ) egy savas funkciója van, amely képes sókat képezni, m. ) egy bázisos funkciója van, amely képes sókat képezni, n. ) egy cukor-maradéka van, amely N-acetil-D-glükózaminnal azonos. A fizikokémiai adatok alapján és összehasonlítva más glikopeptid-jellegű antibitokum vegyületekkel, mint pl. vankomicinnel és risztocetinnel, ideiglenesen a M képletnek megfelelő szerkezetet tulajdoníthatjuk az L 17046 antibiotikumnak, b.) Deglükoteikoplanin előállítása 14 g tiszta L 17046 antibiotikumot (az a.) rész szerint előállítva) feloldunk 90%-os vizes trifluor-ecetsavban (500 ml) és 80°C hőmérsékleten 2 órán át melegítjük. Szobahőmérsékletre lehűtés után a reakciókeveréket jégben hűtött dietil-éterbe öntjük. A nyert csapadékot szűréssel összegyűjtjük, dietü-éterrel mossuk és levegőn szárítjuk, így nyerve a deglükoteikoplanin nyers trifluor-ecetsavas sóját (6,3 g). Ennek a nyersanyagnak egy részletét (5,3 g) feloldjuk 0,2%-os ammónium-formiát/metanol/n-butanol 1: 2:3 arányú keverékében (1 liter) és zilánozott szilikagélt adunk hozzá (20 g, 0,06-0,2 mm, Mere). Megfelelő összekeveredés után az oldószert vákuum alatt eltávolítjuk és a maradékot 750 gszilánozottszilikagéllel (0,06-0,2 mm, Merck) vízben elkészített kromatográfiás oszlop tetejére helyezzük el. Azoszlopot 0,6 %-os vizes ammónium-formiát és acetonitril 9:1 arányú keverékével kifejlesztjük. Az eluátumot eldobjuk, majd az eluálást folytatjuk egy eluáló keverék lineáris gradiensével, amelyet a következő keverékek 3—3 literéből állítunk össze: acetonitril/víz 19 aoetonitril/víz 3:7, az eluálás sebességét 200 ml/órára állftjuk be. 25 ml-es frakciókat szedünk és HPLC-vel megvizsgáljuk ezeket. A deglükoteikoplanint tartalmazó frakciókat (200-250) egyesítjük és n-butanolt adunk hozzá. Keverés után a kevéréket kis térfogatra koncentráljuk, dietil-étert adunk hozzá és a szilárd anyagot, amely elkülönül, szűréssel összegyűjtjük, dietijéterrel mossuk és 40°C hőmérsékleten szárítjuk vákuum alatt, 0,9 g lényegileg tiszta deglükoteikoplanint nyerve ki. Ezt a terméket az 1. példában leírt módon további tisztításnak vetjük alá, 0,5 g tiszta, kristályos deglükoteikoplanint nyerve. 3. példa Deglükoteikoplanin készítése az L 17054 antibiotikumból a.) Az L 17054 antibiotikum készítése 5 g teikoplanin-komplexet (azaz olyan antibiotikum Komplexet, amely teichomidn Aj, A3 és A3 alkotórészeket tartalmaz és amelyet az ATCC 31121 törzs-fermentációjával nyertek a 4,329,751 lajstromszámú amerikai egyesült államok-beli szabadalmi leírás szerint) adunk 60 ml, 80°C hőmérsékletre melegített 0,5n vizes sósavoldathoz élénk keverés mellett. A keverést folytatjuk és a hőmérsékletet 80°C-en tartjuk 30 percen át. Ezután a keveréket gyorsan leszűrjük, a szűrletet lehűtjük 0—5°C hőmérsékletre és 6n sósavoldatot adunk hozzá. Az így keletkezett szuszpenziót kb. 15 percig kevertetjük, miközben a hőmérsékletet 0—5°C hőmérsékleten tartjuk. A csapadékot összegyűjtjük, 20 ml hideg In HCl-el, majd dietil-éterrel mossuk és csökkentett nyomáson szobahőmérsékleten szárítjuk, ilyen módon 4,5 g nyers L 17054 antibiotikum hidrokloridot nyerünk. Ennek a terméknek egy mintáját a következő módszer szerint tisztíthatjuk: Nyers L 17054 antibiotikum hidrokloridot (3 g) szuszpendálunk 0,2%-os vizes ammónium-formiát/acetonitril 95:5 ((érf./térf.) arányú keverékében (150 ml) A pH-t kb. 7,5-re állítjuk be In NaOH-val és a terméket feloldjuk. Az így kapott oldatot 150 g szilánoeott szilikagélt (0,06-0,2' mm, Merck) tartalmazó oszlopra visszük, amelyet azonos oldószerkeverékkel készítettünk. Az oszlopot lineáris gradiens-elucióval fejlesztjük ki (5% acetonitriltől 21% acetonitrilig 0,2% vizes ammónium-formiátban (térf./térf.)), 20 ml-es frakciókat gyűjtve, amelyeket HPLC-vel figyelünk meg. Az L 17054-et tartalmazó frakciókat (70 —96.) egyesítjük és az acetonitrilt vákuum alatt eltávolítjuk. A megmaradó vizes oldatot egy 10 g szilánozott szilikagélt (0,06-0,2 mm, Merck) tartalmazó, desztillált vízben készített oszlopra visszük. Desztillált vizes mosás után amelyet addig folytatunk, amíg a sók teljesen el nem tűnnek, a terméket acetonitril/víz 1:1 (térf./térf.) arányú keverékével eluáljuk. Az összegyűjtött oldatot vákuum alatt kis térfogatra koncentráljuk és az antibiotikumot aceton hozzáadásával kicsapjuk. Szobahőmérsékleten történő szárítás után 0,9 g tiszta L 17054 antibiotikumot nyerünk. Az L 17054 a következő jellemzőkkel rendelkezik: a. ) fajlagos forgatása (a) ?? = -30° (c = 1%, DMF), b. ) jól oldódik vízben pH > 8,0 értéken, valamint dimetil-formamidban, dimetil-szulfoxidban, propilénglikolban és metil-celloszolvban, gyengén oldódik metanolban, csaknem oldhatatlan dietil-éterben és acetonban, c. ) ultraibolya abszorpciós spektruma a következő abszorpciós maximumokat mutatja:- 0,In sósavoldatban: max “ 278 nm (El OTí K 60 >6) — 0,ln nátrium-hidroxid-oldatban: max = 297 nm (Elin =118,8), 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 11
