194274. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-alkilidén-androszta-1,4-dién-3,17-dion származékok és az ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények
1 2 A (III) általános képle tű vegyületek ismert módszerekkel állíthatók elő, például a C reakcióvázlaton szemléltetett úton: A (II) általános képletű vegyületek epoxidálása (X) általános képletű vegyületekké megfelelő oxidálószer — előnyösen koncentrált, például 36%-os hidrogén-peroxid — alkalmazásával hajtható végre, alkoholos alkálifém-hidroxid-oldatban — előnyösen metanolos kálium- vagy nátrium-hidroxid-oldatban —, 0—25 °C hőmérsékleten, körülbelül 2 órától néhány napig teijedő reakcióidővel. A (X) általános képletű vegyületek dehidrogénezését (III) általános képletű vegyületekké megfelelő dehidrogénező szer, például diklór-diciano-benzokinon alkalmazásával hajthatjuk végre oldószerben, visszafolyatás közben forralva, a fent leírt módon. A (IV) általános képletű vegyületek, valamint azok a (VIII) általános képletű vegyületek, amelyek képletében R jelentése hidrogénatom, ismert vegyületek. Azok a (VIII) általános képletű vegyületek, amelyek képletében R jelentése 1—4 szénatomos alkilcsoport, a fent leírt módon előállítható (VII) általános képletű vegyületek szűkebb körét képezik. A találmány szerinti vegyületek az endogén androgének biotranszformációjának inhibitorai, azaz szteroid-aromatáz-inhibítorok. Ezért az endokrin ablatio alternatívájaként a méhnyálkahártya, az agyalapi mirigy vagy a mellékvese műtéti kiirtása helyett használhatók az előrehaladott hormonfüggő emlőrák, hasnyálmirigyrák, méhnyálkahártya- és petefészekrák kezelésében. Az (I) általános képletű aromatáz-inhibítorokat a szaporodás szabályozására is fel lehet használni; az ösztrogénszint csökkenése valójában in vivo gonadgátló hatást és a méh elégtelen fejlődését okozza; az arornatáz-inhibítorok ugyanakkor az implantációt is gátolhatják. A találmány szerinti vegyületek további alkalmazási területe a prosztata hypertrophia vagy hyperplasia kezelése, amely túlzott ösztrogéntermelés vagy az ösztrogén/androgén aránynak a nagyobb értékek felé való eltolódása révén jön létre. A találmány szerinti vegyületek aromatázgátló hatását meghatároztuk in vitro (emberi placentális aromatáz) és in vivo módon, patkányokon (petefészek aromatáz-aktivitás) is. Példaképpen összehasonlítottuk a 6-metilén-androszta-1,4-dién-3,17-dion (belső kódszáma FCE 24304) hatását a következő jól ismert aromatáz-inhibítorokéval: 4-hidroxi-androszt-4-én-3,17-dion (40H—A); A1 - tesztolo-lakton és androsztra-1,4-dién-3,17-dion (Brodíe, A. M. H.: Cancer Research (Suppl.) 42, 3312 s, (1982); Covey, D. F„ Wood, W. F.: Cancer Research (Suppl.), 42, 3327 s, /1982/); 6-metilén-androszt-4-én-3,17-dion (929 985. számú angol szabadalmi leírás). Az angol szabadalmi leírás a vegyületet hasznos intermedierként ismerteti a gyógyászatilag értékes 6a-metilszteroid-hormonok előállításában, nem tesznek azonban említést a vegyület gyógyászati hasznosságáról, a) In vitro aromatáz-inhibició: Az enzimrendszert az emberi piacéntaszövet mikroszomális frakciójából nyertük ismert eljárással. A Thompson és Siiteri által kidolgozott meghatározást (Thompson, E. A., Siiteri, P. K.: J. Biol. Chem., 249, 5364, /1974/) alkalmaztuk, amely- az aromatizálódás mértékét az (lß, 2/J-3H)-4-androsztén-3,17- dionból felszabadult 3 H20 mérésével állapítja meg. Az inkubálásokat rázatott vízfürdőn, 37 °C-on, levegő jelenlétében, 10 mM kálium-foszfát-pufferben (pH-ja 7,5) végeztük, amely 100 mM kálium-kloridot, 1 mM etilén-diamin-ecetsavat és 1 mM ditio-treitolt is tartalmazott. A vizsgálatokat 1 ml inkubációs térfogatban végeztük, amely 50 nM (3H)-4-androszténdiont, különböző koncentrációban adagolt inhibitorokat, 100 pM NADPH-t és 0,05 mg mikroszomális fehérjét tartalmazott. 15 perc inkubálás után a reakciót megállapítottuk 5 ml. kloroform hozzáadásával. 5 perc 1500 g-vel végzett centrifugálás után a vizes fázisból 0,5 ml-es aliquot részeket vettünk ki a képződött 3H20 meghatározására. Az romatáz hatásának 50%-os csökkentéséhez szükséges koncentrációt (IC50) minden vizsgált vegyületxe meghatároztuk úgy, hogy felvettük a százalékos inhibíciót az inhibítorkoncentráció logaritmusának függvényében mutató görbét. A vegyületek relatív hatékonyságát a 4—OH—A-hoz viszonyítva a következő összefüggéssel számítottuk ki: a vizsgált vegyület IC50 értéke b) In vivo aromatáz-inhibició patkányokon: Felnőtt nőstény patkányokat Brodie módszere szerint (Brodie, A. M. H. és társai: Steroids, 38, 693, /1981 /) kétszer kezeltünk szubkirtán 100 1U, terhes kancából származó szérum-gonadotropinnal a petefészki aromatáz-aktivitás növelésére. A két kezelés között 4 nap telt el; a második kezelés után 3 nappal az egyenként 6 állatból álló csoportoknak orálisan hordozóanyagot (0,5% methocel) vagy inhibitort (30 mg/testsúlykilogramm) adtunk. Az állatokat 24 óra múlva megöltük, a petefészekből izoláltuk a mikroszómákat és meghatároztuk aromatáz-aktivitásukat az a) részben leírthoz hasonló módon. Az inkubálást 30 percig végeztük 1 ml inkubációs térfogatban, amely 0,1 mg mikroszomális proteint, 100 nM (3H)^-androsztén-diont és 100 /uM NADPH-t tartalmazott. Kiszámítottuk az aromatáz-aktivitás gátlását százalékban. 194.274 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4