194268. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az O-mikaminozil-tilonolid észter-származékai előállítására
1 194 268 2 c) lépés A demidnozil-tilozin elkülönítése A fenti b) lépésben leírt módon kapott teljes táptalajt (térfogata: 3800 1) szűrjük, szűrési se g hanyag alkalmazásával. A kiszűrt micébumot vízzel mossuk, és a mosóvizet egyesítjük a szűrlettel. A szűrlet pH-ját 9,5 1 50%-os, vizes nátrium-hidroxid-oldattal 9,2 -re állítjuk, majd 2000 1 etil-acetáttal kirázzuk. Az etil-acetátos oldathoz 4501 ionmentesített vizet és 6,4 kg nátrium-tí:hidrogén-foszfátot adunk, és a fázisokat alaposan összekeverjük. Az igy kapott elegy pH-ját 3300 ml foszforsav-oldattal (2 súlyrész víz és 1 súlyrész foszforsav elegyével), körülbelül 6,0-ról 4,35-re állltjuk.Ezután a vizes fázist leválasztjuk, és a feldúsított vizes fázis pHját 700 ml 50%-os vizes nátrium-hidroxid-oldattal 65-re állítjuk. Az így kapott oldatot csökkentett nyomáson, körülbelül 225 1 térfogatra betöményítjük. A betöményített oldat pH-ját 16 1 10%-os vizes nátrium-hidroxid oldattal 92-re állítjuk. A meglúgosított oldatot éjszakán át állni hagyjuk. A kivált kristályos anyagot kiszűrjük, 50 1 ionmentesített vízzel mossuk és megszárítjuk. Dymódon körülbelül 8,6 kg termékhez jutunk. Az így kapott terméket aceton és víz elegyéből átkristály osíth atj uk. d) lépés O-Mikaminozil-tilonolid előállítása A fenti c) lépésben leírt módon előállított demidnozil-tilozínt feloldjuk híg sósav-oldatban (végső pH: 18). Az így kapott oldatot 24 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd pHját nátriumhidroxid hozzáadásával 9,0-ra állítjuk. A meglúgosított oldatot etil-acetáttal, diklór-metánnal vagy kloroformmal kirázzuk. A szerves oldószeres oldatról az oldószert csökkentett nyomáson ledesztillálva O-mikaminozil-tilonolidot kapunk. 2..példa O-Mikaminozil-tilonolid előállítása demicinozil-tilozinból, más módszerrel Az O-míkaminozil-tilonolidot úgy állítjuk elő denjcinozil-tilozinból, hogy a demidnozil-tilozint az eleál'ííásához használt táptalajban az 1. példa d) lépésében leírt módon híg savval kezeljük. Ezután az O-mikaminozil-tilonolidot az 1. példa c) lépésében a demidnozil-tilozin elkülönítésére 1 írt módszerhez hasonló módon különítjük el. 3. példa N-(Fenoxi-acetoxi)-szukcinimid 152 g (100 mmól) fenoxi-ecetsav és 118 8 (100 mmól) N-hidroxi-szukdnimid 300 ml etil-acetáttal készült szuszpenzióját jeges fürdőbe hűtjük, hozzáadunk 20,6 g (100 mmól) N,N’-didkIohexil-karbodiimidet, és az elegyet 1 órán át 0 °C hőmérsékleten, majd éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. A kivált csapadékot kiszűrjük, és a szflrletből az oldószert ledesztilláljuk. A maradékot etil-acetátból kristályosítva 15,0 g i ’ (fenoxi-aoetoxi)-szukdnimidet kapunk. Vékónyréteg-kromatográfiás vizsgálat A vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálatokat kényelmesen elvégezhetjük úgy, hogy szilikagél lemezeket használunk, és valamely alkalmas oldószerelegyet, például diklór-metán metanol lömén y ammónium-hidroxid-oldat 90:102 arányú elegy ét, a foltokat ultraibolya fényben azonosítjuk, vagy ^rizs-aldehiddel bepermetezve vagy jódgőzökkel hívjuk elő. 3 a) példa 2 ’,4 ’-Di-O-acetil-O-mikaminozil -dión olid 50 g O-mikaminozil-fiionolidot oldunk 900 ml acetonban, és keverés közben szobahőmérsékleten 25 ml ecetsavanhidridet csepegtetünk hozzá. Két óra elteltével az oldószert csökkentett nyomáson lepároljuk, a tömény oldatot 200 ml toluollal hígítjuk, és ismét bepároljuk. A maradékot diklór-metánban oldjuk, és az oldatot telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal extraháljuk. A szerves fázist elválasztjuk, vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük és szárazra pároljuk. Az üveges maradékot szilikagélen (Waters Prep 500) kromatografáljuk, először 4 1 toluol-etilacetát (3:1), 4 1 etilacetát és 2 1 etilacetát lineáris gradienssel eluálva. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat vékonyréteg-kromatográfiás analízissel határozzuk meg, egyesítjük és szárazrapárlás után 42,0 g (74%) 2’,4’-di-0-acetil-mikaminozil-tilonolidot kapunk. 4. példa 2 ’ ,4’-Di-O-ace til-2 3-O-fen il-a ce til-O-mikamin ozil-tilonolid (1. számú vegyület) 681 g (10,0 mmól) 2’,4’-di-0-acetil-0-mikaminozil-tilonolidot feloldunk 100 ml diklór-metánban, hozzáadunk 5 ml piridint, majd jeges fürdőben, a nedvesség kizárása mellett hozzáadjuk 1,70 g (11,0 mmól) fenil-acetil-klorid 15 ml diklór-metánnal készült oldatát. Két és három óra múlva az elegyhez hozzáadunk további 0,14—0,14 ml (1 mmól) fenil-acetil-kloridot, 5—5 ml diklór-metánban oldva, hogy a reagálatlan kiindulási anyagot teljes egészéten átalakítsuk (a reakciót vékonyréteg-kromatográfiás módszerrel követjük). 4 órás reagáltatás után a reakcióelegyet telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldatba öntjük, a szerves részt elválasztjuk, vízmentes nátrium-szulfáton megszárítjuk, a szárítószert kiszűrjük és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékot feloldjuk kevés toluolban, és (E. Merck 60) szilikagélen gyors-kromatográfiás módszerrel (flash chromatography) tisztítjuk. Eluensként toluol és etil-acetát különböző arányú elegyeit használjuk az alábbiak szerint: először 4:1 arányú elegyet (400 ml), utána 3:1 arányú elegyet (300 ml), ezután 2:1 arányú elegyet (300 ml) és végül 1:1 arányú elegyet (1200 ml) használunk, A frakciókat vékonyréteg-kromatográfiás módszerrel vizsgáljuk,a kívánt terméket tartalmazó frakciókat egyesítjük és az oldószert ledesztilláljuk. Ilymódon 58 g (hozam: 72%) 2’,4’-di O -acetil- i.3 O fenil-acetíl-0-mikaminozil-tüonoU- dot (1. számú vegyület) kapunk. Tömegspektrum: molekulaion: 799. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 7
